Vass Erika: Erdély virágai. Egy kutatás pillanatképei 2006-2011. Kiállítási katalógusok 3. (Szentendre, 2011)

KEDVES LÁTOGATÓ! , vannak vidékek viselem akár a bőrt a testemen meggyötörten is gyönyörű tájak ahol a keserű számban édessé ízesül vannak vidékek legbelül" Kányádi Sándor A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély virágaiból, vagyis egy 2006 óta folyó kutatás legjobb pillanataiból nyújt át egy csokrot Önöknek. Szeretnénk megosztani a látogatóinkkal a terepmunka során szerzett élményeinket, fényképezőgépeinken rögzített pillanatképekkel igyekszünk ízelítőt adni Erdély falusi világának sokszínűségéből. A 21. század elején Erdélyben is rohamos gazdasági fejlesztések indultak meg, melyek következtében néhány éven belül el fog tűnni az elmúlt évszázadok alatt felhalmozott értékek jelentős része. Most még olyan helyeken is tudunk gyűjteni, melyek sok értékes elemet őriztek meg a tárgyi és szellemi örökség területéről, így ezek a kincsek a múzeumi bemutatás révén a későbbi évtizedekben is a látogatók elé fognak tárulni. A Múzeum 1998-ban kapott engedélyt arra, hogy gyűjtőkörét az egész magyar nyelvterületre kiterjessze. 1999-ben önálló kötetben foglaltuk össze az addig szerzett, elsősorban a népi építészetre és a lakásbelsőre vonatkozó tudásunkat Erdélyről. Ehhez kapcsolódik az a 2006 óta folyó szisztematikus terepmunka, amelyhez 2008 óta az Erdély néprajzi képe a 19-20. században Alapkutatás a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély tájegységéhez című OTKA-kutatás (K 72428 sz.) nyújt hátteret. Célunk a határon túli magyar kultúra örökségének megóvása, összegyűjtése, társadalmasítása. A múzeumi bemutatással és az ahhoz szükséges kutatásokkal a néprajztudomány több évtizedes adósságát törleszti, hiszen az erdélyi magyarság népi építészetéről, tárgyi kultúrájáról nem jelent meg összegző munka, csupán apróbb részeit ismerjük a gazdag kincsestárnak. A 19. század vége óta több kísérlet is történt Erdély népi építészetének szabadtéri múzeumi bemutatására, ám ezek vagy csak időszaki jellegű kiállítások voltak, vagy a történelem viharaiban kivitelezésükre nem kerülhetett sor. Most hazai és erdélyi kutatók együttműködésével összefogott csapatmunka valósult meg, melynek tárgyiasult eredménye a Szentendrén fölépülő, Erdély anyagi és szellemi örökségét bemutató épületegyüttes lesz. Feladatunknak elsősorban a történeti Erdély bemutatását tartjuk, a partiumi területről csupán a Szilágyságot vontuk be a kutatásba, mely építészeti szempontból átmenet az Alföld és Erdély között. Évente több vidéken végzünk mélyrehatóbb kutatást építész és néprajz szakos hallgatók, továbbá erdélyi néprajzkutatók bevonásával. A kutatás alapját a Búzás Miklós és Vass Erika által 2006-ban elkészített telepítési koncepció adta. 2007-ben Homoródalmáson és a Hunyad megyei Lozsádon, Rákosdon jártunk, 2008-ban öt unitárius templomot mértünk föl, illetve Hétfaluban végeztünk gyűjtést, 2009-ben háromszéki kúriákat mértünk föl, 2010-ben a Mezőségre, 2011ben pedig Gyimesre fókuszáltunk. A telepítési tervhez kapcsolódóan minden portához etnobotanikai terv is készül, ami az adott településen végzett gyűjtésen alapszik. Az így készült felmérések, interjúk és fotók a Szabadtéri Néprajzi Múzeum adattárát gyarapítják, s ezek segítségével nyílik majd lehetőség az épületek pontos felépítésére és az életmód hiteles bemutatására. 2007 óta a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Kollégiuma több alkalommal segítette a munkánkat, e kiállítás is az ő támogatásukkal született meg. A kiállítás Szentendre után vándorútra kel, 2012 tavaszától a Székelyföldön: Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában lesz látható.