Vass Erika: Erdély virágai. Egy kutatás pillanatképei 2006-2011. Kiállítási katalógusok 3. (Szentendre, 2011)

i • \ & ; " • jkJUSS^S^-^ - m < J,^®; » • • . ' -o:.'. • • . . > : " m r'-'^-^Plr Erdélyi útjaim során azt tapasztaltam, hogy a vidék egyik jelképe a szalmakalap. 2010-11-ben követtem nyomon, hogyan is készül ez a falusiak számára elsősorban munkához, a városiak számára pedig szabadidőhöz kötődő fejfedő. Deim Péterrel Széken és Vajdakamaráson forgattunk filmet. A Széken élő Zsoldos Zsuzsa a kiveszőben lévő gabonafajtából, az alakorból kézzel fonja és varrja a szalmakalapot, míg a vajdakamarási Farkas Eszter Székelyföldről szerzi be a szalmafonatot, és abból géppel varrja meg a kalapot. Mindkét helyen csodálattal figyeltem, ahogy az egyszerű anyagból kalap termett elénk. A székieknek saját formájú kalapjuk van, ez identitásuk egyik kifejezőeszköze. A többi mezőségi faluban változatosabb a kép, és az utóbbi két évtizedben új típusok is divatossá váltak, mint például a „cowboy" kalap. A magyar asszonyok elsősorban a zöld széllel készült kalapokat kedvelik, mert ez kifejezi nemzetiségüket. A férfikalapok is megmutatják viselőjük nemzetiségét: ha a kalapon díszként elhelyezett csokor bal oldalra esik, akkor az illető magyar, ha jobb oldalra, akkor román. ndjrom < 'oftheoi arcn and theyalso nsilv i nable, e.q. wboi öow ispiacea person weai 1011 iát. nungaru m, because ti lats reveal t, m the lett side 13