Szonda István (szerk.): A PARASZTI POLGÁROSODÁS TÁRGYI VILÁGA (Nemzeti jelképek a magyarországi tájházakban) (Kiállítási katalógusok - Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Falusi utcák a 19*században A 19-20. század fordulójára jellemző falusi utcaképek hosszas fejlődés eredményeként, a termelési módokban beállt változásoknak, az életmódban mutatkozó új igényeknek, illetve a 18. századtól érvényesülő földesúri és hatósági rendelkezéseknek köszönhetően alakultak ki. Az utcakép szempontjából régebbi hagyományokat őrzött meg az előkertes beépítés, mely elterjedt volt az egész magyar nyelvterületen. Az utcavonalas beépítés ugyancsak gyakori volt, mely elsősorban a városi építészet hatására utalt. A sorházas és laza sorházas beépítés a 19. század végétől különösen a mezővárosokban vált egyre divatosabbá. A Kisalföld falvai jellegzetesen fűrészfogas beépítésűek voltak. Itt a lakóházak végfalai nem az utca vonalával párhuzamosan épültek, az árkádos tornác homlokzatra kerülő első íve, a kunyhó, sajátos arculatot, esztétikai hatást kölcsönzött e vidék utcáinak. Fűrészfogas beépítés [Fertőszéplaki tájházak) Utcavonalas beépítés (Fertőhomoki Tájház) 4