Szonda István (szerk.): A PARASZTI POLGÁROSODÁS TÁRGYI VILÁGA (Nemzeti jelképek a magyarországi tájházakban) (Kiállítási katalógusok - Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

A festett bútor Az egyre cifrább kelengyebútorok a 19. század közepére a módos gazdacsaládok státuszszimbólumaivá váltak. A hozomány bútorai közül a kelengyés láda örvendett a legnagyobb népszerűségnek. A magyarországi festett bútorokat készítő asztalosok legnagyobb központja Komárom volt. Kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően az egész ország területére elkerültek innen a termékek. A 18. század végétől a gabonakonjunktúra hatására kisebb asztalos központok jöttek létre a Duna mentén Faddon és Hartán. A hartai bútorkészítésről 1820-tóL datált feliratos bútorok tanúskodnak. A ládák mellett keresett termék volt a festett ágy, melyet lófejesnek neveztek. Ez a Tolna megyei Sárközben az 1830-I891 közötti időszakban a tisztaszobák elengedhetetlen darabja volt. Az alföldi festett bútorkészítésnek Debrecen, Hódmezővásárhely, a felföldinek Miskolc és Rimaszombat, Erdélynek Vargyas, Torockó volt a meghatározó stílust hordozó asztalos központja. Festett könyves szekrényke (Hartai Tájház) Kelengyés láda (Békési Tájház) 20