Szonda István (szerk.): A PARASZTI POLGÁROSODÁS TÁRGYI VILÁGA (Nemzeti jelképek a magyarországi tájházakban) (Kiállítási katalógusok - Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Nemzeti jelképek, tárgykultusz A 19. század első harmadától teret hódító új stílusú népművészet az ünnepi tárgyak tömegét hozta létre, melyek díszítőmotívumai között egyre gyakrabban jelentek meg a nemzeti jelképek. Az országcímer igen kedvelt motívum volt, mely céhkorsón, pásztorfaragványon egyaránt előfordult. A 19. század második felétől a borotvatokok karcolt vagy spanyolozott díszítménye között gyakran szerepelt a Kossuth-címer, de ott függött Kossuth Lajos portréja is a tisztaszobák falán. A liszteszsákok nemzeti színű csíkmintái, a fazekasok által készített tálak peremét, tányérok szélét díszítő pirosfehér-zöld csíkozás, a mázas korsókon, kantákon megjelenített nemzeti színű zászló szintén része volt a nemzeti öntudat kifejezésének. A protestáns vidékek tisztaszobáinak falán pedig Rákóczi Ferenc portréja mellett főleg az 1848-as szabadságharc időszakát idéző olajnyomatok sorakoztak. A millennium (1896) a nemzeti érzés felerősödésével járt falun is, ennek nyomán egyre több nemzeti jelképpel díszített tárgy került a paraszti lakásokba, olykor a korra jellemző módon az uralkodó, Ferenc József képével díszített poharak, tányérok, katolikus vidékeken búcsúi emlékek társaságában. A relikviák közül a „Kossuth korsója" a kókai Kossuth Múzeum egyik legféltettebb darabja. Kossuth Lajos portréja (Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény] Dísztányér (Hartai Tájház) 16