LEHOCZKY KRISZTINA (Kiállítási katalógusok - Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

ROPPANT TUDATOS ÉS ÖNTÖRVÉNYŰÉN SZABAD Lehoczky Krisztina festészetéről A néhai Art'éria Galériában rendezett kamara-jellegű bemutatók után első alkalommal jelentkezik Szentendrén önálló, átfogó műegyüttessel Lehoczky Krisztina festőművész. A festői elhivatottságot tanúsító különös tanulmányutak és a festői felkészülést szolgáló elmélyült tanulmányok - a szabályosnak és szokványosnak korántsem minősíthető tibeti, távol-keleti időzések és a müncheni akadémiai, majd a pécsi mesteriskolái stúdiumok - még a múlt század nyolcvanas és kilencvenes éveinek eseménytörténetét írták, és a felkészülési periódus lezárulása óta bizony már másfél évtized lepergett. Ezért a budapesti és a külföldi önálló tárlatok után igencsak időszerűnek ítélhető a hajdan „festők városának" aposztrofált művészeti színtéren való fellépés: Lehoczky Krisztina érett, karakteresen önálló alkotói arculatot tükröztető festészete a szentendrei művészeti hagyományokhoz lazán kapcsolódó, azokat továbbéltető, az immár a XXI. században e városban munkálkodó új és új generációk egyik jelentős alkotójának munkásságát reprezentáló fejezet. Lehoczky Krisztina a klasszikus festészeti eszmények szellemében dolgozó művész: alkotásai szabályszerű, olajjal vászonra és merített papírívre rögzített, a tradicionális négyzetes vagy téglalap kép-alakzatba foglalt nagyméretű és középformátumú kompozíciók. A mintegy másfél évtizedes alkotóperiódust fémjelző munkák a konkrét motívumok és a szabad elvonatkoztatások szférájában váltakozva kalandozó, hol a valóság felismerhető elemeire hivatkozó, felfejthető jelentésekkel felruházott - szimbolikus-mateforikus jelölésekkel, határozott tartalmi utalásokkal és kifejezésekkel élő - univerzumának, hol az absztrakció geometrikus vagy organikus jellegű, illetve gesztusszerű elemeiből építkező, megérzésekre hagyatkozó és asszociatív utakra invitáló világának dimenzióit nyitják meg a befogadó előtt. A művek mindenkor erőteljes kiemelésekkel megjelenített, már-már emblematikus hangsúlyokat alkalmazó kompozíciók: a festő kerüli a részletezést, s mindenkor a nagy, a jellegzetes, az összefogó formát jelölő konkrét vagy elvont motívumot ragadja meg. A régebbi műveken sámándobok, ágyvégek, életfák, tulipánok, madarak, születés motívumok láthatók, míg az újabbakon geometrikus rendszerbe foglalt téglalap-együttesek, ívfüzérek, spirálisok, körök és korongok illeszkednek egy-egy mű fókuszába. Fontos mozzanat, hogy a Lehoczky-művek redukált formarendjét - így az alkotások látszólagos síkszerűségét - mindenkor ellenpontozza, a rideg formákat mintegy lágyan feloldja az elsősorban az okkerek, a narancsok, a vörösek meleg sugárzásával áthatott, érzékenységekben és finomságokban játszó, alapvetően életigenléssel, játékossággal és derűvel, visszafogott szépségekkel éltetett kolorit. Akár konkrét, beazonosítható vagy felismerhető, a valóságra utaló motívumok jelennek meg, akár a geometria rendje által szabályozott alakzatok együttese, vagy a festői belső én kivetülése rögzül képpé Lehoczky Krisztina festői érzékenységekben játszó vásznain és papírívein, minden művön a fegyelmezett és a korlátozatlan, a kontrollált és a szabadon áradó viaskodik egymással. Mintha a roppant tudatos és az öntörvényűén szabad harcának tanúi lennénk. Mintha a mérnöki precizitás hadakozna a feltartóztathatatlan gesztusokkal. Ezért ahogy a formák és az alakzatok formákká és alakzatokká szilárdulnak, ugyanígy lázadoznak is önnön szabályos, konvencionális megjelenése ellen, és mindez a szabályosságok és szabálytalanságok ambivalenciáiban, a kikristályosodások és a feloldódások, a megidézettségek és átírtságok kettősségeiben, a színek sejtésszerű utalásaiban és olykor megfoghatatlanságaiban ölt testet. Vagyis: Lehoczky Krisztina a festőiségek gazdagságában tobzódó alkotásai hallatlan izgalmas, elmélyülésre indító, meditativ kép-terepeket kínálnak fel, és a megidézett dolgok értelmezésének rendkívül tág lehetőségeit tárják a befogadók elé. Wehner Tibor 3