VÁROS ÉS FALU HATÁRÁN (Kiállítási katalógusok - Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Kotányi szegedi paprikás doboz (Kotányi Hungária Kft.) Kotányi's paprikabox from Szeged (Kotányi Hungária Ltd.) A zsidóság bevándorlása és belső, a Monarchián belüli, vándorlása nem szűnt meg a kiegyezést követően sem. A zsidóság megtelepülésénekjellegére alapvetően az urbanizáció nyomta rá bélyegét. A polgárosodó, a gazdasági életbe intenzíven bekapcsolódó zsidó népesség aránya 1840 és 1910 között a városokban 2,2 százalékról 8,6 százalékra emelkedett, ami azt jelenti, hogy 1910-re a zsidóság több mint 50 százaléka (kb. 500 000 ember) élt városokban. Ami a foglalkozási megoszlást illeti, a zsidók nagy része a kereskedelemben és az ipari szektorban tevékenykedett, de meglehetősen nagy számban képviseltették magukat a szabadfoglalkozású értelmiségiek, úgymint az újságírók, ügyvédek, orvosok, gyógyszerészek között is. 1910-ben a magyarországi iparosok 12,5, a kereskedők 54, a hitelintézeti alkalmazottak 43, valamint az értelmiségiek 20 százaléka volt zsidó. Nem meglepő tehát, hogy az 1900-as évek legelején a magyarországi kávéházak, kocsmák, vendéglők, szállodák, valamint szatócsboltok majdnem felét zsidók működtették. A zsidó házaló kereskedők a 18. század második felétől bukkannak fel a felföldi mezővárosokban. A zsidók száma országosan növekedett, és ez a növekedés a felföldi mezővárosokban meghaladta az átlagot. Kis- és nagykereskedők, házalók, iparosok, szőlőbérlők és tulajdonosok egyaránt találhatóak voltak közöttük. A mádi zsidó hitközség a 18. század folyamán virágzik fel, az ide érkező zsidók korán bekapcsolódtak a Szerémség török kézre kerülését követően fellendülő hegyaljai borkereskedelembe, s 1798-ra már saját zsinagógájukat is felépítik. A mádi zsidóság nagy része az ősi hagyományokat követő, ortodox, haszid irányzathoz tartozott, a csodarabbiként tisztelt, sátoraljaújhelyi haszid rabbinak Moses Teitelbaumnak is jelentős kultusza volt a közösség körében. A zsidóság száma folyamatosan nőtt a településen, s a 19. századvégén már a 30 %-ot is elérte a teljes lakossághoz viszonyítva. Lélekszámot tekintve 1836-ban Mádon 800, Sátoraljaújhelyen 1125, Tarcalon 234, Tállyán 340, Tolcsván 602, míg Tokajban 173 zsidó élt. Javarészt szőlő- és borkereskedelemmel, kocsmák, szatócsboltok üzemeltetésével foglalkoztak, szoros munkakapcsolatban a keresztény lakossággal. A helyi kereskedelemben kiemelkedően fontos szerepet töltöttek be a vegyes boltok, szatócsboltok. Az üzletek kínálata igazodott a mezővárosi szükségletekhez, s az általában zsidó boltosnál természetes volt a kisebb - nagyobb hitelbe történő vásárlás. A bolti áruk között édességeket, háztartási vegyszereket, gyufát, dohányárut, kötélféléket, kefeárut, alapvető élelmiszereket, rövidárut, italokat, vasárut, papírtermékeket stb. fedezhetünk fel. the economy rose from 2.2 percent to 8.6 percent between 1840 and 1910, which means that by 1910 more than 50 percent of them — cca 500 thousand people —lived in towns. As far as the distribution of employment was concerned, the majority of the Jews worked 37 The immigration of the Jews and their migration within the Monarchy did not cease even after the Compromise in 1867. The nature of their settling down was primarily affected by urbanisation. The proportion of the civic Jewish population which intensively got engaged with
