VÁROS ÉS FALU HATÁRÁN (Kiállítási katalógusok - Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Egri fiatal pár ünnepi viseletben, 1890-1910. (Színezett képeslap, Néprajzi Múzeum Ny 1338) Young couple from Eger wearing ceremonial clothes, 1890-1910. (Coloured postcard, Museum of Ethnography Ny 1338) The clothing of the people living in the outskirts of Eger was rustic; the descriptions illustrated with engravings called them the most beautiful Hungarian folk costumes in the middle of the 19th century. Civic pieces of clothes soon became part of the hoers' garments in Eger— round winter coats with a big collar were worn in the middle of the 19th century, that is, in the 1850-70s; in the summer bodice-linen shirts were popular. Besides the garments showing the effects of civic clothing classical rustic pieces too are present even in the second part of the 19th century. Between 1859 and 1861 the Hungarian style was popular —in Eger people started to wear a local version of the decorated frieze coat which was fully embroidered, often in the national colours — red, white and green. Certain elements of the clothes could provide exquisite information with their peculiar communication the crane feather in a young man's hat told that he brought the whole payment from the summer seasonal work home. Women were allowed to wear their gold-laced bonnets until the first child was born only. The continually changing women's wear had a long life in Eger—even in the 1950s members of the older generation dressed traditionally —women wore rigid and shaped kerchiefs, so-called „cases". Nem tartozik közvetlenül a felföldi mezővárások közé a Bódva mentén fekvő Mecenzéf (Alsómecenzéf, szlovákul Medzev, németül Metzenseifen) mezőváros. A 14. században betelepült német lakossága elsősorban vashámorairól és kapakészítő iparáról vált híressé, ezek a kapák más felföldi mezőváros szőlőművelésében is megjelentek. 18. századi iratok adatai mutatják, hogy mecenzéfiek idénymunkásként is jelen voltak Tokajban, ott útépítéseken, pinceépítéseken, veremvájásban és mocsárlecsapolásban vettek részt. Az 1896. évi millenniumi kiállítás néprajzi falujában az egyik ház mecenzéfi volt. A Néprajzi Múzeum őrzi Jankó Jánosnak a kiállítás előkészítése során készített fotóanyagát, és a gyűjteménybe kerültek a házban kiállított viseletek is. A fotó- és tárgyi anyag szerint a német közösség öltözködése nem a korabeli német polgárság öltözködésének hatását mutatja, hanem a nemesi, kisnemesi „magyar" módra való öltözködés egy helyi variációját: a férfiak gazdagon zsinórozott, kék finomposztó ruhája mentével, zsínóröwel, süveggel, csizmával egészült ki. A hegyaljai mezővárosok nem tartoztak a népviseletükről számon tartott csoportok közé, nem alakult ki regionális jegyeket mutató viselet. A női öltözködés korán polgárosult, a férfiak öltözködésében a magyaros szabású tükör-
