Részegh Botond: MUNDUS IMAGINALIS (Kiállítási katalógusok - Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
JATEK A KUSZA VONALAK TISZTA LOGIKAJAVAL • Sokadszorra olvasom újra Részegh Botond ars poeticának is felfogható írását, amely egy fontos grafikai sorozatának címét viseli: Játék a megfeszített lélek tükrével. Újraolvasom és felteszem a kérdést: mit lehet hozzátenni művészettörténészként egy költői lelkületű művész szavaihoz és rajzaihoz, olyankor, amikor azok teljes összhangban képeznek egy egységes univerzumot. Részegh Botond vallomása egyszerű és mély, magabiztosan kiáltja világgá: „Egy pillanatra sem tévesztem szem elöl célomat, hogy az embert akarom ábrázolni a maga vergődésében, szenvedésében, magasztosságában." Grafikáinak szemlélésekor újra és újra kénytelen vagyok felidézni Frank János művészettörténész egy roppantul találó megállapítását, mely szerint a „grafika romantikus műfaj". Romantikus, mert arra teremtődött, hogy fáradságot nem kímélve szemléljük minden részletét, apró rezdüléseit, megbúvó titkait, finom mívességét vagy érzékeny vadságát. A grafika nem hivalkodó, inkább elmélyülést kíván. Pontosan úgy, ahogyan Részegh Botond grafikái és rajzai. Kevés formai eszközt alkalmazó laza tusmunkái és gesztusszerű kompozíciói súlyos, filozofikus gondolatokról szólnak. A nagy fehér felületek, mint a tartalmas üresség és a koncentráltan felbukkanó vonalak ritmikus sűrűsödése és halványulása törékeny egyensúlyt képeznek, feszültségük a köztük bármikor megbomló harmónia lehetőségéből fakad. Részegh Botond grafikáin pontosan ezzel még éppen meglévő, de nagyon kényes egyensúllyal űzi intellektuális játékait: az élet drámáját sűríti könnyed vonalakba. Újabb szériája a Játék a büntethetetlen fantázia bűnével valójában erotikus rajzok sorozata. Itt nincsenek jelképek és szimbólumok: a testi-lelki szerelem vad héja násza a diszkrét absztrakció dacára nagyon is konkrétan bontakozik ki a szűzien fehér papíron. A szerelem ambivalens: egyszerre testi és lelki, páros vagy egyedüli játék, ölre menően komoly és felszabadítóan könnyed. A szerelem lehet erotika, a szerelem lehet ösztön, rend és káosz. A szerelem pozitív, a szerelem negatív, a szerelem minden és semmi. Talán erről (is) szólnak a rajzok... Részegh egy-egy könnyen felskicceit vonallal, az arctalan nők és férfiak sematikus alakjaival játszik, akiknek egyetlen és legfőbb attribútuma a genitália. Éppen ezért lehetnek bárkik és mindenkik, az Ember szimbólumai. A rajzsorozat egyszerűsége, a szerelem ábrázolásának zavarba ejtő nyerssége, a brutális testközelség, összeolvadás evidenciája az őszinteségre figyelmeztet. Részegh Botond szerelmi fikciói nem boldogok, nem élvhajhászok, hanem a küzdelem legmélyebb formáját tárják fel. Az erotikus lapok szellemi előzménye a Játék a megfeszített lélek tükrével sorozat, ahol két mitologikus lény, a krétai labirintusba száműzött, szüzekkel táplálkozó a félig ember, félig bika Minotaurus és Kentaur mitikus lények folytatnak fiktív diskurzust. A Minotaurus ösztönössége és a Kentaur alkatának szellemi fölénye az örök küzdelem mementó-