Deim Pál - Deim Péter - Deim Tamás - Deim Balázs: KONTINUUM (Kiállítási katalógusok - Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

KONTINUUM Nem könnyű feladat objektív szemszögből megközelítenem Deim Pál, Deim Péter, Deim Tamás és Deim Balázs műveit, de talán nem is szükséges, hiszen a kiállítás koncepciója a család fogalmára épül. Ez jelen esetben komplex viszonyokat feltételező fogalom, hiszen nem csupán a generációk kontinuitását, hanem bizonyos művészi jellegzetességek folyamatosságát is jelentheti. E bonyolult „kontinuum" kezdőpontja Deim Pál. Művészetének lényegi aspektusa, hogy az absztrakt képalkotó elemek racionalitása és a szimbolikus erejű formák érzelmi tartalma közötti ambivalens viszonyból egyensúly, harmónia bontakozik ki. Képeinek állandó motívuma a bábu, ami - Németh Lajos szavaival - „a plaszikai modul-funkció mellett transzcendentális, misztikus jelentést is hordoz, érzelmi töltésű."

1 A racionalitás és líraiság, a humán létforma és a szellemi szféra kettősségének jelenléte különböző mértékben a család fiatalabb tagjainak alkotásain is érzékelhető. Deim Péter szuverén alkotó, mégis egy emberként és festőként is meghatározó jelentőségű egyéniség, mint amilyen Deim Pál, óhatatlanul lenyomatot hagy munkásságán, ami nem annyira formai jegyekben, mint inkább egyfajta érzékenységben, a szellemi dimenziók kutatásának igényében realizálódik. Deim Péter alkotásaiban megfigyelhető a tudatos komponáló elv és az emocionális tartalom dualitása, de művészetében sokkal inkább a líraiság kerül előtérbe. Folymatos kísérletező tevékenysége miatt nem véletlen, hogy a realisztikus fotótól, a fotógrammon és fotómontázson keresztül a fotógrafikáig jut el, így egyre tágabb teret hagyva az elvontabb gondolatok megfogalmazásához. Deim Tamásnál a tudatos, racionális aspektus meghatározó, amely Deim Pál „tiszta térszervezésének matematikaimértani logikájával"

2 rokonítható. Építőmérnök lévén munkája, valamint a kiállításon látható, építészeti struktúrákat ábrázoló animáció is ezt a feltevést erősíti. Ugyanakkor a képzőművészet felé való orientálódás sem zárható ki teljesen, hiszen alkotásain jól látható, milyen érzékenységgel nyúl témáihoz. Deim Balázs fényképein jól érzékelhető fogékonysága az emberi valóságon túli világra, amit sajátos módon közelít meg. Fotóin a hétköznapi tárgyak, mechanikus szerkezetek, organikus formák, architektúrák egy, a látható valóságon túli dimenziót sejtetnek. Az optikai észlelést felhasználva a fényképezőgép, mint médium segítségével egy misztikus, szellemi szférába próbál behatolni. A kiállításon Deim Pál 2006-os életmű-kiállítása és 2009 között készült fekete-fehér festményei kerülnek bemutatásra, amelyek a művek legnagyobb részét kitevő fekete-fehér fotókkal rímelnek. Deim Péter különféle korszakait, érdeklődésének fókuszpontjait bemutató válogatást prezentál, ami hagyományos technikával készült fotókat, fotógrammokat, fotómontázsokat, vegyes technikájú fotógrafikákat és egy installációt foglal magában. Deim Tamásnak egy statikai számításokat alapul vevő számítógépes animációja látható. A kiállítók legfiatalabb tagjának, Deim Balázsnak különféle fotótechnikákkal való kísérletezéseiből született, sorozatokba szerkesztett képei kerülnek bemutatásra. Meg kell még említeni, hogy a kiállítás megnyitóján Deim Sára zongorázik, így a zenével egészül ki a képzőművészet és építészet egyvelege, és teljessé válik a kiállítás koncepciója. Deim Réka 1 Németh Lajos: Elmélkedés a térről. Gondolatok Deim Pál művészetéről. In: Művészet, 1975. 1. sz. 20-23. 2 Ugyanott 3