Kovács László PUTU: KOVÁCSOLÁSUNKKAL ÜZENNI A JÖVŐBE. NYOMOT HAGYNI A VILÁGBAN (Kiállítási katalógusok - Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

BEMUTATKOZÁS Putu vagyok, a Vas alattvalója, a Rozsda hercege. Tiszacsegén kezdtem a szakmát inasként 1967-70-ig. Ott Scheffer Gábor mesterem mutatta meg az alapokat. Pestre kerülvén (1970) Mayer Mihály idős kovács „csilingelt" nekem az üllűn, ez igen-igen hatott rám. Pesti éveimre ez volt a jellemző: a Vas, a Dzsessz, a Blues, a Rock, a népzene, a Barokk... ja, a Borok, és a Nő. Ekkor kezdtem érdeklődni a művészetek iránt. írtam Bieber Károly műlakatos kovácsnak, hogy szeretnék nála dolgozni, de nem volt szükségük munkaerőre. Péntek László kovácsnál hét­végeken dolgozhattam volna. Szentendrén a Lehoczky műhelyben kezdtem művészeti segéderőként 1977-1979-ig. A művész úr várakozáson aluli egyszeri gyér pislákolása az üllőnél ráébresztett választásom tévességére. Ekkorát csalódtam benne: Láttam a királyt meztelenül, fején tökkoronával. Ez nem az én Királyom! Sárral megdobáltam. Erre morcos lett, úgymond. A Király! Ki merészeli kétségbe vonni őfensége rátermettségét? Én! - hahotázott a bohóc. Csatlósaival elfogatott. „Lefejeztetett". Ő tovább sétált kíséretével, pofáján sunyi, zavaros mosollyal. Nekem meg annyi lett!!! De mégis megérte csúfolnom a királyt. Innen mennyem kellett, feszült bennem a tanulási vágy (Szentendrei képzőművész szakkör, Markó Sanyi bácsi, Bálint Ildikó, Ásztai Csaba, Pest, Désy Huber szobrász szakkör). A Szentendrei Kocsigyár (1979-81) némi szakmai tapasztaláson túl - gépi kovácsolás, sajtolás - nagy lélektani iskola volt. Ebben a közegben kezdtem felismerni és figyelni az emberek magatartására, viselkedésére. Itt kezdődött el az írás, vagy lehet, hogy már korábban is, de az Appel Bélával való találkozás adott egy nagy lendületet. Az írás, mely máig velem van. Következett a Skanzen (1981-96), ahol szabadon írhattam, alkothattam kedvemre. Ebben az időszakban találkoztam Nausch Gézával személyesen, ki képzőműész, ötvös és kovács, a MESTER. NAPVIRÁGÓS NAPLEMENTE A MESTER műhelyében kéjes a levegő, hűlnek az izzó csodák a földön - gyönyörű színváltozásaikkal kápráztatva, bűvölve ­„egymás hegyén-hátán". Az Ördög is neki-neki veselkedik a Tűzben, hasztalan. Megbököm az oldalát egy Vassal - Maradj mán veszteg, bojtos, mindjárt vége a „napnak", itt hagyunk, oszt leshetsz! Inkább a MESTER kacérkodó múzsájára vetnéd a szemed - nem mindennapi szerzet a szentem, - ha mellé ütök a Vasnak, arról csak ő tehet. Huncut a MESTER is, próbára teszi az inasát így is, úgy is. 1983-ban jelentkeztem a Fiatal Művészek Stúdiójába, korom miatt nem vettek fel. Saját műhelyemet 1984-85-ben hoztam létre, melyben játszhattam kedvemre. Meggyőződésem, hogy a kísérletezés viszi előrébb a műészetet. 1996-ban megváltam a Skanzentől, és azóta a saját műtermemben dolgozom. Egy ideig tagja voltam a Szabad Képző-és Iparműészek Országos Szövetségének. 1996-ban jelentkeztem a M.A.O.E-be. Egy évre elutasítottak Lehoczky iparművész úr jó­voltából. Következő évben felvételt nyertem. 1977 óta veszek részt kiállításokon. 1988 óta járok Helfstyn-be nemzetközi kovács szimpóziumra. Autodidakta művész vagyok - jártam és járom a magam iskoláit. Hephaistossal rendszeresen találkozunk, beszélgetünk, iszogatunk, borozgatunk, jól megértjük egymást. De a legeslegjobban Csege, az ősmagyar kováccsal vagyok, neki köszönhetem a legtöbbet. 6

Next

/
Thumbnails
Contents