Szalay Zoltán: FEL (EL) SZÁLLOTT A PÁVA (Kiállítási katalógusok - Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

Korunk, az elmúlt évszázad, a szóbeli fogalmiság trónfosztásának évszázada. Az írottmondott szavakban kifejezett fogalmiságot kiegészíti a képi, zenei, mozgási nyelv fogaimisága. Az újabb ipari-technikai forradalom eszköztára - a hangközvetítés eszköze a rádió, a képi eszköz a televízió, no és a tömeges, családi fotózás-mozgókép felvételek rákényszeríti az emberiséget, hogy újra tanuljon meg érzelmeket kifejezni képekkel, hangokkal, mozgással, tánccal. Ahogy évezredekkel ezelőtt ezt megtette a szavakban kifejezett fogalom egyeduralma előtt. Korunk - ismételjük - a képi-zenei-mozgás önkifejezés újraéledésének kora. Az 1930-as években kezdődött a tömeges családi fotómasina és a családi fotóalbumok elterjedésével, folytatódott az '50-es években, majd most, a digitális fényképezéssel és a mozgókép-kultúrával. Lassan minden családnak fotóalbuma van, videótára. Szalay ennek a folyamatnak magát nem mutogató hőse. Kis-nagy embere a vizuális szakmának. Szalay évekig volt személyazonossági-fotós. Megtanulta az arckép egyéniesítésének művészetét. Sokáig élte fotósként a vidéki értelmiség életét. Ő az, aki bemehet bármelyik helyi kocsmába, amikor éppen a politikai csúcstalálkozókat otthagyta, ott értik és ő érti az embereket. Szalay érti az embereket, az emberek értik őt. Sajnos arról nincs kép: az emberek hogyan látják őt. Vajon ki fényképezi le Szalayt a fotós sztárt és a szakma robotosát? Az alázatos embert. Aki a szakma iránti alázattal korrigálta évtizedekig a fotósiskola növendékeinek képeit, adta hozzá a maga tapasztalatát és tehetségét rendezőként az újságfotó-kiállításokhoz. És aki alázattal segíti papírra-vászonra az őt körülvevő világ fényeit-árnyait. Amit ő - szemével-emberségével, gépével-technikai tudásával - felfedez. Most a velünk élő történelmünket, hagyományvilágunkat. A * Glatz Ferenc