Szakács Imre: ÉG ÉS FÖLD KÖZÖTT (Kiállítási katalógusok - Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

FÉNY, AGGODALOM, HIT Szakács Imre festészetéről Sok kiállítást látunk, nézünk, fogadunk be. A kiállításokra várakozással lépünk be. Ám van egy rossz szokásunk. ízlésünk általában meghatározó, várakozásaink vannak, előítéleteink, mércéink. Ehhez akarunk mindent igazítani. Nehezen mozdulunk ki ízlésünkből. Furcsa módon: olyat akarunk látni újra, amit már láttunk, ismerünk és nem az ismeretlent. Pedig kell a nyitottság, mert a művészet nem a rutin terrénuma, hanem az eredeti gondolat területe. Nos, ha Szakács Imre müveit nézzük, kiállítására belépünk, s munkáival ismerkedni kezdünk, kettős érzésünk lehet. Szakács Imre képein van mit megfejteni, képeinek vannak titkai, van sejtelmessége, de másrészről képei sarkalnak a megfejtésre, a befogadásra. Nem elidegenítőek, nem taszítóak, nem brutálisak. S most a nemekkel fontos karaktert jelöltem meg, pedig általában tagadással nem szoktunk minőségre utalni. Szakács Imre képei ugyan többségükben drámaiak, súlyos gondokról, problémákról szólnak, mégis mindezt olyan esztétikai formák és minőségek, keretek között teszik, hogy nem eltaszítanak, hanem magukhoz vonzanak. Ez a kortárs művészetben ritka jelenség olyan esetben, ha valaki nem közömbös tematikával foglalkozik, hanem erős gondolatiság és szuggesztív festőiség jellemzi. S bizony már nagyon fontos dolgokat említettünk! Ö úgy drámai, hogy belénk is helyezi azt a drámát, mely képén megjelenik. Képeivel azonosulni tudunk. Vajon miért? Mert drámáit, szorongásait, aggodalmait finom festésmóddal és igen sajátos stílussal adja vissza, örökíti meg. Szakács képei figurális művek meg nem is. Vannak a természetelvűségben gyökerező motívumai, de nem leképező festő. Számára döntő a gondolat, a világérzés, a személyes életérzés. Ezt érezzük képein. Hiteles választásában megerősít minket Mezei Árpád örökérvényű gondolata: „A művészetben nem a külvilág objektív megismerése a döntő, hanem a belső meggyőződés közlése." Ez Szakács Imrénél talán mindennél fontosabb körülmény! Belső meggyőződését sok szimbólum jellegű motívum megjelenítésével fejezi ki. A madár számára régtől fogva olyan attribútum, mely lehetőséget ad gondolatai ábrázolására. A madár az égbe emelkedés jelképe, ám együttes lehet mindez a rabsággal. A madár kapcsolat ég és föld között, ám esetében sajátosan menny és föld között. A madár az istenekkel - az istennel - való kommunikálás jelzése és egy magasabb tudat állapotba való átlépés, a transzcendencia megközelítése. A madár a lélek és szellem szimbóluma. Milyen különös, hogy a sámán madártollas öltözetben kezdte kapcsolatát az égiekkel. A madár egyetemes jelkép, minden kultúrában fontos jelenléte. Dávid hálaénekében ezt olvassuk: „Lelkünk megmenekült, mint a madár a vadász hálójából." Igen: a lélekmadár. S a madár lelke. Szakács Imrére mindez a maga természetes szuggesztivitásával oly erősen hatott hosszú évekkel ezelőtt az Ontario tó partján, hogy egész személyiségét áthatotta, s azóta is festői mivoltának lényeges és lényegi eleme. Képein a madár utalhat ökológiai problémákra, a bezártságra, a szabadság hiányára, s jelezhet spirituális kifejeződést, utalhat a lét dilemmáira. S képein nagy jelentőséget kapnak a kövek. Itt is érezhető egy alapvető ellentét a kő és ég között. S figurális megjelenítés nélkül képes elénk állítani a keresztút tragédiáját. Képei nagy emberi kataklizmákról szólnak. Hatásuk erősebb azáltal, hogy többször sorozatokban bontódnak ki előttünk. Természetszimbólumai érzékletesek, hatásuk elementáris, pedig a festői előadásmód mindig míves, lassan kidolgozott, elmélyült, indulatmentes. Kontrasztokra is épít, mikor képei színhatásait érzékeljük. A sötét tónusok alkalmazása mellett sok világos színt alkalmaz, melyek fénnyel telítik munkáit. A fénynek szintén nagy jelentősége van festészetében. Az ezredforduló után triptichont festett Fényre várva címmel. S előttünk van Fénnyel átszőve című képe, mely képcím is, de valóságos és spirituális fény is, a festői ars poetica érzékletes jelzése. A fény festői valóságossága mellett szimbólum is, az Isteni világosság jele, s a világosság pedig a megváltásra utal. Ám mindez - igazi Szakács lmre-i bensőségességgel - csak átszőtt. Nagyon belülről jön, szubtilis költőiséggel. Szakács Imre képei rajzosan festőiek. Laza és dús felületek váltakoznak müfelületein, képeinek ritmusa lesz. Folt és vonal kivételes harmóniája teremtődik, melyet mindig áthat a kivitelezés műgondja, s majdnem szójátékkal: áhítata, felületkezelésének mívessége. Egymásra hordott rétegei finom transzparens hatásokat eredményeznek, technikailag is változatos művein. Egész munkásságában feltűnő színalkalmazásának érzékeny szépsége, átmeneteinek finomsága. Tudható, hogy Szakács Imre pályája nem a legszabályosabb és nem is villámívelésű. Mindig a szívós, elmélyült, önképző és világra figyelő szakmai munka jellemezte, s az alkotás iránti alázat. Bár immár évtizedek óta szentendrei polgár, sőt erős lokálpatrióta, s intenzív közéletet élő személyiség, aki nagyon is figyeli kollégái - és a világ - teljesítményét, festészete nem kapcsolható a szentendrei festészet fő áramlataihoz. Organikus, spirituális jelrendszere, művészete líraisága, gondolatiságának egyedisége személyessé teszi piktúráját, mely nagyon erős belső meggyőződésből meríti értékeit. Titkait felfejtjük, vonzásuk erős. Egész munkássága fénnyel átszőtt. Megváltást kereső. Feledy Balázs 3