Kornis Péter: ERDÉLYI KÉPEK 1967-2004 (Kiállítási katalógusok - Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

EGY ELTUNO VILÁG UTOLSO PILLANATAI M Magyarországon még a hatvanas évek végén is nacionalista felhangja volt Erdély emlegetésének. Kevesen tudták - főleg a néprajzkutatók, hogy számos magyar és román faluban szinte érintetlenül élnek a hagyományok, s az ottélő emberek még mindig viseletben járnak. Korniss Pétert 1967 őszén Nóvák Ferenc néprajzos, koreográfus barátja vitte el a magyarlakta kis erdélyi faluba, Székre, ahol a szombat esti táncházban régi öltözetben táncoltak a fiatalok. Ez az élmény határozta meg következő évtizedeit. Itt érezte meg, hogy egy eltűnő világ utolsó pillanatai tárultak elé, amelyet meg kell örökítenie. Az ő, vagyis a fényképek nyelvén. „A varázslatos táj, a szokások szertartásai és nem utolsósorban a gazdag viseletek különleges élményt jelentettek" - írta. Az ünnepek, a szertartások, a még élő szokások megörökítése, az együtt ünneplő, együtt gyászoló emberek fényképezése óhatatlanul együttjárt azzal, hogy mindennapjaikat, embertpróbáló, nehéz munkájukat, magukra utaltságukat is fényképezze. A fotók modelljei előbb-utóbb természetesnek vették a fotós jelenlétét, rokonszenv, sőt barátság szövődött közöttük. Kornisst Széken még keresztapaságra is felkérték. 1978-ban fejezte be e képeket tartalmazó Múlt idő című kötetét. Az utószót ezzel a gondolattal zárta: „... olyan paraszti világ ez, amely egyre távolabb kerül tőlünk. Főszereplői kortársaink. Gyengédségük, elkeseredésük, jókedvük, szomorúságuk mindannyiunké - de életviszonyaik lassan már múlttá válnak." Úgy érezte, befejezte, amire vállalkozott. Az újrakezdést a kilencvenes évek kelet-európai változásai indították el. Összekavarodott Erdélyben is a világ. Megindult a térségben sokáig élő hagyományok bomlási folyamata. Amit Kornissnak szintén meg kellett örökítenie. A változásokat. A televízió megjelenése átalakította az emberek szórakozását, vágyait. Egy idegen, távoli világ költözött az egyre tágasabbá, komfortosabbá váló házakba. A falakat borító, kézzel készített szőttesek és tányérok mellé odakerültek a gépi szőnyegek, a plakátok, az óriáskarórák és a popsztárok. Az átformálódó világ képein megjelentek a modern világ rekvizítumai: az olcsó, gyári dísztárgyak, a feliratos pólók, a tisztaszobaként felöltöztetett autók. Ekkor született a beállított, megrendezett képek ötlete. Korniss a hozzá közel állókat fényképezte le így, s meglepetésére az állványra helyezett gép előtt különös dolog történt: visszatért a régimódi fényképezés hangulata. Elfelejtett pózokat, megilletődött tekinteteket, felmenőktől örökölt tartást hívott elő a fényképezőgép. Korniss Péter sohasem kívülállóként fényképez. Érzelmekkel telített fotói fénnyel írt emberi történetek. Szereplői pedig mindig hozzánk közelálló, szeretnivaló lények. Rappai Zsuzsa 3