KÖTŐDÉSEK. A VIDÉKI MAGYARORSZÁG EMLÉKEZETE (Kiállítási katalógusok - Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

E L Ö S Z Ó „Minden ember kötődik valamihez, éljen bár vidéken, kisvárosban vagy a fővárosban. Kötődünk az otthonunkhoz - a saját kamránkhoz, pineénkhez -, megszokott útvonalakhoz, törzshelyekhez, egy padhoz a parkban. Hozzánk tartoznak használati és emléktárgyaink is: az óránk, saját kezünkhöz idomult szerszámaink, kedvenc edényeink, az első mackónk, iskolai bizonyítványaink, régi fényképek és levelek, a dédapa katonaládája. Vonz minket az idő, hiszen az évszakok váltakozásában kötődünk a szekrény tetején száradó birsalma, majd a fagyból felengedő föld illatához, az agyagkorsóban hűlő víz ízéhez, vagy a füstölni kezdő tájhoz. Eltéphetetlen szál fűz össze bennünket a nyelvvel, amelyen emberi kapcsolatainkat szőjük és szakítjuk szét, és amelyben valamennyi kötődésünk testet ölt, hiszen saját vonzódásainkat sokszor nem közvetlen tapasztalatainkra, hanem mások történeteire, mások életének fanyar vagy derús igazságaira vezethetjük vissza. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum egyedisége abban áll, hogy a maga teljességében és valamennyi érzékünkre hatva képes bemutatni a paraszti világ örökségét: hagyományainkat Kiállításait járva a látogató nosztalgikus tűnődései közepette éppen kötődéseit ismeri fel, s az emlékké vált tárgyi környezetben átéli a múlthoz való odatartozás élményét. Megfogja őt az a harmónia, amely a faluképből - a természeti és az épített környezet szerves összekapcsolódásából - árad és letisztult formákban, kiegyensúlyozott arányokban, valamint nyugalmat sugárzó szerkezeti rendben nyilvánul meg. Láthatja átvonulni az évszakokat a múzeum dombjain, és részese lehet azoknak a vidám mulatságoknak, amelyek a régi magyar élet jeles ünnepeit elevenítik fel. Szentendre művészeit egyszerre fűzi szoros kötelék városukhoz és a vidékhez, ahonnan származnak. A Skanzen által közvetített üzenettel jól összecseng a művész és a kézműves parasztember hasonlósága is, amely az anyagokkal való közvetlen kapcsolatban és a találékony alkotókedvben nyilvánul meg. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum ezért tartja fontosnak, hogy galériáját útra bocsátva a képzőművészet nyelvén, kortárs szentendrei művészek történeteível és munkáival idézze fel a vidéki Magyarország emlékezetét 2003-ban Szentendrén." Ezekkel a gondolatokkal indítottuk útjára felhívásunkat 2003. januárjában, melyet Aknay János festőművész, Vincze László papírmerítő mester, Szabó Zsuzsanna programmenedzser és Cseri Miklós főigazgató jegyzett. A Skanzen Galéria létrehívásának két fő oka volt. Egyrészt a Szabadtéri Néprajzi Múzeum eddigi rendkívül aktív, és a társadalom különböző szegmensei felé történő erőteljes nyitást reprezentáló tevékenységét kívántuk folytatni, hiszen köztudott, hogy a kortárs magyar művészetnek jelentős társadalmi bázisa van, mely nem mindig esett egybe a népi kultúra és népi hagyományok iránt érdeklődők körével. Másrészt annyira kézenfekvőnek tűnt, hogy Szentendre város két legjelentősebb kulturális attrakciójának - a magas művészetet reprezentáló ún. szentendrei iskolának és a hagyományos paraszti kultúrát megőrző és bemutató, több százezres éves látogatószámot produkáló Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak, a Skanzennek - az összekapcsolását harminchat éves egymás mellett élés után elvégezzük. A felhívás szövegét, a benne rejlő üzenetet a legnagyobb örömünkre Szentendre város kiváló művészei megértették, s közel hatvan alkotóművész közül az e kötetben szereplő ötven meghívásunkat elfogadta. Nehéz kifejezni azt az örömet, melyet július folyamán éreztünk, éreztem, amikor a kiválóbbnál kiválóbb alkotások, a kortárs művészet különböző területeiről folyamatosan beérkeztek múzeumunkba. Meggyőződésem, hogy ez a kiállítás és ez a kötet méltóképpen bizonyíthatja ország, világ előtt, hogy vállalkozásunk nem volt a valóságtól elrugaszkodott. Az első hallásra egymástól még oly távol levő művészeti és kulturális irányzatok is hozhatnak létre közösen kiváló produkciót, ha megfelelő a szellemi alapvetés, hajó a hívás, ha megvan a képesség mindkét oldalról az örömteli befogadásra. 4