KÖTŐDÉSEK. A VIDÉKI MAGYARORSZÁG EMLÉKEZETE (Kiállítási katalógusok - Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

A kiállítás Kötődések-címe alatt érdekes, talányos alcím olvasható: A vidéki Magyarország emlékezete. Az általánosságokba emelkedő megfogalmazás a globalizáció, a városiasodás korszakában egy emberléptékű régió, egy a természettel még valós kapcsolatokat tartó élettérre való emlékezés magától értetődő jelenlétét sugallja, és azt, hogy lehet, hogy mindez már a valóságban nem létezik, csak az emlékezet síkján van jelen. A kiállítás kulcsszava tehát az emlékezés. Fülep Lajos művészetfilozófus az 1911-ben közreadott, Az emlékezés a művészi alkotásban című nagyszabású eszmefuttatásában szögezte le: „... nemcsak a múlt dolognak kifejezése emlékezés, hanem a jelené is, és minden jelen intuíciónak emlékezéssé kell átalakulnia, hogy kifejezhető legyen, szóval hogy - adott esetben - művészetté legyen. Amikből továbbá következik, hogy nem az intuíció azonos a kifejezéssel, hanem az emlékezés azonos vele. Innen a tétel: minden kifejezés emlékezés." E gondolatok feljegyzése után száz év elmúltával is érvényesek e szentendrei, a múlt rétegeit és jelenségvilágát idéző, jelenkori művészetté szintetizáló együttes alkotóira és alkotásaira Fülep Lajos megállapításai: „A művész az az ember, akiben a tiszta emlékezésképek nagyobb gazdagságban s a valóságtól függetlenebbül élnek, mint a többi emberben, és nem sülnek ki s egyáltalán nem merülnek ki a praktikus akciókban. A művészet egyenesen az ezek alól való megváltódás. Egy-egy emléknek végleges formává kialakulása a szabadságnak olyan pillanata, amilyet a misztikus él meg az eksztázisban, amikor fölszabadulván a levés alól a léthez tér meg. Az időnkívüliségnek, az örökkévalóságnak e pillanatai azonban a misztikusnál is csak ideiglenesek - ez a legnagyobb paradoxonjuk. Ahogy a misztikusok formulázzák: amíg az ember az időben él, nem szemlélheti sokáig az örökkévalóságot, meg kell térnie az időbe. Hasonló momentumok a kész formák a művész életében, amelyek véglegesek, s az örökkévalóságot jelentik, mégsem lehet megmaradni náluk, mert az embernek folyton vissza kell térnie az időbe." A múlt és a jelen, az idő és az időtlenségbe foszló örökkévalóság villódzásában állnak előttünk a Kötődések című kiállítás művei: emlékezve és emlékeztetve. l/Vehner Tibor 13