K. Csilléry Klára: Szobabelsők (Kérdőívek és gyűjtési útmutatók 1. Budapest, Néprajzi Múzeum - Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1973)

A regies berendezésű parasztszobák,amelyekben az elrendezésmód a korábban általánosan szokásos lakásrendnek felel meg, hazánkban ma már meglehetősen ritkák, nemkülönben az ezekben használatos régebbi bútordarabok is. A még fellelhetők leirása, illetve minél sokoldalúbb dokumentálása a néprajztudomány számára sürgető és fontos feladat. Kérjük ennek érdekében a kérdőivet felhasználó gyűjtőket, hogy figyelmüket elsősorban a még megőrződött régies berendezésű lakószobák. illetve a használatban, vagy használaton kivül fennmaradt egyes régi berendezési tárgyak felkutatására forditsák, és az adatközlőket is elsősorban ehhez a kutatáshoz, továbbá a felkutatottak értelmezéséhez vegyék igénybe. A SZOBA ELRENDEZÉSE A tájékozódást megkönnyítendő, felhivjuk a gyűjtők figyelmét a szobaberendezés Magyarországon elterjedt két legfontosabb alaptípusára: a) Az un. sarkos vagy d i a g o n á 1 i s elrendezésmód jellemzője, hogy az asztal a mellette húzódó padokkal az egyik szobaszögletben helyezkedik el, a tüzelőberendezés pedig vele rézsut szemközt. Az ágyak általában a fennmaradó további szögletekbe kerülnek, a tárolóbutorok pedig az előbbi bútorok közti falszakaszok elé. (Lásd vázlaton.) b) A párhuzamos elrendezési mód jellemzője, hogy a bejárattal szemközti fal mindkét szögletében egy-egy ágy helyezkedik el, az asztal ezek között áll. Az ajtó egyik oldalán a tüzelőberendezés van, a másikon többnyire további ágy vagy tároló bútor. Az egyéb tároló bútorok az előbbi bútorok közé kerülnek. (Lásd vázlaton. ) Szokásban volt egyes vidékeken, hogy a nappali tartózkodásra szánt lakóhelyiségen kivül alvásra külön helyiséget rendezzenek be, amely egyben élelmiszer tárolására is szolgált. Jellemző az ilyen hálókamrára, hogy nincs tüzelőberendezése és nincs benne étkező asztal. A tároló bútorok vagy a tulajdonosuknak az ágya mellett állnak, vagy a helyiség egy részén külön csoportositva.(Lásd vázlaton.) 3