Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
MOLNÁRNÉ ACZÉL ESZTER: Hogyan is volt? Művek gyerekekről. Egy kiállítás margójára
sikerült elérjük, egyes látogató bejegyzések a vendégkönyvben határozottan arra szólítják fel a kurátorokat, hogy tartózkodjanak a jövőben az ilyen megoldásoktól. A családokhoz és gyerekcsoportokhoz kapcsolódó aktivitásként helyeztük el a gyerekportrék sora között felállított ruhafogasokat gyerekméretű kartonruhákkal, melyek a falakon függő képekről származtak. A kiállítás tengelyében elhelyezett tükrökben meg is szemlélhették magukat, akik magukra öltötték őket. A tükrök egyike még torzított is, felerősítve a képmás és a valóság közti eltérés jelentőségét. A gyerekek nagyon szerették, de gyakran a fiatal felnőtt látogatók is boldogan éltek vele, Kiegészítő programjaink némelyikével is a családokat szólítottuk meg, például nagy sikerű családi napokkal17, mégsem lehet őket tekinteni a legmeghatározóbb látogatói körnek, ugyanis nagyszámú nyugdíjas csoportot is vezettünk a kiállításban, de a tárlat kifejezetten népszerű volt a fiatal felnőttek körében is. Érdekes értelmezési kérdéseket vetett fel a kiállítás címe is, mely alapján számos, a kiállítás tartalmától jelentősen eltérő prekoncepcióval érkeztek látogatók. Alapvetően a látogatókban sokszor a „cukiság” jelzőt idézte. Nem teljesen meglepő ez, ha a kulturális térben tekintünk témánkra, a gyerekre, gyakorlatilag az utóbbi pár év televíziós műsorai olyan szinten kapcsolódtak rá az emberek ártatlan, tiszta, tehetséges gyermeket megjelenítő igényeire, hogy már elképzelni sem tudunk további olyan témát, amire gyerekeket rángathatnak a kamera elé, hiszen nemcsak zenéltek, verset mondtak és egyéb produkciókban tündököltek, de már főztek is. A Virtuózok eredményes gyerekei be is járták a világot, akár a liszti vagy mozarti gyermekzseni alakját a populáris kultúrában megtestesítve. Miközben a kereskedelem az 1950-es évektől egyre intenzívebben a gyerekek igényein keresztül értékesít termékeket18, a múzeumok jóval lassabban fedezték fel a gyerekeken keresztül történő megszólítás lehetőségét. Pedig a gyerekeknek az USA-ban évi 286 milliárd dollárnyi családi kiadásra van közvetlen befolyásuk, s amíg 1983-ban 100 millió dollárértért költöttek évente gyerekeket célzó hirdetésre, manapság 16 milliárd dollárt költenek ugyanerre a nagy cégek.19 A 21. századra egyértelművé vált, hogy az „experience economy" részét képezik a múzeumok és a múzeumi élmény is. Ráadásul egyértelmű, hogy a „fogyasztó”, a mi esetünkben a látogató nem csupán passzív befogadó. Egyre inkább előtérbe kerül a részvétel, az „együtt alkotás” (co-creation) igénye a fogyasztó, a látogató részéről. A múzeumok is célcsoportjaik megszólításakor egyre inkább figyelembe kell, hogy vegyék a személyes, a szo- ciokulturális értékeket, megvizsgálva, mely dolgok hiányoznak a potenciális látogatók életből, milyen témakörök és tevékenységek révén juthatnak tartalmas élményhez (meaningful experience)?20 Ahogy minden kulturális projekt, kiállítás, rendezvény szempontjából, kiállításunk tervezése során végig kellett gondolni, hogy kiknek szántuk, milyen potenciális tényezővé válhatott a helyiek életében, hiszen részben ez is fenntarthatóságunk záloga. A családok mellett a felnőttek saját gyermekségükhöz vagy szüleikkel fennálló viszonya is a kiállítás témaköreibe tarozott, ami segítette a szélesebb befogadói réteg elérését. Egy történeti utazás, részvétel egy probléma megoldásában, egy játékban, egy történeti esemény újra játszása egy történeti helyszínen, mind lehetőséget adnak a közönségnek az élmény együttes alkotására, ahogy a régi korok ruháit imitáló kartonruhák felöltése is megidézhette a műveken szereplő gyermekek helyzetét.21 A Kiszolgáltatottság terében elhelyezett kartonmalom szedett-vedett köveivel pedig sok látogató számára idézte meg a játékteremtés képzetét, miközben meglepően nagy számú látogatónak kellett teremőreinknek elmagyarázni a malomjáték szabályait, miután mi tudatosan nem írtuk ki, egyrészt feltételezve, hogy a látogatók ismerik azokat, másrészt késztetve őket arra, hogy ha nem ismerik, találjanak ki akár maguk szabályokat a játékhoz. Ismert, hogy a flow-élmény egyik leggyakrabban emlegetett fajtája a felfedezés élménye: az új megismerés által kiváltott izgalom.22 Amennyiben a múzeumok élni tudnak ennek az élménynek a felidézésével, azáltal, hogy látogatóik szociokulturális helyzetét és a jelenkor kultúrafogyasztási szokásait figyelembe véve korszerű nyelven, sokszor játékosan, akár a potenciális látogatókat bevonva fogalmazzák meg történeti gyűjteményeikre vonatkozó, de a jelenkorban releváns kérdéseiket, továbbra is a megismerés, ismeretátadás helyeként maradhatnak fenn a jövő századok számára is. 17 A kiállítás interaktív állomásainak és családi napjainak megtervezői a kurátorok mellett Szabics Ágnes és Berhida Magdolna, a Budapesti Történeti Múzeum múzeumpedagógusai voltak. Köszönet a kreatív együttműködésükért. 18 CHUDACOFF Howard P 2007. 19 http://mediasmarts.ca/digital-media-literacy/media-issues/marketing-consumerism/how-marketers-target-kids (Letöltés ideje: 2017. február 17.) 20 EGBERTS, Linde and BOSMA, Koos (Ed.) 2014. 22. 21 EGBERTS, Linde and BOSMA, Koos (Ed.) 2014. 23. 22 CSÍKSZENTMIHÁLYI Mihály 2013. 220. 78
