Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)

KÁLDY MÁRIA: Mozaikkockák. Fejezetek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum múltjából

kor olyan kulturális folyamat bontakozott ki, melynek eredményeként a falusi, mezővárosi építészeti kultúra és életmód számtalan összetevőjét konkrétabban és árnyaltabban látjuk, és láttatjuk egy olyan múzeumi intézménytípusban, melyet ma már általánosan skanzennek nevezünk. ”13

Az 1967-ben alapított Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1972-ben, valóban egy pozitív kultúrpolitikai környezetben nyerte el önállóságát, vált külön a Néprajzi Múzeumtól. Az új szervezet megalapításának dokumentumában öt munkacsoport létrehozását határozták meg: Muzeológiai Osztály, Műszaki Osztály, Nyilvántartási Csoport, Gazdasági Osztály, melyek között először szerepelt a majdani közművelődési, múzeumpedagógiai és közönségszolgálati feladatokat ellátó részleg, Népművelési és Propaganda Csoport néven.14 Feladata - csoport- vezető irányításával - a múzeum „üzemeltetésével kapcsolatos közönségszolgálati, propaganda és tárlatvezetési teendők ellátása, az ismeretterjesztő tevékenység végzése”.15 A fiatal intézmény ekkor még a múzeumépítés időszakát élte, erre fordította minden energiáját. Még nem volt se elképzelés, se terv, se ember a fentiekben megfogalmazott feladatokra. A tudományos kutatáshoz kapcsolódó építészeti felmérések és néprajzi gyűjtések teremtettek először kapcsolatot múzeumon kívüli közösségekkel, generáltak alkalmat a múzeumi tudás közvetítésére.

Ismeretes, hogy az 1960-1970-es évek a néprajz, a népi kultúra, a néphagyomány iránti érdeklődés társadalmi méretű kibontakozását hozta. A FÜZES Endre által idézett aranykor hátterében ott volt a népi kultúra iránti társadalmi nyitás és elfogadás is. Ez egyfajta ellenzéki magatartást, a szabadság iránti vágy kifejezését, gondolkodásmódot is jelentett, melynek eszköze a nemzeti kultúra megismerése, aktív megélése volt. Képviselői elsősorban városi - különösen - az értelmiségi fiatalok voltak. Sokan indultak el felfedezni a vidéki Magyar- országot, a határon túli magyar területeket, Erdélyt, hogy tiszta forrásból ismerjék meg folklór hagyományainkat. Járták a falvakat szakmai, idővel szakmaivá váló, vagy egyéni érdeklődésből, gyűjtötték, mentették a paraszti múlt tárgyi és szellemi értékeit, kincseit, zenét, táncot, éneket.

Ebben az időben bontakozott ki, s hatott elementáris erővel a táncház mozgalom. Divat lett népviseleti darabokat hordani. A feketetói vásárban megszerzett búikat, zekét, székely nadrágot, fersinget, vállfős inget viselő

13 Részletesen FÜZES Endre 2009. 169.

14 KATONÁNÉ SZENTENDREI Katalin. 2004. 342.

15 KATONÁNÉ SZENTENDREI Katalin. 2004. 342.

16 KATONÁNÉ SZENTENDREI Katalin 2004. 336-337.

tarisznyás fiatalok tűntek fel a pesti utcákon. Belőlük kerültek ki később a múzeum lelkes, visszatérő látogatói, programjainak támogatói, aktív résztvevői is.

Az 1970-es évek elejére a múzeum előtt álló tudományos és építési feladatok jelentős mértékű feltorlódása nyilvánvalóvá tette a kutatói kapacitás elégtelenségét. Sokan a megoldást a további építészeti felmérések, illetve az egyes tájegységekre, épületekre vonatkozó néprajzi gyűjtések elvégzésére, külső erők bevonásában látták. Az 1972. évi munkaterv az előbbire 80 műszaki egyetemi hallgatót az utóbbira 40-50 fő egyetemista foglalkoztatását irányozta elő.16 A néprajzi gyűjtések szakszerű és egységes megvalósítását támogatta 1973-ban a Néprajzi Múzeum és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársai által összeállított „Kérdőív és gyűjtési útmutató” sorozat.17

Az egyik építészeti felmérő tábor aktív résztvevője a zuglói Kassák klubban működő Sebő együttes és a klub tagjai lettek. Sebő Ferenc - ekkor már diplomás építész- mérnök - együttesével egyik elindítója volt a kibontakozó táncház mozgalomnak. Hétről-hétre ők adták a zenét, a talpalávalót a táncban összekapaszkodó fiataloknak, akik között többségben voltak az építészhallgatók.

1975 nyarán kapcsolódott össze a Sebő Klub és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum története. A Múzeum felkérésére a Klub építészeti felmérő tábort szervezett a Bakony, Balaton-felvidék tájegység előkészítésére, Kovács István László - a múzeum munkatársa - és Szabó József iparművész - az Ybl Miklós Építőipari Műszaki főiskola munkatársa - irányításával a pápateszéri vízimalmok felmérésére.18 A pusztuló építészeti értékek mentése a felmérési rajzokon, gyűjtési naplókban, a magyar népdal- és tánckincs mentése az esti táncház keretében zajlott. A tábor résztvevői - Sebő Ferenc és Halmos Béla mellett - többek között Czakó Gábor, Sebestyén Márta, Tímár Sándor, Jordán Tamás egy életre szóló, meghatározó útravalót vittek magukkal. A múzeum adattára hat pápateszéri vízimalom olyan hiteles rajzával gazdagodott, mely alapján ma is bármelyik rekonstruálható lenne.

Ki gondolta volna akkor, hogy a zene a tánc és az építészet összekapcsolódásának hatása napjainkig tovább él? A felmérési rajzokból, fotókból akkor készített Pápateszéri vízimalmok című fotó- és tervdokumentációs kiállítást harminchat évvel később, 201 I -ben a tábor egykori résztvevői rekonstruálták és újra bemutatták a Hagyományok Házában. A kiállítás megrendezésének indokot

17 Kérdőívek és gyűjtési útmutatók. I. K. CSILLÉRY Klára: Szobabelsők. 2. BALASSA M. Iván: Épületfalak. 3. JUHÁSZ Antal: Tanyai telekelrendezés. 4. SELMECZI KOVÁCS Attila: A csűrök építése és használata. 5. PALÁDI-KOVÁCS Attila: Az abora. 6. BALASSA M. Iván: Méhesek. 7. BOROSS Marietta: Kertészeti építmények, csőszkunyhók. 8. VARGA Zsuzsanna: Szakrális emlékek. 9. KECSKÉS Péter: Présházak és pincék. 10. GRÁFIK Imre: Folyami vontatás állati erővel. I I. GRÁFIK Imre: Csúszójárművek. 12. KRESZ Mária-MORVAI Judit: Táplálkozás. Konyha, kamra, cserépedények. Néprajzi Múzeum, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Budapest 1973. - Később ez kibővítésre került: Kérdőívek és gyűjtési útmutatók. BALÁZS György: Kerítések, kapuk; BALÁZS György: Víznyerés, kutak. Holló László: Népi növény- és kertkultúra. Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre 1981.

18 A tábort Héra Éva, a Kassák Klub akkori vezetője szervezte, a felmérést Kecskés Péter néprajzos muzeológus, Kovács István László építész - a Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársai és Szabó József iparművész irányította.

35