Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
SÁRI ZSOLT: Cseri Miklós hatvan éves
gyűjteményekre és magángyűjteményekre is kiterjesztve.1 Ebben az időszakban végzett jelentős kutatásokat az észak-magyarországi kőépítkezések és a kisnemesi társadalom életmódja, az építőanyag kereskedelmének néprajzi vizsgálata témákban.1 1 2 Néprajzkutató munkásságának egyik első, jelentős állomása volt a Szuha-völgyében végzett kutatása, amelyben a kisnemesek és a jobbágyparasztok közötti viszony- rendszer tükrében dolgozta fel a népi építkezés témakörét.3 A népi építészeti kutatásokhoz kapcsolódó - talán legjelentősebb - munkája az építőanyagok és -szerkezetek monografikus igényű összefoglalása a Magyar Néprajz sorozatban jelent meg.4 Muzeológiai feladatai során hamar bekapcsolódik a megyében található vidéki állandó kiállítások kialakításába. Fiatal muzeológusként felismerte a vidéki, kistelepülési gyűjtemények, kiállítóhelyek lokális közösségben betöltött, társadalmi identitást is erősítő szerepét. Aktívan közreműködött a füzéri5, tardi, cserépfalui, cser- péváralja6, tardonai, tiszaluci tájházak létrehozásában, Viga Gyula mellett az Abaúji Múzeum és a pácini kastély7 kiállításainak rendezésében. A Skanzen 1986-ban pályafutását alapjaiban megváltoztató találkozóra került sor Miskolcon. Balassa M. Iván ajánlására Füzes Endre meghívta a Skanzenbe muzeológusnak. 1987. január 3-án több órás beszélgetésre került sor Füzes Endre szentendrei irodájában, itt hangzott el a sokszor idézett mondata Füzes Endrének: „szerintem te leszel az utódom". Ez a mondat igazi perspektívát adott Cseri Miklósnak. Füzes és Cseri között hamar szoros kötelék alakult ki, „egymásra találtak”, az első hónapokban, években órákat beszélgettek a múzeumról, a Skanzen lehetőségeiről. Ez a beszélgető páros alakult át gyakran trióvá Káldy Mária révén, aki szintén meghatározó módon segített az első szentendrei évek nehézségein túllépni. Ezek a beszélgetések mutatták meg Cseri Miklósnak, hogy néprajzot a legkomplexebben a skanzenekben lehet művelni. Ennek a tanulási folyamatnak volt része, hogy az első hónapokban a múzeum valamennyi osztályát végigjárta, heteket töltött egy-egy osztályon, megismerve a múzeum működését. Skanzenes muzeológiai munkája közül ki kell emelni az Észak-magyarországi falu tájegységhez kapcsolódó táj- egység-felelősi munkáját. Ennek fontos állomása volt a márianosztrai lakóház bontása8. I. kép. Lakóház felmérése Szászfán 1990-ben. (DEIM Péter felvétele) Füzes Endre egyre több feladatot adott a fiatal Cseri Miklósnak szakmai, muzeológusi teendők mellett vezetési, koordinációs területen egyaránt. 1989-ben tudományos titkárrá nevezték ki. A történelmi idő is kedvezett a pozícióban rejlő lehetőségek kiaknázásának. Ezekben az években szélesedett ki a Skanzen nemzetközi hálója, a keletiek után egyre több lehetőség adódott a nyugati és északi szabadtéri múzeumokkal való együttműködésére. Ekkor jöttek létre azok a bilaterális kapcsolatok, melyeknek köszöntetően két évtizeden át rendszeresen látogatták a szentendreiek a német, walesi, svéd, bolgár, és észt szabadtéri múzeumokat, és azok munkatársai rendszeres vendégek voltak Szentendrén. A nemzetközi kapcsolatok terén meghatározó élménye volt az 1991-es három hónapos finnországi ösztöndíj.9 1 CSERI Miklós 1985. 127-129. 2 Többek között CSERI Miklós 1982. 259-280., 1983. 113-123., 1986. 205-232., 1987., 1989.269-286. 3 CSERI Miklós 1987. 4 CSERI Miklós 1997. 102-138. 5 A megvalósult tájházról a Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára sorozatban jelent meg írása: CSERI Miklós 1984a. 6 CSERI Miklós 1984b. 7 A kiállításról a Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára sorozatban jelent meg írása: CSERI Miklós 1989. 8 CSERI Miklós 1990. 8. 9 CSERI Miklós 1992a. 20-54. 8
