Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
SÁRI ZSOLT: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum társadalmi múzeumi szerepei - falumúzeumtól a szolidáris múzeumig
dán átvetett kenderkötél, mind a két végén hurokkal. A látogató hirtelen nem is tudja, hogy mit lát, csak lassan ölt testet a gondolat, amit legszívesebben ki sem mondanánk: egyazon kötél két végére akasztotta fel magát a két szülő, amikor mindenüket elvették. A Búcsú a parasztságtól című kiállítás súlyos történelmi katasztrófa kibeszélését indítja el. A kontinuitás hiánya, az erőszakos beavatkozások okozta társadalmi traumák sajnálatos módon a magyar történelem szerves részét alkotják. Ezeknek a sok szenvedést okozó megrázkódtatásoknak a feldolgozása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valós önismerettel és egészséges nemzettudattal rendelkező társadalom alakulhasson ki.”15 Ezt a célt szolgálja a 2016-ban átadott újabb kiállítás, a Dél-Dunántúl tájegység muraszemenyei portáján. Csak egy „kis munka" - Falusiak Málenkij-roboton a II. világháború végén című kiállításunkban (kurátor: BALAZS-LE- GEZA Borbála) a háború végén benyomuló Vörös Hadsereg munkára toborzását, majd a Szovjetunióba való kitelepítés és a kényszermunkatáborok körülményeit mutatjuk be - személyes emlékeken, visszaemlékezéseken keresztül egy megrázó installációval téve szemléletesebbé a bemutatást. A szabadtéri kiállítás módszertani érdekessége, hogy valódi műtárgyak nélkül, visszaemlékezések, naiv versek segítségével emocionálisan is nagy hatást gyakorol a nézőre. Lokális közösségek és a múzeum A szabadtéri múzeumok már a kialakulásukkor, ahogy ezt a bevezetőben is leírtam, nemcsak az épített és a tárgyi örökség őrzését és bemutatását vállalták föl, hanem a szellemi kulturális örökség is a múzeumok kutatási tárgyát jelentette. Ehhez tért vissza Múzeumunk, amikor már nemcsak az életmódkutatások kapcsán vállalta föl a szellemi kulturális örökség kutatását, hanem az UNESCO szellemi kulturális örökség megőrzését szabályozó egyezmény magyarországi intézménye lett azáltal, hogy a Szabadtéri Néprajzi Múzeum szervezeti egységeként működik a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága. E sokpillérű intézmény az örökség bemutatása területén is jelentős változásokat hajtott végre az elmúlt évtizedben, amelyek alapjai még az 1970-es években jöttek létre. Az élő múzeum koncepciója évtizedek óta az egyik legmeghatározóbb eleme a szabadtéri múzeumoknak, amely szorosan kapcsolódik az ismeretátadási tevékenységhez, amely az élethosszig tartó tanulás és a minél szélesebb társadalmi hozzáférés koncepciójára épül. A szabadtéri múzeumok az ismeretátadás kiváló terepei, legyen szó a formális vagy informális oktatási tevékenységről, az élő múzeum tevékenységeiről. A szabadtéri mú15 VÁRKONYl Gábor 2014. 67. 16 ZIPSANE, Henrik 2010. 100. zeumokban az oktatási lehetőségek közül ki kell emelni a tapasztalati úton megszerezhető tudás fontosságát, amely szem előtt tartja a tanulás három fő eredményét: az ismeretek megszerzését, a készségek elsajátítását és az attitűdváltást.16 A Szabadtéri Néprajzi Múzeum az elmúlt években folyamatosan építette ki sajátos társadalmi hálóját, amely- lyel különböző típusú közösségeket kapcsol az intézményhez, illetve lokális közösségeket segít örökségük, identitásuk megőrzésében, erősítésében. Az egyik legfontosabb és a legelső példák között van a múzeumba áttelepített épületeket kibocsátó közösségekkel való kapcsolattartás. Ennek számos példája ismert, hiszen nem egyszerűen arról van szó, hogy a múzeum addig tart kapcsolatot az adott településsel és az ott élő közösségekkel, amíg gyűjt a településen, illetve megnyílik a táj egy ség/kiál I ítás. Gyakran ezek a települések közreműködtek a múzeumi programok megvalósításában.17 Az élő múzeum 1970-es évekbeli koncepciójának fontos eleme volt, hogy bizonyos múzeumi rendezvényeken milotai asszonyok tartottak kenyérsütési bemutatót. Legutóbb 2013-ban egy múzeumi fesztiválon vett részt mintegy tucatnyi milotai ember, akik „saját” milotai portájukon tartottak különböző bemutatókat. (Azóta is több évben végeztünk kutatásokat a településen). Ugyanígy jelennek meg évről évre programokkal a harkai közösség tagjai, és népesítik be a harkai portát. Külön izgalmas a jánossomorjai fogadalmi kápolna története. Az 1980-as évek elején bontották volna el az épületet, mivel egy forgalmas út nyomvonalában állt. A múzeum, miután felmérte, kérte az épület áttelepítését, így a kápolna Szentendrén újra felépült. Azóta szinte minden évben a Szent Anna napi búcsút a múzeumban tartják meg a jánossomorjaiak. A Bakony-Balaton felvidék tájegység átadásakor a régióban végzett néprajzi gyűjtés alapján mutattuk be az úrnapi körmenet helyi specifikumait, ami később visszakerült az eredeti közösség gyakorlatába is. A beregi árvíz vagy a kolontári vörösiszap-katasztró- fa után az újjáépítésben közreműködő építészirodák a múzeum adattárában lévő népi építészeti kutatásokat, felmérési dokumentációkat és fotókat tanulmányozták, használták fel a típustervek kialakításánál. A Múzeum azzal viszonozza a közösségektől kapott támogatást, hogy a kibocsátó települések lakói ingyenesen látogathatják a múzeumot. 2017-ben ünnepli a Skanzen alapításának 50. évfordulóját. A jubileumi programok egyik érdekessége egy utazó kiállítás. A „mini vándorkiállítás” egy átalakított és felújított Robur típusú autóbusszal járja végig az országot, 17 A rendezvényeken túl a kiállítások létrejöttében is szerepet kaptak ezek a helyi közösségek. Hiszen mind CSILLÉRY Klára az 1970-es években a Felső-Tiszavidék tájegység botpaládi lakóházának berendezése során, vagy BÍRÓ Friderika a szalafői kerített ház berendezésekor nemcsak a helyszíni, néprajzi gyűjtés során, hanem a szentendrei kiállítás-rendezéskor is bevonta az egykori lakókat az enteriőrök létrehozásába. Lásd CSILLÉRY Klára 1988., BÍRÓ Friderika 1993. Ezt a gyakorlatot folytatjuk napjainkban is, hiszen több kiállítás rendezésekor vontunk be helyi közösségeket, szakembereket egy-egy enteriőr vagy kiállítás megvalósításába. Ilyen volt például a bogyoszlói lakóházban berendezett fodrászműhely, ahol a helyszíni berendezést Schönecker Józsefné (Bán Julianna) nyugdíjas fodrászmester segítette. 54
