Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
SÁRI ZSOLT: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum társadalmi múzeumi szerepei - falumúzeumtól a szolidáris múzeumig
Sári Zsolt A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MUZEUM TÁRSADALMI MÚZEUMI SZEREPEI FALUMÚZEUMTÓL A SZOLIDÁRIS MÚZEUMIG Előzmények Az 1970-es évektől kibontakozó új muzeológia (new museology) a kétezres évek elejére eljutott a kritikai muzeológiáig, és széleskörű irodalma jelent meg. Nina SIMON 2010-ben közreadott kötete pedig már a részvételi muzeológiáróI szól. A ’Participatory Museum’ egy, a frontális ismeretátadáson túllépő platform, olyan intézmény, ahol a látogató nemcsak tudással és élménnyel találkozik, de többféle módon részese is lesz a tartalom előállításának, megszerzésének, vagy éppen elosztásának. „Az első lépés a kulturális intézmény egyénivé formálásában a látogató-központú megközelítés megvalósítása a felkínált élményekkel kapcsolatban. Ez nem jelenti azt, hogy el kell vetni minden olyan dolgot, amit a munkatársak fontosnak tartanak, viszont vonatkozik arra, hogy olyan kontextusba illesztjük, amelyet a látogatók szeretnének, vagy szükségesnek tartanak. Ahelyett, hogy leírjuk, mit tud biztosítani egy intézmény vagy projekt, a látogatóközpontú tervezési folyamatok azzal kezdődnek, hogy feltérképezzük a látogatók érdeklődését és olyan ötleteket, élményeket, információt és stratégiákat keresünk, amelyek hatással vannak rájuk.”1 A részvételi muzeológia néhány sajátos példája azonban már évtizedes múltra tekint vissza a szentendrei Skanzenben is.1 2 Hosszú út vezetett az alapvetően építészeti múzeumi indíttatástól a társadalmi múzeumi szerepig. Ennek történetéből emelek ki néhány elemet tanulmányomban. A szabadtéri múzeumok a világ egyik legsikeresebb múzeumtípusát képviselik, jelentős etnográfiai és történeti gyűjteményekkel, meghatározó, látogatóbarát és látogatókat vonzó kiállításokkal, valamint a kiállításokhoz kapcsolódó programokkal és rendezvényekkel. A társadalmi múzeum szerep CSERI Miklós intézmény- vezetői időszakában egyre markánsabban jelentkezett. Eleinte a múzeum közönségprogramjaiban és ismeretátadási tevékenységében mutatkozott meg, majd a kétezres évek elején már a kiállítási- és gyűjteményezési koncepciójában is megjelent. Az ismeretátadás célközönségének kiszélesítését már az 1990-es években megfogalmazta, a Skanzen múzeumpedagógiai tevékenységének a formális oktatási rendszerben résztvevők mellett a felnőttek, és idősek felé is nyitnia kell, „különböző szinten és mértékben a látogatók egészére kell irányulnia".3 CSERI Miklós víziója szerint a Skanzen olyan komplex kulturális intézmény, ahol a társadalom minden tagja, szegmense megtalálja a számára fontos üzenete(ke)t. Egy olyan elfogadott közgyűjteményi intézmény, ahol nincs gátlása, de még sincs kontroll nélkül, amiről azt gondolja a látogató, hogy jó és hasznos számára. Egy igazán jó múzeum komfortos hely a látogatónak.4 A Skanzen ilyen hely szeretne lenni, ezt próbálja ötven éves története során megvalósítani. CSERI Miklós főigazgatói tevékenységének is az egyik alappillére ez az intézményi vízió, melynek nemzetközi előzményei egészen a múzeumtípus megalapításáig nyúlnak. Talán nem véletlen, hogy a világ szabadtéri múzeumait tömörítő szervezet5 2001-ben Szentendrén megrendezett 20. kongresszusának a témája és címe az „Új évezred, új kihívások a szabadtéri múzeumok előtt” volt, és három tematikai egységet vitatott meg, melynek anyaga konferenciakötetben olvasható6. A három tematika a szabadtéri múzeumok általános megújulási kérdéseit (Egy 19. századi gondolat továbbélése a 21. században), a szabadtéri múzeumok bővítési lehetőségeit (Hol a határ térben, időben, tematikában?), illetve a múzeumok előtt álló társadalmi kihívásokat (Társadalmi elvárások, múzeumi válaszok) taglalta. A szabadtéri múzeumok története a stockholmi Nordiska Museet megalapításával vette kezdetét, és a Skansen megalapításával (1891) ténylegesen is létrejött ez a múzeumtípus. Artur HAZELIUS (1833-1901) álmodta meg azt a múzeumtípust7, amely eredeti, áttelepített lakóházak segítségével mutatja be egy-egy régió rurális 1 SIMON, Nina 2010. 35-36. (A magyar fordítást BATÁRI Zsuzsanna készítette) 2 Erről részletesebben e kötetben BATÁRI Zsuzsanna és LAJOS Veronika tanulmányában olvashatnak. 3 CSERI Miklós 1999. 57. 4 CSERI Miklóssal folytatott beszélgetésem alapján megfogalmazott gondolat. A beszélgetés a Skanzen 50 éves jubileumára való felkészülés keretében zajlott. 5 AEOM: Association of European Open Air Museums 6 BALASSA M. Iván-CSERI Miklós (szerk.) 2001. 7 HAZELIUS valószínűleg felhasználta az 1889-es párizsi világkiállításon szerzett tapasztalatait is. Hiszen ezen a világkiállításon, de már az 1867- esen is megjelentek a szabadtéri múzeumok előképei. A francia Frédéric Le PLAY (1806-1882) tervezte a párizsi expó néprajzi parkját, majd Charles GARNIER híres operaépítész pedig a „Histoire de l’habitation humaine” (Az emberi lakóhely története) című kiállítást. A kiállításának alapötlete az emberi kultúra fejlődésének az otthonon, a „legfontosabb és legtanulságosabb helyszínen” keresztül való bemutatása volt, és ez példaként szolgálhatott HAZELIUS számára. RENTZHOG, Sten 2007. 25-29. 51
