Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
KÁLDY MÁRIA: Mozaikkockák. Fejezetek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum múltjából
8. kép. Munkák a házban és ház körül foglalkozás. (CSESZNÁK Éva és KÁLDY Mária felvétele) maguk fedezhetik fel az összefüggéseket. A témának a múzeumi kontextusba helyezésével, nemcsak új ismereteket szerezhettek, de új megvilágításba kerültek a tantárgyi keretek között tanultak. Olyan múzeumi órák születtek, ahol megtanulták megérteni a látottakat, megszólaltatni a tárgyakat, „használni” a múzeumot tudásuk gyarapítására. A múzeumban eltöltött idő így nyújtott maradandó élményt a gyerekeknek s arra ösztönözve őket, hogy visszatérjenek a Skanzenbe, és más múzeumba is szívesen elmenjenek. 1986-ban egy svédországi tanulmányút tapasztalatai adtak inspirációt az új tevékenységre, a kooperációra épülő komplex foglalkozások továbbfejlesztésére, a drámapedagógia módszerének bekapcsolására az ismeret- közvetítésben. Az Egy szatmári falu élete a 19. század végén című, 10-12 éves korosztály számára kidolgozott foglalkozásra készíttettünk először a szerepekkel való azonosulást segítő öltözeteket, s lett alkotó része az ismeretek rögzítésének az étkezés, a speciális ételek elfogyasztása is.45 46 Ennek a foglalkozásnak a tapasztalatai számos, későbbi múzeumpedagógiai foglalkozáshoz adtak alapot, mint a Nyugat-Dunántúl tájegységben a vöckön- di lakóházhoz kidolgozott Munkák a házban és a ház körül című, a mai napig népszerű tevékenységre épülő programnak. Első kapcsolat a várossal A múzeum vizuális élménye, a Felső-Tiszavidék táj- egység berendezett épületeinek látványa vonzerőt jelentett, nem voltak hatástalan a látogatókra, hiszen szép számmal érkeztek a fiatal intézményt megtekinteni. Idővel azonban érzékelhető volt a látogatói visszajelzésekből, hogy a látogató többet is, mást is vár. Nem sokáig tarthatta magát az a szemlélet, hogy interpretáció alatt csupán a kiállítások verbális magyarázatát érhetjük. Ebben a helyzetben - összehasonlítva az akkori Szentendre fiatalos, nagy közönséget vonzó, pezsgő múzeumi és művészeti életével, eseményeivel a Skanzen statikusságot sugalló kiállításait - megpróbáltuk feszegetni a kereteket, életet, mozgást hozni a múzeumi környezetbe. Szentendre az 1970-es években idegenforgalmi, a kultúrpolitika által túlreprezentált művészeti kirakatváros volt, 25 múzeummal. A girbe-gurba, hegynek kapaszkodó utcáin álló házak őrizték az egykori több nemzetiségű, több vallású, gazdálkodó, szőlőművelő, kereskedő családok életének emlékét. A város látványa, hangulata vonzotta a hazai és külföldi turistákat, nem különben a fiatal művésznemzedéket, s a művészetek szerelmeseit. Újszerűségével, igényes programjaival, attrakti- vitásával a művészeti főiskolások (színészek, zenészek, képző- és iparművészek) fiatalos lendületével méltán volt népszerű, az évről-évre megrendezett Szentendrei Tavaszi Napok, a Templom dombi kirakodóvásár, a Szentendrei Nyár programjai, a Szentendrei Teátrum előadásai, melyek tízezreket csalogattak a városba. Mindez nem maradhatott a Skanzenre sem hatás nélkül. 1976-ban a múzeum első, nagyobb közönséget vonzó programja - tíz Ifjúsági Nap (1976) megrendezésével - kapcsolódott össze a városi rendezvényekkel. 1977- ben a múzeum volt az egyik helyszíne a Magyar Rádió Országos Népzenei Fesztiváljának, melynek csúcspontja az első esti táncház volt az épülő mándi református templom előtti téren. A Szentendrei Nyár programjai között rendszeresen szerepelt a múzeum autentikus környeze9. kép. Ifjúsági Nap a Felső-Tiszavidék tájegységben. Kemény Henrik Vitéz László vásári bábjáték előadása. (SZABÓ Jenő felvétele, 1976) 45 Pethő Zsoltné Németh Erika 46 Bővebben KÁLDY Mária 1991. 12-24. 1998. 92-98. 41
