Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
NAGY ZOLTÁN: Petró háza
A Milimov-erdő mellett a legnagyobb cédrusosok a Tuh-Sziget-folyón voltak, ezért sok család járt ide cirbo- lyát gyűjteni. Itt Petró családja is jobban szeretett cir- bolyamagot gyűjteni, mert a folyón könnyebb volt hazaszállítani, mint a Milimov-erdőből, ahonnan csak szárazon, lábon lehetett vinni. A Tuh-Sziget mellékfolyója, a Lohnijet mellett házat építettek maguknak (29. kép: 3. ház), máshol rendszerint csak egy szárnyékot csináltak, nagyobbakat, mint a téli vadászatok idején. A szárnyék- nak három fala volt, hogy az előtte gyújtott tábortűz melege bennszoruljon. Általában ezt is fenyőágakból építették, de emlékei szerint nyírfakéregből is készítettek ilyet. Miután megszűnt a faluban az átvevőhely, és a falu lakossága is rohamosan fogyott, felvevőpiac nélkül maradva felhagytak a nagy mennyiségű cirbolya gyűjtésével. Ugyancsak ide, a Tuh-Sziget-folyóra települtek halászni gyerekkorában májusban is, amikor a falubeliekkel közösen készített hatalmas rekesztékekkel, illetve gya- lommal is halásztak. Ilyenkor rengeteg hal volt ebben a folyóban, a Nyurolkáról úsztak fel ívóhelyet keresni. Nem volt ritka, hogy az apja napi ezernél is több halat fogott ki. Ezt helyben kikészítették, megszárították. Ilyenkor egy gerendaházban laktak (29. kép: 2. ház), nem messze a folyó forrásától.45 Kaszálóik nekik is, mint az összes többi családnak is, a tó szemközti oldalán, vagy a falutól igen távol voltak. A falu oldalán, főleg a faluhoz közel a szabadon legelő marhák és lovak minden füvet lelegeltek, itt nem lehetett szénát gyűjteni. Kaszálójuk kettő is volt a Tuh-Sziget-folyón, valamint a Jersovkán, a Sztaruskán és a Kovács félszigeten. Végezetül Mint láthattuk, Petró házának története tökéletes tükre a Vaszjugán-folyó történetének. Az 1930-40-es években a - többek között erre a területre is irányuló - sztálini kitelepítések, megtorlások a falu lakosságát először felduz- zasztották, gyökeresen megváltoztatva annak demográfiai viszonyait. Ugyanígy változott az egész folyóvölgy is, és a vaszjugáni hantik így váltak két évtized alatt meghatározó csoportból elenyésző, politikai potenciál nélküli kisebbséggé. A centralizáció, a nagyobb településekre való betelepítés újabb változásokat hozott: gyakran a kitelepítettek számára alapított települések váltak központokká, és oda telepítették be a korábbi hanti falvak hanti és nem hanti lakosságát egyaránt. Ez a korábbi településszerkezetet véglegesen átalakította, a falvak száma radikálisan lecsökkent: a hanti települések sorsa vagy az elnéptelenedés lett, ha túl messze voltak a központoktól, vagy külsőségekké válva működtek tovább, ideiglenes lakossággal. Ozernoje sokáig kivételes helyzetűnek látszott, „hanti sziget” jellege egyrészt annak volt köszönhető, hogy a Milimov családból sokan visszajártak halászni, vadászni, másrészt pedig annak, hogy viszonylagos távolsága, a nehezen járható út sokáig távoltartotta a vadászni akaró oroszokat is. Ugyanis egyrészt a kilencvenes évek gazdasági krachja után sok helyi nem hanti is „kiszorult” az erdőbe, másrészt sokan közülük jövedelem- kiegészítő és hobbi céllal ugyancsak rendszeresen jártak vadászni. Az elnéptelenedő Ozernoje a régi házak egyre nehezebben olvasható nyomaival, ahol ma már egy hanti sem él, Petró udvarának összedőlt épületei, a ház elkor- molódott, lehámlott fala a bedőlt plafonnal, az elnéptelenedett vadászházak, a faluba kivontatott orosz barakkok mind-mind ugyanazt a változást mutatják. És mint ahogy meglátni cseppben a tengert, úgy meglátni e ház, udvar sorsában is a vaszjugáni hanti emberek történetét is. Egy ilyen típusú bemutatás célja ez: egy ház történetében is benne lehet mindaz, amit környezete történetéről tudni lehet. Ez a gondolat jó tíz éve evidenciának tűnik a néprajzkutatásban. Az előképe az ulmi Donauschwäbisches Zentralmuseum kiállítása, amelynek alap- koncepciója szerint egy ház története amellett, hogy krónikája egy korszak, egy régió történetének, migrációs folyamatainak, gazdasági szerkezetváltásainak, a benne élők mentalitását, az egyes generációkon keresztül a mentalitás megváltozását is kiválóan példázza.46 Ahogy láthattuk, Petró házának története ugyan egyedi és megismételhetetlen, ám ugyanakkor semmi extrém, különleges nincsen benne. És éppen ezért alkalmas arra, hogy a korszak és a régió demográfiai, politikai, gazdasági változásai nyomon követhetők legyenek rajta keresztül, és közelebb juthassunk a Vaszjugán-mente, illetve Nyugat-Szibéria történetének megértéséhez is. Reményeim szerint általa kirajzolódott nemcsak szűkebben tulajdonosának, Petrának az életútja, a család története, de rálátást nyerhettünk a folyóvölgy utolsó évszázadának történetére is. 45 A Tuh-Sziget a tóból ered, annak vizét vezeti le. Az összes többi patak a tóba torkollik. 46 A kiállításról lásd HAMPE, Henrike 2002. A kiállításnak magyarországi partnerei is voltak, így komoly hazai visszhangja lehetett: FATUSKA János-LACKNER Mónika-MÉSZÁROS Veronika-VASS Erika 2002.; és LACKNER Mónika-MÉSZÁROS Veronika-VASS Erika 2003. Azóta is újra és újra előkerülnek hasonló kutatások, a háztörténet kutatása a családtörténeti kutatásokhoz hasonlóan beépült a néprajztudomány kánonjába (MÁRKUSNÉ VÖRÖS Hajnalka-MÉSZÁROS Veronika 2006.; KOVÁCS Zsuzsa 2007.); saját tanszékünk kutatásai közül lásd FRA- ZON Zsófia 2004. Egy udvar, vagyis mozgásvilágának és a társadalmi-politikai változásoknak a kapcsolatáról lásd. még GRÁFIK Imre 1974. 380
