Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
KÁLDY MÁRIA: Mozaikkockák. Fejezetek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum múltjából
1978-ban életbe léptetett tantervben már nagyobb szabadságot kaptak a pedagógusok. A tanterv minden iskolatípusra és évfolyamra tartalmazta a múzeumlátogatások óraszámát. Ez nem elvárás, de már lehetőség volt a pedagógusoknak, hogy a tanmenetbe előre beépítsék a tantárgyhoz, illetve tananyagrészhez leginkább kapcsolódó múzeum, kiállítás megtekintését. Olvashatjuk 2011- ben, hogy a puha diktatúra idején megjelent tantervi reformok elemzésében a szerzők úgy véleményezték, hogy „ekkoriban élte egyik virágkorát a történelemtanításban a múzeumpedagógia."4 Az 1975-ben megalakult Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központ (MRMK) kutatások elindításával, jól hasznosítható módszertani kiadványok5 megjelentetésével, külföldi szakirodalom fordításával, közzétételével, továbbképzés jellegű műhelymunkák, konferenciák szervezésével segítette a prezentáció és az interpretáció területén az új múzeumi szemlélet és trendek hazai kibontakozását.6 A kultúra és az oktatás területén kibontakozó együttműködés nem maradt hatástalan a múzeumi területre. Elsősorban a nagyobb - országos és megyei - múzeumok, a múzeumpedagógiai feladatok ellátására népművelő és pedagógus végzettségű szakembereket vettek fel. Létrehozták a működés szervezeti kereteit. Hangsúlyosabb figyelmet kapott a célcsoportok között a gyermek, a diák, s így a múzeumoknak az iskolai oktatást támogató tevékenysége. Országszerte sikeres múzeum- pedagógiai programok születtek,7 az ismeretek élményszerű befogadását korszerű múzeumpedagógiai módszerek alkalmazásával, népszerűsítésével segítették a múzeumok. A sikeres oktatási programok megvalósítására számos múzeum oktatókabinetet alakított ki. Az újszerű ismeretközvetítő programokról és módszerekről elemzések, tanulmányok készültek,8 s jelentek meg pedagógiai és múzeumi kiadványokban.9 A pedagógusok felkészülését a múzeumi órákra bemutató órákkal, tanári kézikönyvek megjelentetésével10 11 segítették a múzeumok. Azok, akik akkor a múzeumi megújulás gyakorlati megvalósítói voltak,, „több évtizedes munkájukkal immár visz- szavonhatatlanul kialakították a hazai múzeumi közművelődés legfontosabb alapelemeit, gyakorlati tapasztalataikkal, sikereikkel és kudarcaikkal gazdagították azt, megteremtve a lehetőségét annak, hogy ma a 21. század látogatói elvárásait is felkészülten és magas színvonalon elégíthessék ki intézményeink".1' 201 I -ben született meg a múzeumi közművelődés 20. századi fénykorát visszaidéző visszaemlékezés és értékelés, mely máig érvényes tanulságokat és üzeneteket hordoz.12 Az újszerű, nyitott szemléletmód, amely a múzeumi közönséget helyezi a középpontba, nemzetközi szinten kiérlelt tapasztalatokra (véleményekre) épült, melyet a hazai kultúrpolitika irányítói is elfogadtak és követésre méltónak találtak. A gyakorlati megvalósítás azonban nem mindenhol kapott támogatást. Volt, ahol a múzeumról való konzervatív kurátori felfogás, míg máshol a múzeumtól valóban idegen módszerek használata elleni jogos bírálat növelte az ellenzéki oldal hangját. Két múzeumi szemléletmód ütközött egymással. Az egyik oldalon álltak a tudomány, a másik oldalon a tudásközvetítés mindenható támogatói. A mérleg két serpenyőjének kiegyenlítése csak keveseknek sikerült úgy, mint ahogy az megvalósulhatott a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban Szentendrén. Az 1980-as évek közepétől eluralkodó gazdasági válság és társadalmi átalakulások hatása ismét változásra kényszerítette a muzeális intézményeket. Rövid időn belül Magyarországon is drasztikusan csökkentették a múzeumok költségvetését, szakmai és személyi döntéshelyzetbe hozva intézményeket. Csökkenteni kellett a kiadásokat, de milyen területen, s milyen áron? Melyik funkció, melyik tevékenység a fontosabb? A múzeum tudományos, vagy a tudásközvetítő terület? Ott és akkor nem egy intézménynél rossz döntések meghozatalára kényszerültek, melynek nyomán nemcsak a kibontakozó, még kísérleti stádiumban lévő múzeumpedagógia esett áldozatul, de a látogató is komoly veszteségeket szenvedett. Sok helyen megszűntek az ismeretátadás szervezeti keretei, múzeumpedagógusok hagyták el a pályát, majd hosszú időre szinte elnéptelenedett a szakterület vagy kisegítő munkakörré degradálódott. A kilencvenes évek rendszerváltó korszaka nem hozott érdemi javulást a szakmai munkában, és ez a folyamat a kilencvenes évek közepéig állandósult. De akadt jó néhány múzeum, - közöttük a Szabadtéri Néprajzi Múzeum is - amely a megszorításokra kiskapukat keresve, az adott lehetőségeket kiaknázva, kreatív megoldásokkal válaszolt. Az első felmérő táborok FÜZES Endre 2008-ban „A szabadtéri muzeológia 40 éve Magyarországon" című konferencián - visszatekintve az időben - a 20. század 60-70-es éveit a népi építészeti kutatás és a skanzenológia aranykorának nevezte, „ami4 GŐZSY Zoltán-DÉVÉNYI Anna, 2011. 5 Muzeológiai füzetek, Figyelő, Múzeumpedagógiai segédkönyv, 1981. 6 Részletesen vő. KÁLDY Mária 2009. 9-11. 7 Magyar Nemzeti Galéria GYIK műhely, Magyar Nemzeti Múzeum Történeti játszóházi program stb. 8 BECK Zoltán, KÖRMENDI János 1975. 9 Óvodai nevelés, Köznevelés, Pedagógiai Szemle, Történelemtanítás, Népművelés, Múzeumi Közlemények, Múzeumi Híradó stb. 10 A Budapesti Történeti Múzeumban tartandó történelemórák tanári segédkönyve. I. A római kori Aquincum emlékei Budapesten. 1974. II. A középkori Buda királyi várpalotája és gótikus szobrai. Budapest, 1976. 11 VIGH Annamária 201 I. 5. 12 PÁLFY Katalin 2009. 34
