Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)

BÚZÁS MIKLÓS: Hagyma. Racionalizációs mátrix az Erdély épületegyütteshez

követően igazi reneszánszát az 1990-es évek után kezd­te el élni a székely kapu a kutatási területen és Magyar- országon , s a mai üzenetek közvetítésén túl megváltoz­tak a szerkezetének részletmegoldásai is.18 Mindezek alapján 2015-ben elkészítettünk egy új mát­rixot, ahol a korábbi, elsősorban néprajzos, népi építé­szeti táblázat mellett új, hangsúlyos oszlopokat alakítot­tunk ki. A vallási hovatartozás helyett és mellett elsősor­ban a nemzetiségi hovatartozás szerint vizsgáltuk a por­tákat, a második oszlopban a néprajzi szituáció, bemuta­tási téma kapott helyet, a harmadik oszlop a termes jel­legű kiállítás, illetve múzeumpedagógiai és közönségfor­galmi hasznosítás került, az utolsó oszlopba pedig a má­nak szóló üzenetet fogalmaztuk meg. 2015 őszén, a MOME munkatársai által médiáit együtt­gondolkodás sok új lehetőséget, célt villantott fel, nagy­ban hozzájárulva az információk szélesítésének folyama­tához. Minden projekt tag a saját portája, területe szem­pontjából minden kérdést igyekezett megválaszolni, ez­zel mélyebben rávilágítva a víz alatti jégrétegekre. De az igazi szűkítés, az álmoknak a lehetőségekhez, befogad­hatósághoz, a rögvalósághoz kötésének a folyamata el­maradt. Az idei év faladata az építkezés megkezdése és a kiviteli tervek elkészítése mellett az, hogy újra gondol­va igyekezzünk egy átgondolt, rétegeiben átfogó, de nem ismétlő és szájbarágósán unalmas kiállítás tervezési prog­ramot letenni. A 21. század küszöbén a látogatói igények és a múze­um fogalma jelentősen megváltozott, amire a szabadtéri gyűjteményeknek is reagálniuk kell. A korábbi tervezés­sel 2006-ban korszerűek voltunk, ezen az úton haladva készült el NAGYNÉ BATÁRI Zsuzsanna felelős népraj­zossága mellett a múzeum észak-magyarországi falu táj­egysége.19 A múzeum a korábbi „tudomány szentélye” helyett a kulturált szórakozást, tanulást biztosító szolgál­tató intézménnyé vált, a cél egyre inkább a látogató be­vonása a kiállítási folyamatokba. A korábbi szűk tudomá­nyos réteget megmozgató statikus kiállítások helyett a közönség aktivitásán, részvételén alapuló, változó, egyé­ni igényekre szabható kiállítások felé mozdulunk el. Új fogalmakat kell bevonnunk a gondolkodásunkba: társadal­mi hasznosság, piaci verseny, esélyegyenlőség, látogatói csoportok, élethosszig tartó tanulás, fenntartható fejlő­dés. Mindezen új szempontok figyelembevétele nem je­lentheti az eddigi gyakorlat teljes megtagadását, sokkal inkább azt, hogy az egy biztos alapot jelent, melynek fel­építését továbbra is folytatni kell, de nem szabad a tárgy- kultúra és a tudomány határán megállni, hanem kutatá­sokkal hozzá kell járulni a közérthetőség, bemutatható­ság megteremtéséhez. A végére maradt a legfontosabb kérdés: megvála­szolni azt a dilemmát, hogy végül is kinek készítjük a kiál­lítást, ki a célközönség? A múzeum legjelentősebb cél­csoportját, egyúttal látogatói rétegét ma, a kisgyerekes családok jelentik. Vagy megpróbálunk egy olyan tárlatot létrehozni, amely a mai technikai eszközöket digitális benn­szülöttként használó, a vizuális kultúrához jobban hozzá láncolt generáció számára is érdekes lehet, oly módon, hogy a megjelenítési formákon, technikai újdonságokon túl a kiállítás tartalma is felkelti érdeklődésüket. 18 Identitást megjelenítő voltáról Amerikában lásd BALOGH Balázs-FÜLEMILE Ágnes 2015. 19 NAGYNÉ BATÁRI Zsuzsanna 2014. 333

Next

/
Thumbnails
Contents