Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
BÚZÁS MIKLÓS: Hagyma. Racionalizációs mátrix az Erdély épületegyütteshez
a közös tevékenységek, amelyek technikailag fölöslegesek valamiféle cél elérése érdekében, de amelyeket az adott kultúrában társadalmilag lényegesnek tartanak, ezért végrehajtanak. Legbelül helyezkednek el az értékek, melyek alapvetően meghatározzák, hogy mi a jó és mi a rossz. Az értékek a gyakorlatokon keresztül mintegy középső, fölszökkenő hagymaszál kapcsolatot teremtenek a másik három réteggel. Ez a modell elsősorban az egymásra épülést és a kutathatóságot mutatja meg nekünk. Ezzel gyökeresen más kultúrafelfogások és modellek is léteznek, melyek felsorolásától itt eltekintek, csak egyet szeretnék közülük kiemelni. Ez a GOLDMANN-féle jég- hegymodell,7 mely az egész kultúrát úgy gondolja el, mint tengerben úszó jéghegyet, melynek kb. 10%-a van a felszín fölött megfigyelhetően. Ez az, amit a kutató láthat: a nyelv, a viselkedés, illem, hagyományok. Ezekkel az elemekkel a társadalom többsége is nagyjából tisztában van, ám a víz alatti rész, amely igazán meghatározó, kevésbé megismerhető, és annak is a legmélyén helyezkednek el a rendkívül fontos értékek, feltételezések, gondolkodási minták. A modellt elsősorban azért hozták létre, hogy illusztrálja a kultúra megismerhetőségét és jól bemutassa a kutatások alapvetően behatárolt voltát és lehetséges eredményeit. Tulajdonképpen így vagyunk ezzel az Erdély épület- együttes esetében is. Hiszen a bemutatási lehetőségeink erősen korlátozottak. A korábbi gyakorlathoz képest, amikor egy tájegységet akár több portával, árnyaltan tudtunk felvázolni a látogató számára, Erdély tekintetében, amely önmaga is több tájegységre bomlik, nem tudjuk ezt a részletes prezentálást követni. Egy-egy tájegység ábrázolására, kevés kivétellel, mindössze egy porta áll rendelkezésre. Amikor 2006-ban az épületegyüttes első koncepcióját terveztük VASS Erikával, akkor a kulturális jelenségeket bemutatandó néprajzi, építészeti elemeket egy kereső mátrixba rendeztük.8 9 Ennek sorai az Erdélyt kutatók által klasszikusan megfogalmazott tájegységek, míg oszlopai a lényegesnek érzett, bemutatásra javasolt tevékenységek, melyek kiválasztásánál két szempontot tartottunk elsődlegesnek: a jelenség jellemző legyen Erdélyre, de éppen a komplexitás miatt és a szűk lehetőségeket belátva fontosnak éreztük, hogy olyan tevékenységeket válasszunk ki, melyek a jelenlegi múzeumban, illetve a leendő tervezett tájegységekben nem reprezentáltak. A 2006. évi összegzés során táblázatba foglaltuk a tervezett bemutatási időket 1800-tól 1950-ig. Az épületek adottságait, alaprajzi elrendezését, anyaghasználatát igyekeztünk a kiválasztott idősíkhoz megfelelő tüzelőberendezésekkel kiegészíteni, és a bemutatás oldalán két oszlopot különítettünk el. Az egyik a hagyományos, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum gondolkodásának megfelelő bemutatási szituációt tartalmazta, a másik azokat a helyeket jelölte meg, ahol akkori elképzeléseink szerint ter7 RUDNÁK Ildikó 2010. 8 VASS Erika-BUZÁS Miklós 2007. 229. 9 GYÖRFFY István, dr. KÓS Károly. mes jellegű kamara, illetve nagyobb kiállításokkal egy-egy tájegység megértéséhez fontos résztémát szerettünk volna feldolgozni, illetve ebbe az oszlopba kerültek a múzeumpedagógia számára szükségesnek érzett külön helyszínek. Az Erdély épületegyüttesre vetítve a hagyma modellünket úgy képzelhetjük el, hogy a hagyma tönkje maga a múzeum, mely gyökereivel a hagyományos népi kultúrába, illetve egyre inkább a hagyományoson túl a napjainkig kialakult hagyományokban gyökerezik. Ebből a tönkből két fő hajtás indul ki, a múzeum két alapfeladata: a lakáskultúra és életmód, illetve a népi építészet bemutatása, és ezt veszik körül a hagyma újabb rétegei: a történelem, vallásosság, nemzetiség, étkezés, tevékenységek, hegyi tanyásodás, a keleti magyar házterületre oly sokáig jellemző egyhelyiséges életmód felelevenítése. Ezt a képet árnyalhatjuk a hagyma legkülső héjaival, melyek az egyes épületek bemutatási idősíkjai, valamint a kapcsolódás a ma aktuális témákhoz és problémákhoz, illetve idesorolom a mai, modern látogatói igények és szükségletek kielégítését is. A 2006 óta eltelt tíz év során a kutatásokkal párhuzamosan elkezdtük bizonyos fokig bővíteni a megjelenő porták számát, ezzel fellazítva az eredetileg merev egy porta - egy tájegység elvet. Ezen új porták bekerülése új problémákat is felvetett. Az egyik ilyen igény volt, amivel annak idején tudatosan nem számoltunk, a széki porta a Mezőség leggazdagabb hagyományokkal rendelkező, története során hosszú ideig városi rangot viselt településének és a hozzáfűződő sztereotípiáknak a megjelenítése. Építészetileg a jelentősége a háromhelyiséges, fekhelymentes tisztaszobát is magába foglaló alaprajz felvillantása lehet. E porta bekerülése miatt - mivel a környező, általunk eddig kutatott települések építészeti képe és életmódja jelentősen nem különbözik a bemutatható korban a székitől - és a földrajzilag nagyobb lefedettség kedvéért a marosi (déli) Mezőség területéről keresünk új épületeket. Hasonlóan külső igényként élem meg az archaikus, berendezésében 1850-es évekre datált, rekonstrukcióban fölépülő torockói ház mellett egy újabb, az 1870. évi tűzvész után épült, vakolat architektúrás, kőfalazatú épület felépítését, mert a leendő látogatók nagy részében ez az ikonikus kép jelenik meg "lorockó említése kapcsán. További bővítést jelent egy Fekete-Körös völgyi porta megjelenése, mely tovább növelte a történelmi Erdély területéhez közvetlenül nem kapcsolódó porták számát. Szilágyhoz, Moldvához hasonlóan szerepe a peremvidékekre átnyúló kulturális hatások bemutatása, illetve Kö- röstárkány esetében a bemutatást elsősorban a korábban végzett és még mai értelemben is jól dokumentált kutatások indokolták.5 A látogatói igények kielégítése miatt elgondolkodtunk egy új kocsma vagy/és bolt funkciójú, külön épület kivá330
