Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
BALÁZS-LEGEZA BORBÁLA: Torockó, a néprajzi sztár
nyezés egyik elindítója a Transylvania Trust Alapítvány volt, aki a település műemlékvédelmi helyzetét már évekkel ezelőtt felkarolta és gondozza. A két település több azonosságot is mutat a megőrzött építészeti keretek, településszerkezet, a természeti környezet és a völgyfalu jellegzetessége, valamint a népviselet és a hagyományok megőrzése terén. A hasonlóságok ellenére azonban mindezeket mélyebben vizsgálva látható, hogy igen sok lényegi, formai eltérés is látható. Hiszen alapvetően eltér a két település hagyományos gazdálkodási, megélhetési módja, a díszítések, mintázatok az építészet, népviselet, tárgyi kultúra és szellemi örökség terén stb. A folyamatot lassította a szabályok szigorodása a sorozathelyszínekkel kapcsolatban, főként, mivel határon átívelő sorozatról van jelen esetben szó. így néhány évig mozdulatlan volt a tervezet, nem történt előrelépés. 2015-ben azonban született egy új tervezet26, mely szerint Torockó és táji környezete önálló egységként kíván a listára kerülni, lévén, hogy saját értékei is elegendőek lehetnek a felterjesztéshez. Maga a világörökségi listára való felkerülés természetesen komplex témakör, és hétköznapokat érintő kérdéseket is felvet. Amennyiben a településnek sikerül elérnie, hogy világörökségi helyszín legyen, úgy igen szigorú szabályozásoknak kell megfelelnie, melyek a hétköznapi életet és a lakosság igényeit is igencsak megváltoztathatják, felboríthatják. Kérdés tehát, hogy esetlegesen milyen hátrányokkal járhat ez (az eddiginél is jóval szigorúbb) műemléki védelem, akár a kiépült turizmust és a családi vállalkozásokat, akár a településképet, helyhasználatot tekintjük. Zárásként Láthatjuk tehát, hogy Torockó az elmúlt két évtizedben igen dinamikus fejlődésen ment keresztül. Ráadásul a folyamat korántsem tekinthető lezárultnak, hiszen a közelmúltban és a jelenben is folyamatosan jelennek meg az új lendületet hozó lehetőségek (Double rise fesztivál, világörökségi felterjesztés stb.). Mindezek a folyamatok igen ígéretes jövőt kínálnak Torockó számára, azonban - ahogy mindennel kapcsolatban - itt is érdemes óvatosan tekintenünk ezekre a változásokra, és minden esetben az éremnek mindkét oldalát górcső alá venni. Az ismertségnek túlnövő veszélyei is lehetnek: egyre több nagyvállalkozó is felfigyel a falura, akik a jelenlegi fesztiválon túl is egyéb, komoly komplex beruházásokat hoznának a településre. A kedvező turisztikai helyzetet meglovagolva a családi vállalkozásokon túlívelő lehetőségként akár vendéglátó komplexum is kiépülhet, luxus körülményeket kínálva a Székelykő tövében. Ez jelentősen átírhatja az eddigi rendet, és egy eddig ismeretlen helyzet alakulhat ki. Egy ilyen nagyvállalkozói beruházás módosíthatja a faluképet, a turizmus típusát, mikéntjét, valamint nem tudni, milyen hatással lesz a falusi turizmusból élő eredeti lakosok megélhetésére, boldogulására. A turizmus évközi „csomópontjai”, gócpontjai mentén is formálódhat a település sorsa, és a magyarországi Művészetek Völgyéhez hasonló módon is alakulhat a fesztiválélet. Ezáltal pedig a fesztiválok összefonódnak a falu életével, és ezek adják meg az év ritmusát, a település fő profilját. Mindezen lehetséges folyamatokban, és az eddig vázolt létező folyamatokban is központi szerepet játszanak a Tbrockót övező mítoszok27: a kétszer felkelő nap természeti csodája, mely egyedülállónak mondható; a tűzvészek pusztításai, melyeknek a mai épített örökséget „köszönhetjük”, és ami kiemelte "lorockót; gyönyörű és híres unitárius erődtemploma az unitárius egyházon belül is előkelő helyet vívott ki a településnek28; valamint a templommal és vallási központi szerepével összefüggésben alakult híres iskolájának története is; a szabadságukért minden korban harcoló torockóiak, valamint a gazdag néprajzi hagyománnyal rendelkező közösség. E két utóbbi, valamint etnikailag viszonylag zárt közössége együttesen is hozzájárult ahhoz, hogy Torockó a magyarság eszméjét tekintve is kiemelkedő faluvá váljon. Láthatjuk tehát, hogy Torockó egyedi falu: néprajzi tudománytörténeti szempontból tekintve igen régre visz- szanyúló eredményeket tud felmutatni, és keretes szerkezetben tekintve történelmére, ezeket a néprajzi erényeket hatékonyan tudja felhasználni a 21. századi megélhetés útvesztőiben. A rendszerváltás után az 1990-es évek során zajlott a korábbi értékeinek felismerése, majd a 2000-es években mindezek kiépítése és felhasználása a megélhetéshez. Napjainkra pedig elkészült az „új Torockó”, mely hatékonyan ötvözi a régit az újjal, a hagyományost a modern igényekkel, és sikeresen talpra állt a lesújtó 20. századi események, a fejlődési megtorpanás után. A kérdés pedig most az, hogy innen hova visz még tovább az út. Meg tud-e maradni ebben a jelenleg sikeres és kielégítő állapotában, vagy tovább burjánzik a sikere, egyre nagyobb szabású beruházásokat és fejlesztéseket húz magába, amiben viszont ott lapulhat a veszély is az egyelőre túl mély vizekben, és az innen nézve beláthatatlan folyamatok végeredményeiben. A torockói szívósságról mitizáló zárásként álljanak itt BALOGH Szabolcs, helyi kutató mondatai: „A torockóiak jellegzetes karakterét a vasbányák mélyén formálta az idő. Ezek az emberek nap mint nap a fold alatt megtapasztalták a szenvedést és a halált. Ez volt a régi Torockó bölcsője és ide nyúlnak vissza minden titkok gyökerei. A torockói ember vállalta, hogy úgy dolgozzon akár egy rabszolga, de otthonában úgy éljen, mint egy király. ”29 26 UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság Világörökség Szakbizottsága - Szakbizottsági ülés, összefoglaló. 2015. december 7. 27 Torockó mitizálásáról lásd még: KESZEG Anna 2015. 28 A egyházi hagyomány szerint Torockóra esperes nem, csak maga a püspök jöhetett vizitálni. Különleges, kiemelt helyzetét mutatja az egyházi körökben emlegetett régi beceneve is a településnek: az unitárius Mekka (az unitárius vallásra jellemző egyistenhit miatt van a Mekkához való hasonítás). 29 BALOGH Szabolcs 2008. 37. 325
