Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)

POZSONY FERENC: A ház és lakáskultúra változása a háromszéki Zabolán

14. kép. A Bende család rövidtornácos házának és telkének rajza (SEBESTYÉN István, 2014.) 15. kép. A Bende család telke (SEBESTYÉN István, 2014.) 35 KALINA Veronika 2011. 220. 36 POZSONY Ferenc 1999. 36. 37 Lásd ARANYOS Sándor 2011. 274-276. 38 ARANYOS Sándor 2011.279. szerint párhuzamosan helyezték el, mások pedig össze­tolták a két ágyat a szoba közepén. A két világháború közötti évtizedekben a bútorok jelentős részét még a helyi vagy a közeli városok (Brassó, Kézdivásárhely és Kovászna) asztalosai készítették. Azon­ban lelkészek, tanítók, jegyzők és földbirtokosok a falu­tól 60 kilométerre fekvő Brassóban is vásároltak divatos, polgári jellegű bútorokat, vagy szász kereskedőknél ren­delték meg az Ausztriában és a Franciaországban készí­tett berendezéseket. Érdekes jelenség, hogy a lakásban elhelyezett textíliák, vásznak jelentős részét továbbra is helyi, zabolai asszonyok szőtték és varrták. Ebben nagy szerepet játszott a helyben élő Mikes család, különösen gróf Mikes Arminné Bethlen Klementina, valamint lánya, gróf Mikes Johanna is, akik messzemenően támogatták, hogy a helyben élő lányok és asszonyok ismerjék a fonás és a szövés tudományát.35 Az első világháborút és az impériumváltást követő évtizedekben, vagyis a régi román világban a szobák falát már nem magyar vagy osztrák vonatkozású, tematikájú történeti ábrázolásokkal, hanem kinagyított, legtöbbször műtermekben készített családi fényképekkel díszítették. A római katolikus családok házaiban, egészen a második világháborút követő kommunista hatalomátvételig, a szo­bák falát továbbra is vallásos ábrázolások, színes nyoma­tok és szakrális tárgyak (keresztek, olvasók, gyertyák) éke­sítették.36 A második világháborút követő években, különösen az 1962-es kollektivizálás után, egy újabb ház- és lakástí­pus terjedt el Zabolán.37 Az utcával párhuzamosan rend­szerint két tisztaszobát építtettek, utána következett az előszoba és a fürdő, majd a lakókonyha meg a kamra. A 1960-as évektől kezdődően a szobákat már rendszerint gyárakban, sorozatban előállított, árukiállításokon forgal­mazott garnitúrákkal, konyha-, ebédlő- és hálóbútorok­kal rendezték be. A zabolaiak lakásaikban csak az 1970- es évektől kezdődően alakítottak ki és használtak veze­tékes vízzel működő fürdőszobákat. A 20. század végén már a lakásokat díszítő textíliák jelentős részét is üzletekben vásárolták. Kihangsúlyoz­zuk, hogy elsősorban az értelmiségi családoknál, az 1968 után kibontakozó folklorizmus hatására újra kedveltté váltak a különféle erdélyi - elsősorban kalotaszegi és udvarhelyszéki - hímzett párnák, térítők és színes kö­röndi kerámiatárgyak.38 Érdekes jelenség, hogy a gyapjú­paplanokat és a rongyszőnyegeket Zabolán egészen a 20. század végéig még házilag állították elő. A gyárakban készített műanyag paplanok és párnák csak a 21. század első évtizedében honosodtak meg. Elterjesztésükben a nagyáruházak mellett sok esetben éppen a magyar ajkú cigányok házaló kereskedése játszott jelentős szerepet, akik folyamatosan és kitartóan forgalmazták a legújabb, a leginkább mediatizált magyarországi vagy nyugat-euró­309

Next

/
Thumbnails
Contents