Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: Szilágysági lakóházak és gazdasági épületek az 1960-as években a Magyar Néprajzi Atlasz tükrében
14. kép. Medveprés. Szilágyballa (SZENDREY Ákos felvétele, 1942., Néprajzi Múzeum F 89 372) esővíz gyorsan lefolyt. Néhány hetes erjedés után kiásták és pálinkát főztek belőle.61 Szilágysomlyón a montot kádakban elhelyezve ásták el. A mont fölé tölgyfa- vagy diófalevelet szórtak, majd sárga földdel letakarták és levegőtől elzárva tárolták. Tavaszig hagyták erjedni, akkor kiásták és pálinkát főztek belőle.62 GUNDA Béla fedezte fel, hogy FÉNYES Elek 1839- ben kiadott kötetében ismerteti a szatmári szőlőhegyek gazdáinak borászati gyakorlatát. „Olyan apró részleteket Is észrevesz, mint azt, hogy a szatmári hegy környékén (Erdőd, Béltek) a bort ásott gödrökbe öntik. VINCZE István ezt keleti, kaukázusi bortárolási módnak tartja"63 VINCZE egy későbbi magyar nyelvű közleményében is leszögezte, hogy „A bortárolás legősibb formáját a vermek jelentették: ezeket olyan talajba vágták, amelyen nem szivároghatott át a nedvesség. [...] A földbe vájt vermek egyaránt szolgáltak a bor erjesztésére és megőrzésére [...] Az örményországi Garniból is ismerünk ilyeneket."64 Ugyanott említi, hogy a 19. századi Besszarábiából DEM- CSENKO említi a vermes bortárolók alkalmazását. VINCZE István végül pontosabb helymegjelölés nélkül jegyzi meg: „Magyarországról is vannak adataink arról, hogy különösen nagy hozamú esztendőkben - amikor a nagy termés miatt a hordókészlet nem bizonyult elegendőnek -, vermekben is tároltak bort."6S A kelet-európai borerjesztés gyakorlatának sajátságát abban látja, hogy „a bor együtt erjed a törköllyel”, ezért keleten a hordó nem terjedt el. Az antik doliumban a törkölyös és a törköly nélküli bort egyaránt tárolták. Visz-szatérve az egyetlen hazai adathoz, FÉNYES Elek sorait érdemes szó szerint idézni. Azt írja, hogy Erdőd és Krasznabéltek Szatmár megye „tulajdonképpeni borvidéke, mert itt a’ fő gazdaság szőlőhegyekben áll. Földje [...] kemény sárga agyag, kivált Erdőd, 's a’ szathmári hegye környékén annyira, hogy sokszor a’ bort ásott gödrökbe öntik (kiemelés tőlem FKA). Különössége ezen utóbbi vidéknek az, hogy itt a’ szőlőhegyen sem forrást, sem kutat nem találhatni, hanem a’ hegyi lakosok a’ hegy barázdáin lefolyt, 's alul gödrökben tartogatott vízzel kénytelen élni..."66 Elképzelhető, hogy a bor „vermelé- sé-t” a kemény sárga agyag és az altalaj szárazsága, víz- telensége tette lehetővé. Hasonló adalék más magyar vidékről eddig nem került elő. Az újkori Szilágyságban a bort hordókban, pincében tárolták és hordókban szállították. Városkáiban néhány pintér mindig megélt az elmúlt századokban. GUNDA Béla az Erdély történetéről 1987-ben rendezett debreceni konferencián példákkal támasztotta alá az észak-erdélyi és a dél-erdélyi román kultúra különállását.67 A Szilágyság magyar falvainak népi építészete, szőlő- és borkultúrájának számos részlete szintén a par- tiumi, meg az észak-erdélyi néphagyományok sajátos jellegét példázza. A tanulmányban szereplő helységnevek magyar és román megnevezése Ákos Ac᧠Alsószopor Supuru de Jós Bánffyhunyad Fluedin Béltek Beltiug Berettyó Barcáu Berettyőszéplak Suplacu de Barcáu Bogdánd Bogdand Bürgezd Bilghez Borsa-völgye Valea Bor$ei Désháza Deja Erdőd Ardud Érmindszent Ady Endre, korábban Mecentiu Érszentkirály Eriu-Sáncrai Fladad Flodod Kémer Camár Kolozs Cluj Kővár-vidék Tara Chioarului Kraszna Crasna Krasznabéltek Beltiug Lecsmér Le$mir Meszes hegység Muntii Mese? Nagyenyed Aiud Réz hegység Muntii Plopis 61 KURUCZ Albert 1964. 80. 62 MAJOR Miklós 1993. 138. A mont „törköly" jelentésű tájszóként főként a Szilágyságban használatos, de szórványosan a bihari Érmelléken, Szatmárban, Kalotaszegen is előfordul. Szótérképe sokban emlékeztet a cibabó „mókus" és a vajtikó „lisztvámoló faedény" tájszóéra. Vö. ÚMTSZ I. kötet 680., 3. kötet 1298., 5. kötet 607. 63 GUNDA Béla 1984. 37. 64 VINCZE István 1984. 1-2, 65 VINCZE István 1984. I. FÉNYES Elek 1839-ben kiadott kötetére lapszám nélkül hivatkozik. 66 FÉNYES Elek 1839. IV 257. 67 GUNDA Béla 1988. 37. skk. 283
