Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: Szilágysági lakóházak és gazdasági épületek az 1960-as években a Magyar Néprajzi Atlasz tükrében
sáshoz cseberhordónak nevezett „kétkéz rúd"-on. Ezen a módon nők is gyakran cipekedtek. Puttonyt, hátikosarat szőlő és gyümölcs szállítására a Tövisháton nem használtak. Bogdándon régebben a mezőn felállított juhkosártól szállították a tejet puttony féle faedényben a faluba. Krasz- nán gyümölcsöt szállítottak puttonyban. A dongás faedényt két gurtnival vették a hátukra. Kizárólag férfiak használták. KŐVÁRY László és nyomdokain PETRI Mór a Szilágyság gyümölcsei közül főként a cseresznyét és a szilvát emelte ki. Sok és ízletes cseresznyéjéről Bürgezd, szilvájáról Vérvölgy volt nevezetes a megyében.48 Khmeren hátikosár nem volt, de szüret alkalmával puttonyban hordták a szőlőt a szekérhez vagy a taposó kádba. A puttony hátoldalán 3-4 donga kb. 15 cm-rel magasabbra nyúlt az edény pereménél. Puttonnyal ott is csak férfiak cipekedtek.49 Hegyközség, hegybíró legkorábbi említése Szilágy- somlyón egy 1669. évi statumban fordul elő.50 Ugyanott a tehetősebb szőlőművelő gazdák a 18-19. században tanyákkal és borpincékkel rendelkeztek a szőlőhegyi birtokon. Szilágynagyfalu Nagy-Csicsó nevű szőlőhegyén számos régi pince maradt fenn, melynek falán az 1780-as évekre utaló évszámok találhatók a tulajdonos neve mellett. A hegyoldalba vágott lyukpincék többségéhez nem csatlakozott épület. Későbbi nemzedékek építettek a pincebejáratok elé pinceházat, félereszes tetőszerkezettel. Ezek csupán a szőlőművelés, permetezés szerszámainak tárolására szolgáltak, esőbeállónak, és árnyékolónak voltak alkalmasak. A présházas lyukpince vagy szüretelőház a 20. században jelent meg. Ez az újabb típusú építmény présházat, lakószobát és pincefolyosót foglal magába. Nagyfalu, Szilágysomlyó és még néhány szilágysági település szőlőhegyein az 1990-es években már emeletes présházak (víkendházak) is épültek.51 Vérvölgy szőlőhegyi lyukpincéi előtt szalmafedelű présházak voltak az 1950-es években. Bejáratukat széles ereszalja, már-már tornác árnyékolta.52 Krasznán szintén számos borpince volt a régi szőlőhegyen. A pincék bejárata előtt emelt igénytelen épületet többnyire venyigével fedték. Falát és mennyezetét sárral tapasztották, minthogy tűzpadka, tűzhely is volt benne, melyen főzni tudtak. Bogdándon a 20. század elején még a falu közepén levő Templom-domb mellett, az ún. Pincés kertben volt sok borpince. A pincelyuk elejét alá kellett dúcolni, mert a homokkő nem volt elég szilárd. Az 1960-as években a pincék többsége a gazdák háza vagy az udvaron álló gabonás alatt helyezkedett el. Désházán a lakóház alatt ritkán épült pince. Többnyire a gabonás alá építették. Ott a szőlőben pincék, présházak nem is voltak. Krasznán a lakótelkén csak néhány módos gazda helyezett el pincét a gabonásnak nevezett kamra épülete alá.53 Kémeren az MNA nem jelez borpincéket, de MAJOR Miklós közleményéből tudható, hogy ott is (miként a Berettyó-Felvidék többi szőlőművelő falujának külterületén) a településtől távolabb, kisebb-nagyobb csoportokba tömörülve találhatók a homokba vájt lyukpincék.54 Érmelléken a pince előtt emelt építményt gádor, gátőr néven ismerik, Kémeren és Szilágynagyfaluban a szüretelő-ház megnevezést használják. Régebben ez a helyiség a szőlőfeldolgozás, a taposás, morzsolás, sajtolás helye volt. Ott tartották a szürethez szükséges edényeket, eszközöket (kádak, Hu (tölcsér), puttony, csapalja, fasajtó, morzsoló stb.) is. A pincében lefektetett ászokon sorakoztak a boroshordók egymás után nagyság szerint. A szőlő feldolgozásának első művelete, a taposó kád ban zsákban elhelyezett bogyók lábbal történő taposása, mint a mustnyerés ősi módja, a Berettyó felső vidékén még az 1950-es években is élő gyakorlat volt.55 A bogdándi, désházi szőlősgazdák falusi udvarukon végezték a mustnyerést. A szőlőt először tapotó zsákba rakták és a tapotó kád ban a legények kitaposták. A kádból a szőlőlé (a must) a kármentő cseberbe, a csapaljába csurgott ki. A szilágysági borkultúra figyelmet érdemlő eszköze volt a bálványos (főfás) szőlőprés. 12. kép. Borsajtó szín régi medvepréssel. Szilágycseh (GÖNYEY Sándor felvétele, 1942., Néprajzi Múzeum F 90 326) 48 PETRI Mór 1901. I. 751. 49 PALÁDI-KOVÁCS Attila gyűjtése 1967-ben és 1969-ben. MNA II. 85. és MNA II. 89. témalap. „Puttonosok” hordták a leszüretelt szőlőt a Somlyói Magúra szőlőhegyén a tanyán felállított sajtóhoz. Szilágysomlyón régen a trágyát is puttonban vagy fonott kasban a hátukon, később bivalyfogattal hordták fel a hegyre. MAJOR Miklós 1993. 135., 138. 50 MAJOR Miklós 1993. 130. 51 MAJOR Miklós 2002. 135-137. 52 KÓS Károly 1974. 17. 53 PALÁDI-KOVÁCS Attila gyűjtése 1967-ben. MNA II. 78. témalap. R/25 Désháza, R/26 Bogdánd. KARSAY Erzsébet és KÓSA László gyűjtése 1966-1967-ben. MTA Néprajzi Kutatóintézet archívuma. 54 MAJOR Miklós 1992. 52-53. 55 MAJOR Miklós 1992. 54., 58. 281
