Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)

PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: Szilágysági lakóházak és gazdasági épületek az 1960-as években a Magyar Néprajzi Atlasz tükrében

9. kép. Szénamagazin részlete. Kémer (PALÁDI-KOVÁCS Attila felvétele, 1969., MTA Néprajzi Kutatóintézet F 31 442)

Kémeren a tót hombár, a bükkfából ácsolt láda még itt- ott használatban volt. Elődeik a Réz-hegység szlovák háziiparos faragóitól szerezték be (például Gyümölcsénes). Bogdándon a lapos tetejű, tölgyfából, bükkfából ácsolt láda neve hombár. A gabonatároló mellett gyakori volt a lisztes hombár is. Fabodonban nem, de kódban, felül nyitott hordóban tároltak búzát és más szemes terményt. A szegényebb családok terménytároló eszközeiket a tornácon, a kamrában helyezték el. Désházán a fers/ógnak nevezett búzásládát eleinte a csűrben tartották. Krasz- nán és másutt is a szegényebb családok a padláson elterítve és zsákokban tárolták a szemes terményt. Az 1920- 30-as években kezdődött a gabonásnak nevezett önálló épületek szélesebb elterjedése. Korábbi létezésére vet fényt egy 1839-ben Szilágysámson református parókiáján tett feljegyzés, miszerint „o tiszteletes gabonásának falait tapasztani kellene” és az alatta levő pince is „igazítást kíván."n Több helyen (például Désházán) a tehetőseb10. kép. Borospincével épült tornácos gabonás. Désháza (PALÁDI-KOVÁCS Attila felvétele, 1967., MTA Néprajzi Kutatóintézet F 30 457)

bek alápincézték a különálló gabonást, a gyakran fából, deszkából épült, de cseréptetővel ellátott élelmiszertároló kamrát.

A 3-4 m széles, 6-7 m hosszú kis építményekbe került a hombár, a kád, a hordó és a ferslóg, azaz deszkából készült rekesz.33 34

A Szilágysággal északról szomszédos Felső-Tisza- vidék falvaiban valószínűleg valamivel korábban terjedt el a hasonló rendeltetésű, kamra, kamara néven ismeretes gazdasági épület.35 FÜZES Endre az erdélyi gabonásokat és a Felső-Tisza vidéki kamarákat két külön típusnak találta.36 GUNDA Béla úgy vélte, hogy tipológiai szempontok alapján lehetetlen elkülöníteni a két terület hasonló rendeltetésű gabonatároló építményeit. Véleménye szerint a különbségek csupán a helyi variánsokban és a tárgynevek eltérésében (gabonás, kamara) mutatkoztak meg.37

A terménytárolók kezdetleges építménye volt a talpakra favázzal vagy anélkül készült málékas, amire szalma- vagy zséndejíedél került. Falazata vesszőfonadék, alul kis deszkaajtóval zárható nyílással. A csöves-kukoricát a tető alatti nyíláson öntötték be az ovális alaprajzú kasba. Az MNA kérdőíve erre az építményre nem terjedt ki, de KOS Károly szemléletes rajzot közölt a szilágysági Vérvölgyön tanulmányozott objektumról.38 A csöves máié (kukorica) tárolására szolgáló góré a Tövishát jellemző gazdasági építménye volt a 20. század első felében. Felső-Tisza vidéki párhuzama a szatmári Császlón készült fotón is tanulmányozható39 és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Felső-Tiszavidék tájegységében is megtekinthető Szentendrén.40

33 Néprajzi Múzeum EA 23.216 tétel 156.

34 PALÁDI-KOVÁCS Attila gyűjtése 1967-ben és 1969-ben. MNA I. 29. Terménytárolók. R/15 Désháza, R/26 Bogdánd, R/79 Kémer. MTA Néprajzi Kutatóintézet archívuma.

35 GILYÉN Nándor-MENDELE Ferenc-TÓTH János 1975. 76.

36 FÜZES Endre 1984. 190-193., 198-201.

37 GUNDA Béla 1984. 60.

38 KÓS Károly 1974. 16.

39 GILYÉN Nándor-MENDELE Ferenc-TÓTH János 1975. 86., 138. ábra.

40 FLÓRIÁN Mária 1986. 32.

279