Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
FAÁR TAMARA: A mozi helye és szerepe az 1950-es években
Faár Tamara A MOZI HELYE ÉS SZEREPE AZ 1950-ES ÉVEKBEN CSERI Miklós rajongása a filmek iránt köztudott, ifjú korában filmes ambíciókat is dédelgetett. írásomban ezért a vidéki mozik és a magyar film 1950-es évekbeli helyzetének bemutatására vállalkozom, különös tekintettel az ünnepelt születésének évére, 1957-re. A szocialista korszakban a mozi volt az egyik legnépszerűbb szórakozási forma, ezért tudományos vizsgálata illeszkedik mind a Szabadtéri Néprajzi Múzeum 20. századi életmódváltozásokat feltáró kutatási programjába, mind a 20. századi falu telepítési koncepciójába. A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban 2001 óta folyik alapkutatás1 a 20. századi épület- együttes megvalósításával kapcsolatban, amelynek eredményeként 2003-ban a telepítési javaslat1 2, 2009-ben pedig a 20. századi falut bemutató épületegyüttes telepítési terve készült el. A telepítési koncepcióban a típusterves lakóházak jellegzetes darabjai mellett hangsúlyosak az olyan közösségi épületek is, mint a vegyesbolt, a presz- szó vagy éppen a kultúrházzal egybeépült mozi3. Jelen írásomban igyekszem felvázolni, hogyan vált a mozi a legnépszerűbb szórakozási formává az 50-es évek végére, milyen változásokat idézett elő a filmgyártás és a mozik államosítása a magyar filmben és mi vezetett hanyatlásának megindulásához a 60-as években. A magyar film helyzete az 1950-es években - korszakok és tendenciák A második világháborút követő koalíciós időkben az addig piaci alapon szerveződő filmszakma óriási változáson ment keresztül. A súlyos tőke- és nyersanyaghiány- nyal küzdő filmipar magántőkései mellett, a pártok és különböző társadalmi szervezetek is a filmipar szereplői lettek. A film propagandaeszközként való használata mellett a mozik bevételi forrásai szintén vonzerőt jelentettek a pártok számára, nem csoda, hogy a filmipar négy legjelentősebb vállalata és a hozzá tartozó mozik a négy nagy párt irányítása alatt álltak. A kisgazdák a KIMORf a kommunista párt a MAFIRT a Nemzeti Parasztpárt a Sarló, a szociáldemokraták az Orient filmgyártó vállalatot működtették4 5. A háború után készült első filmek szakítottak a harmincas évek könnyed, szórakoztató vígjátékának hagyományával. Olyan témákról szóltak, amelyek értéke vitán felül állt és kifejezte az „újjászülető magyar kultúra szándékaits”. Ekkor készül Radványi Géza Valahol Európában vagy Szőts István Ének a búzamezőről című alkotása. 1948 márciusában államosították a magyar filmipart. Játékfilmgyártással ettől kezdve a Magyar Filmforgalmazási Nemzeti Vállalat és a Mozgóképüzemi Nemzeti Vállalat foglalkozott.A mozik üzemeltetését a megyei tanácsok felügyeletével területileg szervezett vállalatok irányították. Az ötvenes évek fordulóján a teljes filmipar hierarchikus, centralizált struktúrában működött, amely a klasszikus szocialista rendszer totalitárius jellegéből adódott6. A Népművelési Minisztérium Filmfőosztálya, majd 1955-től Filmfőigazgatósága döntött a filmek témájáról, jóváhagyta a költségvetést, stábtagokat, szereplőket. A filmek készítői meglehetősen kevés önállósággal rendelkeztek. Nem ők választottak témát, hanem az adott témához osztották be az alkotókat. A Révai József vezette Népművelési Minisztérium a filmben elsősorban propagandaeszközt látott, így felértékelődött a forgatókönyv szerepe. A forgatókönyvre, mint a jó film kulcsára tekintettek, amit könnyebb is volt ellenőrizni. Az írásos anyagokat több fórumon is megvitatták mielőtt kiadták a gyártási engedélyt7. A forgatókönyv kiemelt szerepe magával hozta azt is, hogy a filmkészítés (sematikus filmtermelés) legfontosabb szereplőjének az ötvenes években nem a rendező, hanem a forgatókönyv(író) számított8. Az 1948-53 közötti időszakban filmes szempontból homogén korszak, ahol a film a totalitárius politika eszköze, a hatalmat birtokló politikai párt legitimációjának, illetve a rendszer ideológiai alapját képező értékek és eszmények reprezentációjának kifejezője. A Rákosi-rend- szer alatt készült filmek célja a társadalom és a párt politikai egységének demonstrálása volt, kihangsúlyozva a 1 OTKA K62412. sz. „A falusi építészet, lakáskultúra és életmód átalakulása a 20. században", illetve OTKA K82103 „Rurális építészet, lakáskultúra és életmód a 20. században" projektek keretében. 2 SÁRI Zsolt 2003. 25. 3 CSERI Miklós-SÁRI Zsolt 2010. 16-17. 4 VARGA Balázs 2008. 9. 5 BALOGH Gyöngyi-GYÜREY Vera-HONFFY Pál 2004. 69. 6 VARGA Balázs 2008. 11. 7 BALOGH Gyöngyi-GYÜREY Vera-HONFFY Pál 2004. 74. 8 A klasszikus hollywoodi stúdiórendszer műfaji filmjeinél a producer áll a filmkészítési hierarchia csúcsán, míg a hatvanas-hetvenes évek szerzői filmjeinél a rendező kézjegye a legfontosabb. 261
