Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
VIGA GYULA: Gömör és Miskolc - Megjegyzések a „felföldiség” és a Sajó-völgy áruforgalmának néprajzához
GOMOR ES MISKOLC Megjegyzések a „felföldiség” és a Sajó-völgy áruforgalmának néprajzához i. Bár a különféle földrajzi feltételek között élő emberi közösségek generációinak a tájhoz való viszonyában a néprajz kutatói hagyományosan a folytonosságot és/vagy a változásokat értelmezték, a táj vizsgálataik időkeretében főként a kontinuitás láncszemeit képezte a vizsgált közösség múltja és jelene között.1 Relatíve újabb felismerés az, hogy a táj nem csak fizikai, hanem mentális tér is, ami elképzeléseket, víziókat, gondolkodásmódokat generál, s alapvető szerepet kap a közösségek kulturális mentalitásában, akár az egyének emlékezetében és viszonyrend- szerében is.1 2 A történeti földrajz eredményeivel fonódó, a regionális kultúraváltozatokat ahhoz kapcsoló néprajzi tájfogalom bőséges bizonyító anyaga mellett, utóbb SZABÓ Mátyás fogalmazta meg frappánsan, hogy a hely, a tér a néprajz egyik fontos dimenziója, alapfogalma, ami nélkül ez a tudomány nem művelhető. Ő emlékeztetett arra, hogy például Európa északi országainak nemzeti tudata szorosan kapcsolódik a természeti tájjal, s a szimbolikus nacionalizmusuk máig a természet iránt táplált érzelmekre alapozódik. Továbbá arra is, hogy a kulturális határok meghatározásában sokáig domináns kartográfiai módszer sokfelé fokozatosan átadja a helyét a közösségek antropológiai ihletésű vizsgálatának, s egyebek mellett a területi identitás került a tájkutatás középpontjába.3 A hagyományos kultúrában élő népcsoportokra nem csak a földrajzi környezetükkel szimbiózist mutató életforma, az egymást kiegészítő termelő gazdálkodás és zsákmányoló tevékenység során előállított/megszerzett javak jellege és minősége jellemző, hanem azok a gazdasági kapcsolatok is, amelyek révén a javaikat más csoportokhoz juttatják, illetve azoktól a hiányzó javakat megszerzik. A javak cseréje kihat a társadalom szerkezetére is: közvetlenül vagy közvetve bekapcsolódó csoportokat mozgósít, s akár önálló társadalmi rétegeket alakít ki a kereskedés lebonyolítására. Egyes csoportok műveltségének közönségesen megszokott eleme a javakkal való vándorlás, mások esetében viszont ez az emberi tevékenység kívül van a közösség által preferált, azt megtartó tevékenységeken. Vannak történeti tájak, melynek népcsoportjai ebben az értelemben „másként” parasztok, mint a síkvidék agrárnépességének zöme.4 Bár az elmúlt évszázadok során az emberi tevékenység prioritásai - vele a műveltség regionális tömbjei - sokat változtak, a zonális szerkezetű Kárpát-medence nagytájainak jellege természetesen megmaradt, s jól felismerhető a közép- és mikro-régiók mozaikos szerkezete is, ami az eltérő létformákat és azok összeműködését kialakította. Szaktudományunk az egyes vidékek, népek, népcsoportok gazdaságának, társadalmának, kultúrájának históriájában folyamatosan felmutatja a tradicionális meghatározottságokat, bennük a „megelőző” állapot táji kapcsolatainak jelentőségét, rendkívül változatos formáit és azok műveltségre gyakorolt hatását. A változások, hatások, velük a változtatók és a változatok bizonyára több információt, „tudományos” adatot, tényt hagyhattak maguk után a történeti folyamatban, mint a változatlanság, a helyben maradás. Mindez kihat az emlékezetből építkező néprajz/antropológia vizsgálataira is.5 A Kárpát-medence földrajzilag tagolt térszínein karakteres létformákat kialakító népcsoportok gazdasági tevékenysége és kulturális jellege a kutatók generációinak értelmezésében egy nagy egész részeként, hangsúlyosan a magyarsággal szimbiózisban létezőként, a magyarság tükrében jelent meg. Nem új keletű ez a felismerés a Kárpát-medence organikus gazdasági-társadalmi berendezkedése, azzal összefüggő etnikai arculata, nagytáji kapcsolatrendszere szempontjából sem. Amíg a 19. század elején (1822) CSAPLOVICS János által először megfogalmazott „Magyarország Európa kitsinyben” elképzelés még földrajzi, etnikai, nyelvi, kulturális és egyéb vonások összetettsége mellett inkább csak utal az életmódok sokféleségére,6 addig egy évszázaddal később, a trianoni béketárgyalások során, majd a két világháború között a Kárpát-medence sokféleségének egysége az országtest egyben tartásának, illetve a revíziós gondolatnak az egyik fő meghajtója lesz. A trianoni béketárgyalásokon Apponyi Albert érvrendszerében az ország organikus földrajzi-gazdasági szerkezete jelentős hang1 A meglehetősen nagy és szerteágazó problematikából jelen tanulmány témaválasztását az ünnepelt tudományos érdeklődésének egyik első témája és gyűjtőmunkájának helyszíne indokolja. Vö. CSERI Miklós 1986., CSERI Miklós 1987., CSERI Miklós 1993. 2 Újabban összegzőén: KESZEG Vilmos 2003. 133-150., SZABÓ Mátyás 2011.39-45. 3 SZABÓ Mátyás 2011. 39. Kiemelések tőlem. 4 Ezt a kérdést SZILÁGYI Miklós vetette fel hangsúlyosan a szerző akadémiai doktori vitáján az opponensi véleményében. 5 A kérdésről összegzőén, bőséges irodalommal: VIGA Gyula 1990. 9-30., VIGA Gyula 2013. II —55. 6 CSAPLOVICS Jánost idézi és munkáját elemzi: KÓSA László 1989. 59-62.
