Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
SÁRI ZSOLT: Cseri Miklós hatvan éves
Nemzetközi porondon Cseri Miklós nemcsak itthon, de külföldön is meghatározó szerepet játszik. Régóta részt vesz a nemzetközi múzeumi szervezetek munkájában. Itthon tagja az ICOM Magyar Nemzeti Bizottságának, és 2002-2008 és 2012- 2015 között elnöke is volt. Az ICOM Advisory Board (Párizs) tagja volt 2002-2014 között. 2005-ben az Intangible Heritage (világ) szerkesztőbizottság tagjává választották (2010-ig). Nemzetközi karrierjének meghatározó területe az AEOM (Association of European Open Air Museum), a szabadtéri múzeumokat tömörítő szervezet. A Szövetség kétévente rendezi meg kongresszusait, amelyeken aktuális, a szabadtéri múzeumok életét meghatározó kérdéseket, kihívásokat tárgyalnak meg. Magyarország két alkalommal, 1982-ben, majd Cseri Miklós főigazgatósága alatt, 2001-ben a jubileumi, 20. tanácskozásnak adott otthont, ez utóbbi témája az „Új évezred, új kihívások" volt, három nagy témakörben: „19. századi gondolat a 21. században", „Társadalmi elvárások, múzeumi válaszok" és „Hol a határ? Időben, térben és tartalomban?". A konferencia szervezés hatalmas múzeumi összefogással valósult meg, amit nagyban segített Cseri Miklósnak a Szövetségben betöltött alelnöki pozíciója. Alelnöki tevékenysége után 2003-tól hat éven keresztül vezette a szervezetet, számos barátot és támogatót szerezve mind saját személyének, mind a szentendrei Múzeumnak. Munkájának elismerése, hogy elnöki ciklusa után a Szövetség tiszteleti tagjává választották. Ma az O személye és a Szentendrén végzett munkája miatt lehet a Skanzen része az Európa vezető szabadtéri múzeumait tömörítő informális csoportnak. Katarina Frost, a Szövetség jelenlegi elnöke így ír Cseri Miklósnak a Szövetségben betöltött szerepéről: „Az európai szabadtéri muzeológia középpontjában eltöltött 25 éveddel és a rengeteg idevonatkozó tapasztalattal, tetszik vagy nem tetszik, most már ’nagy öregnek’ minősülsz a múzeumi szakemberek új generációja számára, akik felnéznek rád. Tudom, hogy kedves emlékeket őrzői a ’nagy elődökről’, akik régen bevezettek a szabadtéri múzeumok világába 199 / -ben, amikor is részt vettél az első, a Szövetség által rendezett konferencián, Svédországban. Most követed őket abban, ahogyan megosztod a tapasztalataidat és lelkesedésedet azokkal a kollégákkal, akik újak a szakmában. A Szövetség teljes mértékben a tudás és inspiráció megosztásáról szól az európai határokon átívelve, közösen téve azért, hogy a múzeumainkat fejlesszük. ”11 Kedves Miklós! Nem akarom és nem is lehet befejezni ezt a laudáci- ót. A hatvan év csak arra ad lehetőséget, hogy megálljunk egy pillanatra. Szerettem volna felvillantani néhány képet, pillanatot az elmúlt esztendőidből. Hatalmas és szerteágazó pálya, és messze nem befejezett. De hadd legyek most már kicsit személyesebb. Ez a kis írás is csak 6. kép. Károly, walesi herceg látogatása a Múzeumban 2010-ben (DEIM Péter felvétele) egy kis megálló. Sok minden kimaradt, amiről, amikor elterveztem az írást, azt hittem írni fogok: a közös utazásokról (a whisky kartellről és a legendás farmer ingről), a bútorok leltározásáról Rakamazon, a nagy beszélgetésünkről az AEOM németországi konferenciáján, az argentínai magyar tanya felméréséről, a szokásos bala- tonszemesi (előtte tokaji) vezetői tréningekről, a márciusi kapirgálásról (amikor minden munkatárs közösen takarítja, szépíti a múzeumot) vagy éppen a karácsonyi ünnepségeken elmondott történeteidről. Ezek most kimaradnak. Sok munka áll előttünk: Skanzen 50, Erdély, 20. század, diaszpóra, népi építészeti örökség, szellemi örökség, közösségfejlesztés. Mindezek középpontjában pedig ott van a Skanzen, amiről te mindig azt mondod, hogy a szolgáltató múzeum. Én mindig hozzáteszem, hogy szolidáris múzeum. Örülök, hogy 2000 decemberében azt mondtad, hogy „fogd úgy fel a Skanzent, mint egy nagy játszóteret, amiben mindenki megtalálja a saját játékát. ” Köszönöm a lehetőséget és a bizalmat, a barátságodat! Tudom, nem vagyok ezzel egyedül. Ha ma szétnézek a Múzeumban, nagyon sokan ugyanezt gondolják. Te is azt tanítod, amit Bandi bácsi - elődöd, Füzes Endre - mondott oly gyakran: „egyedül nem lehet múzeumot építeni”. De ahhoz, hogy lehessen, kell egy vezető, aki összefogja a csapatot. Ez Neked sikerült! Azt kívánom, hogy álmaid teljesüljenek! Valósítsd meg minden tervedet a Múzeumban, teljesítsd ki azokat az elképzeléseidet, amelyekről oly sokszor beszélgettünk. De tudom, a Skanzen mellett van egy másik otthonod is, ahol szerető család vesz körül. Váltsd valóra álmaidat ott is! Legyen erőd, egészséged mindezekhez! Isten éltessen! 22 Részlet Katarina FROST Cseri Miklósnak írt köszöntő leveléből. (A magyar fordítást Nagyné Batári Zsuzsanna készítette) 16
