Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)

SÁRI ZSOLT: Cseri Miklós hatvan éves

Nemzetközi porondon Cseri Miklós nemcsak itthon, de külföldön is megha­tározó szerepet játszik. Régóta részt vesz a nemzetközi múzeumi szervezetek munkájában. Itthon tagja az ICOM Magyar Nemzeti Bizottságának, és 2002-2008 és 2012- 2015 között elnöke is volt. Az ICOM Advisory Board (Párizs) tagja volt 2002-2014 között. 2005-ben az Intan­gible Heritage (világ) szerkesztőbizottság tagjává válasz­tották (2010-ig). Nemzetközi karrierjének meghatározó területe az AEOM (Association of European Open Air Museum), a szabadtéri múzeumokat tömörítő szervezet. A Szövet­ség kétévente rendezi meg kongresszusait, amelyeken aktuális, a szabadtéri múzeumok életét meghatározó kér­déseket, kihívásokat tárgyalnak meg. Magyarország két alkalommal, 1982-ben, majd Cseri Miklós főigazgatósága alatt, 2001-ben a jubileumi, 20. tanácskozásnak adott otthont, ez utóbbi témája az „Új évezred, új kihívások" volt, három nagy témakörben: „19. századi gondolat a 21. században", „Társadalmi elvárások, múzeumi válaszok" és „Hol a határ? Időben, térben és tartalomban?". A kon­ferencia szervezés hatalmas múzeumi összefogással való­sult meg, amit nagyban segített Cseri Miklósnak a Szö­vetségben betöltött alelnöki pozíciója. Alelnöki tevé­kenysége után 2003-tól hat éven keresztül vezette a szervezetet, számos barátot és támogatót szerezve mind saját személyének, mind a szentendrei Múzeumnak. Mun­kájának elismerése, hogy elnöki ciklusa után a Szövetség tiszteleti tagjává választották. Ma az O személye és a Szentendrén végzett munkája miatt lehet a Skanzen része az Európa vezető szabadtéri múzeumait tömörítő informális csoportnak. Katarina Frost, a Szövetség jelen­legi elnöke így ír Cseri Miklósnak a Szövetségben betöl­tött szerepéről: „Az európai szabadtéri muzeológia közép­pontjában eltöltött 25 éveddel és a rengeteg idevonatkozó tapasztalattal, tetszik vagy nem tetszik, most már ’nagy öregnek’ minősülsz a múzeumi szakemberek új generációja számára, akik felnéznek rád. Tudom, hogy kedves emléke­ket őrzői a ’nagy elődökről’, akik régen bevezettek a sza­badtéri múzeumok világába 199 / -ben, amikor is részt vet­tél az első, a Szövetség által rendezett konferencián, Svéd­országban. Most követed őket abban, ahogyan megosztod a tapasztalataidat és lelkesedésedet azokkal a kollégákkal, akik újak a szakmában. A Szövetség teljes mértékben a tu­dás és inspiráció megosztásáról szól az európai határokon átívelve, közösen téve azért, hogy a múzeumainkat fejles­szük. ”11 Kedves Miklós! Nem akarom és nem is lehet befejezni ezt a laudáci- ót. A hatvan év csak arra ad lehetőséget, hogy megáll­junk egy pillanatra. Szerettem volna felvillantani néhány képet, pillanatot az elmúlt esztendőidből. Hatalmas és szerteágazó pálya, és messze nem befejezett. De hadd legyek most már kicsit személyesebb. Ez a kis írás is csak 6. kép. Károly, walesi herceg látogatása a Múzeumban 2010-ben (DEIM Péter felvétele) egy kis megálló. Sok minden kimaradt, amiről, amikor elterveztem az írást, azt hittem írni fogok: a közös uta­zásokról (a whisky kartellről és a legendás farmer ing­ről), a bútorok leltározásáról Rakamazon, a nagy beszél­getésünkről az AEOM németországi konferenciáján, az argentínai magyar tanya felméréséről, a szokásos bala- tonszemesi (előtte tokaji) vezetői tréningekről, a márci­usi kapirgálásról (amikor minden munkatárs közösen ta­karítja, szépíti a múzeumot) vagy éppen a karácsonyi ün­nepségeken elmondott történeteidről. Ezek most kima­radnak. Sok munka áll előttünk: Skanzen 50, Erdély, 20. század, diaszpóra, népi építészeti örökség, szellemi örök­ség, közösségfejlesztés. Mindezek középpontjában pedig ott van a Skanzen, amiről te mindig azt mondod, hogy a szolgáltató múzeum. Én mindig hozzáteszem, hogy szo­lidáris múzeum. Örülök, hogy 2000 decemberében azt mondtad, hogy „fogd úgy fel a Skanzent, mint egy nagy ját­szóteret, amiben mindenki megtalálja a saját játékát. ” Kö­szönöm a lehetőséget és a bizalmat, a barátságodat! Tu­dom, nem vagyok ezzel egyedül. Ha ma szétnézek a Mú­zeumban, nagyon sokan ugyanezt gondolják. Te is azt ta­nítod, amit Bandi bácsi - elődöd, Füzes Endre - mondott oly gyakran: „egyedül nem lehet múzeumot építeni”. De ahhoz, hogy lehessen, kell egy vezető, aki összefogja a csapatot. Ez Neked sikerült! Azt kívánom, hogy álmaid teljesüljenek! Valósítsd meg minden tervedet a Múzeumban, teljesítsd ki azokat az elképzeléseidet, amelyekről oly sokszor beszélget­tünk. De tudom, a Skanzen mellett van egy másik ottho­nod is, ahol szerető család vesz körül. Váltsd valóra ál­maidat ott is! Legyen erőd, egészséged mindezekhez! Isten éltessen! 22 Részlet Katarina FROST Cseri Miklósnak írt köszöntő leveléből. (A magyar fordítást Nagyné Batári Zsuzsanna készítette) 16

Next

/
Thumbnails
Contents