Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
ARANYOS SÁNDOR: Gyűjteményi politika és gyűjteménymenedzsment a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
Múzeum alapvetései és Bereczki Ibolya gondolatai) együttese. Hiszen több mint a műtárgyak integrációja a múzeum mindennapi működésébe, és több mint azok gondozása. Teljes felelősséggel tartozik a kulturális javak gyarapításért, megóvásáért, és a közkincs mindenki számára elérhetővé tételéért. A szakmai irányítás pedig az általános főigazgató-helyettes és a gyűjteményi osztály- vezető kötelessége. Régi és új gyűjteményi struktúra a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban Mi indokolja az átalakítást? 201 5 decemberében gyökeresen átalakult a Gyűjteményi Osztály intézményen belüli feladatköre, helyzete és a gyűjtemények struktúrája. Nézzük először a szervezeti renden belül betöltött szerepeket, feladatokat, és lebbentsük fel a fátylat a miértekről. A 2015-ig az akkori nevén Nyilvántartási Osztály vezetője elsőként egyfajta csoportvezetőként látta el feladatait, majd osztályvezetői kinevezést kapott. Ebben a működési rendben, a tudományos, majd később a tudományos és ismeretátadási igazgató - a főigazgatóval közösen - volt a gyűjtemények menedzsmentjének első számú felelőse. A főigazgató-helyettes az intézmény Szervezeti és Működési Szabályzatában foglaltak szerint a szakmai osztályok felügyeletét látta el. Ebben az értelmezésben a nyilvántartási feladatokkal foglalkozó kolléga elsősorban a kiállítások előkészítői, a logisztikai és a szükséges nyilvántartási - elsősorban a kulturális javak regisztrálása - teendőket látta el, kvázi kiszolgálói szerepkört töltött be.22 23 A nyugat-európai szabadtéri és termes kiállítási példák,24 a rohamosan gyarapodó gyűjte- mények,25 valamint az intézmény felső vezetése által megfogalmazott, a tudományos stratégiát, gyűjteménye- zési politikát érintő irányelvek26 viszont egy új szervezeti rendszer előkészítését igényelték. Az elv alapja a még tudatosabb szerzeményezés, az integrált múzeumi rendszer stabilizálása, a műtárgyak területen belüli mozgatásának folyamatos nyilvántartása, és a raktározási problémák kiküszöbölése. Mindehhez a living history alapú interpretáció korszerűsítéséhez kapcsolódó eszközigény, az állandó kiállítások átalakítása párosult, amely tényezők az osztály részéről folyamatos logisztikai feladatokat igényelnek. Tekintsünk a gyűjtemények struktúrájára. A régi rendszerben csak a műtárgyak tartoztak az intézmény törzsgyűjteményéhez, a különböző általános és történeti néprajzi dokumentumok, a fényképek, az eltérő mágneses szalagos, optikai adathordozók a segédgyűjtemények körét bővítették. A gyűjtemények felépítését tovább bonyolította a dupla regisztráció - hiszen nemcsak a fénykép, hanem a fényképet tároló CD/DVD is leltári számot kapott, nem gyűjteményi pozíciót - illetve a képi ábrázolások, azok technikától függő különböző egységekbe sorolása. Például a diapozitív gyűjtemény, negatív gyűjtemény, egységes fényképgyűjtemény helyett. A helyzetet tovább bonyolította, hogy olyan csoportok gyarapítását kezdeményezték muzeológusok, amelyek a hatályban lévő Szervezeti és Működési Szabályzat alapján nem léteztek. A struktúrákat átlépő szakmai döntések, az egyre felhalmozódó leltározatlan állomány, illetve a szétaprózódó kollekciók, az éves statisztikai adatszolgáltatások alkalmával is problémákat okoztak. Ugyanis a korábbi szabályzatok nem írták körül a tétel, oldal, darabszám definíciókat, nem határozták meg a muzeológusok, a gyűjteménykezelők pontos felelősségi köreit, sőt, a tudományos meghatározások alkalmával a szakalkalmazottak számára a kötelező és szükséges meghatározások módját sem. Az intézmény felső vezetésének elvárásaihoz, a tudományos stratégiát illető koncepcióváltáshoz, a CMS rendszer auditálásához ugyanakkor nélkülözhetetlen a központosítás, és a szervezett, folyamatosan ellenőrzött gyűjteménymenedzsment. A célok elérésének egyik kulcsmomentuma a szabályzatok, a felelősségi körök lefektetése és a szabványosítás a raktározás, tudományos feldolgozás terén. Első lépésként a struktúra átalakítását célszerű elindítani. A segédgyűjteményekhez tartozó egységek törzsgyűjte- ménynyé nyilvánítását a skanzenológia módszertana, illetve a középtávú tudományos koncepció indokolta. Előbbi esetében a berendezések kulcsfontosságú dokumentációjából, a néprajzi kutatások módszertanából indultam ki, a középtávú fejlesztési elvek tekintetében pedig a 20. századi épületegyütteshez, a diaszpórában élő magyarság életmódjának bemutatásához kapcsolódó műtárgy gyarapodások hozhatók fel érvként.27 Mindezek értelmében az alábbi rendszert hoztuk létre: 22 BERECZKI Ibolya 2010. 113-121. 23 Kivételt képez ez alól a 201 I -2012. közötti egy év, amikor a Tudományos Igazgató saját hatáskörben töltötte be a pozíciót, valamint a 2013- 2014-es időszak, amikor a Nyilvántartási Osztály vezetője egyre nagyobb szerepkört kapott és vállalt magára a műtárgyak mindennapi gondozásával kapcsolatban. 24 2011 -ben lehetőségem nyílt egy nagy-britannai tanulmányút során három szabadtéri múzeum (St. Fagans National History Museum. Beamish, Weald and Downland) mindennapi munkájába betekinteni, 2014-ben pedig egy hónapot dolgoztam a dániai Den Gamle By szabadtéri múzeumban. Mindezeken túl, különböző belső továbbképzések, illetve nemzetközi konferenciák során hollandiai és belgiumi példákkal ismerkedhettem meg. 25 Jelenleg az Erdélyi épületegyüttes előkészítő munkái zajlanak. A telepítési koncepcióban található építmények, kiállítások megvalósításához, kb. 40 000 műtárgyra van szükség. A dokumentumok, hangfájlok stb. számának prognosztizálása viszont lehetetlen. 26 Lásd CSERI Miklós, BERECZKI Ibolya, illetve KEMECSI Lajos tanulmányait a Múzeumvezetői ismeretek I. című kiadványban. BERECZKI Ibolya-SAGHI Ilona (szerk.) 2010. Továbbá SÁRI Zsolt igazgatói kinevezése alkalmával, 2013-ban összefoglalta az érintett osztályok fejlesztési irányait. 27 A 20. századi épületegyütteshez kapcsolódó gyűjteménygyarapítási eredményeket és kérdéseket összefoglalta SÁRI Zsolt és ARANYOS Sándor. Lásd ARANYOS Sándor-SÁRI Zsolt 2012. 57-64. 139
