Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
MATSKÁSI ISTVÁN: A civil tudomány és a múzeumok
get, vagy a tudományos eredményt mutatták be, következő lépésként ezt már a tudományos eredmény kiala- kulásában/kialakításában működő folyamat, eljárás bemutatása is követte. A harmadik lépés magának a folyamatnak az alakítása a kutatásra alapozva. Ez a fejlődés számos országban olyan mértékben haladt előre, hogy a látogató a muzeológusokkal együtt tervezi a kutatást vagy a kiállításokat (co-designing), partner a megbeszéléseken és a vitákban, javaslatokat tesz kutatási témákra, sőt, részt vesz az intézmény stratégiai irányításában is. Mindezek feltétele, hogy elkötelezett legyen a múzeum céljai iránt és rendelkezzék az ehhez szükséges kompetenciával. Az így megerősített múzeum nagyobb eséllyel lép fel a közösségi politika színterén is. Jó gyakorlatok Elnézést kell kérni az olvasóktól, hogy a következőkben ismertetendő példák kizárólag a természettudományokra vonatkoznak, jóllehet a társadalomtudományok és művészeti tudományok (Sci&Art program), sőt, a politikatudomány területén is vannak példák a civil tudo- mány gyakorlatára. Egyoldalúságomat talán menti, hogy magam a természettudományok területén vagyok jártasabb, de az a tény is, hogy kétség kívül a legtöbb, legszélesebb körű, globális civil tudományos projekt a természettudományok területén született. Ennek az is az oka és háttere, hogy olyan globális problémákkal küzd az emberiség, mint a környezetvédelem, annak számos területével (víz, levegő, talaj), természetvédelem, biológiai sokféleség (biodiverzitás) feltárása és megőrzése, globális klímaváltozás, genetikai, csillagászati kutatások. Ezek a kutatások, elsősorban az adatgyűjtés, szinte korlátlan mértékben igénylik a humán erőforrást, ugyanakkor a módszerek lehetőséget adnak a különböző szinteken történő bekapcsolódásra. És még egy előny, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni, az információs technika biztosította háttér. A résztvevők közötti kapcsolat közvetlen fenntartása a világhálón keresztül, az adatok gyűjtése és kezelése, az online kapcsolódás, sőt a mobil applikációk, térbeli és időbeli korlátok nélkül teszik lehetővé a közös munkát. Számunkra pedig különösen fontos, hogy szinte mindegyik projektben vezető, szervező, kezdeményező partnerek a természettudományi múzeumok. Lássunk tehát a továbbiakban néhány kisebb, vagy nagyobb léptékű sikeres múzeumi projektet! Évek óta működik a londoni Természettudományi Múzeum (Natural History Museum) orchidea megfigyelési projektje (www.orchidobservers.org). A projekt célja a rendkívül ritka, szigorúan védett, vadon élő orchidea-fajok előfordulásának feltérképezése, és ami nagyon fontos, a jelenlegi előfordulási és virágzási adatok összevetése a múzeum herbáriumában lévő, mintegy 10.000 példány adataival. A munka célja a klímaváltozások nyomon kísérése és elemzése. Az év folyamán korábban bekövetkező virágzási idő, a melegkedvelő fajok északra húzódása, vagy a virágzás időpontja alapján a csapadékviszonyok (szárazodás) változásainak kimutatása jól alátámasztja a klímaváltozást. A program folyamatos, a megtalált lelőhelyeken rendszeresen nyomon kísérik (monitorozzák) a példányokat. A civil kutatók digitális, mobiltelefonos fényképeket készítenek, a lelőhelyet GPS adatokkal rögzítik, majd ezeket felteszik a program honlapjára, meghatározzák a fajt, ha kell a többi önkéntes vagy a múzeum kutatója segítségével (validálják az önkéntes határozását), adatbázisban rögzítik az adatokat, amelyek alapján elkészítik az elterjedési térképeket. A terepkutatások révén Angliából már régen eltűntnek vélt fajok kerültek elő. Erre a munkára a múzeumnak nyilván nem lett volna kapacitása. Népszerű kutatási téma a városi életterek (habitat) vizsgálata. New Yorkban a Természettudományi Múzeum irányításával sok ezer önkéntes rögzíti a városban előforduló növény- és állatfajokat. Dániában országos méretekben folyik hasonló felmérés (Natur- basen) az Aarhus-i Természettudományi Múzeum vezetésével és a helyi hatóságok támogatásával. Az önkéntesek meghatározzák az észlelt vagy begyűjtött példányokat, ha problémájuk van az identifikációval, akkor a hálóra feltett kép alapján (amit 30.000 résztvevő lát, köztük a hivatásos szakemberek) rendszerint 2 perc alatt választ kapnak. A növény vagy állat példány képéhez a környezetről is csatolnak képet és leírást. Naponta 2000 rekord is születik és eddig mintegy egy millió gyűjtési, megfigyelési pontot rögzítettek az országban. A világháló felhasználásának fantasztikus lehetőségeire épül a már említett spanyol ibercivis program „cell spotting” projektje. A projekt keretében a rákkutatással és a daganatellenes készítmények hatásvizsgálatával foglalkozó kutatóintézetek az új készítmények hatásának kitett ráksejtes szövettenyészetek mikroszkópos képeit teszik közzé sokezres felvételben. Ezt követően várják a civilek megfigyeléseit a gyógyszerek rákos sejtekre gyakorolt hatásáról. A barcelonai Természettudományi Múzeum a BioBlitz programhoz csatlakozva öt éven keresztül vezette az önkéntesek munkáját, amelynek célja a biológiai sokféleség feltárása, a fajok számbavétele (cenzus) meghatározott területeken. A programban évente 880 önkéntes vett részt, a munka során ritka és meglepő előfordulású fajokról - összesen 1627 fajról - gyűjtöttek adatokat. Ami a résztvevőket illeti, a véleményüket összegző felmérés alapján valamennyien kiemelték a munka érdekességét, a felmérések során szerzett ismeretek fontosságát, és azt, hogy sok örömöt és élményt találtak benne. Ez a vélemény köszön vissza valamennyi projekt résztvevőinek megkérdezésekor. A civil tudomány jelentőségének és fontosságának értékelésekor, a korábbiakban is tárgyalt sokoldalú előnyök mellett, kiemelkedő jelentőséget kell tulajdonítanunk a szabadidő hasznos eltöltésének, az érzelmi kötődésnek és a tartalmas szórakozásnak is, amelyek így együttesen az életminőség javításához is hozzájárulnak. 130
