Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)

CSERI MIKLÓS: Búcsú Füzes Endrétől (1932-2015)

DR. FUZES ENDRE 1932-2015* Dr. FÜZES Endre 1932. április 27-én született a Tolna me­gyei Döbröközön, négy gyermekes MÁV tisztviselő csa­ládban. A pécsi Nagy Lajos Gimnázium elvégzése után I 95 I -ben a szegedi József Attila Tudományegyetem történelem szakán kezdte meg egyetemi tanulmányait, amelyet a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen fejezett be 1956-ban, néprajzos muzeológus diplomát szerezve. 1956-1963 között a pécsi Janus Pannonius Múzeumban dolgozott néprajzos muzeológusként, majd csoportve­zetőként. Itt indította el kutatásait a népi építészet és nép­művészet területén, mely témákhoz élete végéig hű ma­radt. 1963- ban védte meg egyetemi doktori disszertációját: „Gabonatároló építmények a Kárpát-medencében" címmel, amely összegzés magyar és német nyelven is megjelent. 1964- 1980 között a Művelődésügyi, majd a Kulturális Mi­nisztérium Múzeumi Főosztályán dolgozott főelőadói, majd csoportvezetői beosztásokban. Itt elsősorban a múzeu­mok gyűjteményfejlesztési és tudományos feladatainak szervezésével foglalkozott. Kiemelkedő munkája volt a Szabadtéri Néprajzi Múzeum útjára bocsátása és fejlesz­tése. A minisztériumi évek alatt sem szakadt el szülőföldjétől. 1970-1974 között helyi szakértőkkel együtt elkészítette Baranya megye népi építészeti kataszterét és javaslatot dol­gozott ki a kiemelkedő épületek védelmére. Három éves aspirantúrát követően, 1975-ben megvédte kandidátusi értekezését, mely „A gabonatárolás a magyar parasztgazdaságokban" címmel 1984-ben önálló kötetként is megjelent. 1980-86 között az Magyar Tudományos Akadémia Nép­rajzi Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa volt. Ebben az időszakban alapvető kutatásokat folytatott a Magyar Néprajzi Atlasz előkészítő munkálataiban. 18 té­macsoportban, 49 térképen a kartográfiai feldolgozást és a tudományos értékelést is elvégezte. Az Atlaszhoz kapcsolódóan kidolgozta a szöveges magya­rázatok tudományos koncepcióját és szerkezetét, s több próbakommentárt is elkészített és közreadott. A népi építészeti problémák kutatása folyamatosan vé­gigkísérte pályáját. 1979 óta tagja volt a Nemzetközi Kár­pát-Balkán Bizottság néprajzi szekciójának. Koordinálta a hazai népi-építészeti kutatásokat és alapvető fontosságú bibliográfiát és szintézist készített „A magyar parasztház” címmel. I 986. október I -tői 1995. december 3 I -ig a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója volt. Vezetése alatt az intézmény fejlődése, tudományos és szakmai elismertsége hazai és nemzetközi szinten egy­aránt kiemelkedően fejlődött. Innovatív, a modern muzeológiai elveket szem előtt tar­tó vezetői stílusa nagy szakmai és tudományos tapaszta­latokon nyugodott és mély emberséggel párosult. Munkáját és eredményeit hazai és nemzetközi szinten egyaránt elismerték. Aktív tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Tudo­mányos Minősítő Bizottságának, majd Néprajzi Szakbi­zottságának. A Népi Iparművészeti Tanács tagjaként majd elnökeként a magyar népművészet és népi iparművészet megújítá­sán munkálkodott. Egyik létrehozója és alapítója volt a Békési Népi Építé­szeti Konferencia sorozatnak. A magyar népi építészet hagyományai, illetve 20. századi átalakulása területén végzett kutatásainak megkoronázá­sa az Akadémiai Kiadó gondozásában 1997-ben megje­lent Magyar Néprajz Életmód című kötetének szerkesz­tése, illetve egyes részeinek megírása. Kiállítás-fejlesztő munkásságának kiemelkedő állomásai a Skanzen Kisalföld, majd Nyugat-Dunántúl tájegységeinek átadása, valamint az Alföldi mezőváros tájegység építke­zésének beindítása. Nyugdíjba vonulása után is aktív szakmai, közéleti tevé­kenységet folytatott, több hazai és külföldi tudományos egyesület és szervezet tagja volt. 25 éven keresztül volt a Magyar Néprajzi Társaság veze­tőségének, választmányának a tagja, pénztárosa, 1990- 1994 között alelnöke. 1995-ben a Magyar Néprajzi Társaság belföldi tiszteleti tagjává választotta, majd 1997-ben Györffy István Emlék­éremmel tüntette ki. Muzeológiai és tudományos munkássága elismeréseként számos kitüntetés mellett 1989-ben a művelődési mi­niszter Móra Ferenc Díjjal tüntette ki. Nyugállományba vo­nulása alkalmával 1995-ben a Magyar Köztársaság Elnö­* Az életrajzot a Szabadtéri Néprajzi Múzeum volt és jelenlegi munkatársai olvasták föl 20IS. szeptember 16-án Füzes Endre búcsúztatásán a budapesti Fiumei úti Sírkertben. 265

Next

/
Thumbnails
Contents