Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
VARGA SÁNDOR: Térhasználat a mezőségi táncos házban
jó táncos leánt, hogy táncolj vele. < Tudod? Aztán, milyen... az ember. £' vasárnop.... kicsit fel vótam őtözve, elmentem a [kötelendi] tánchoz. Táncoltak ott, még az is aki megölte Kelement Jánost [Visában]. (...) Az nem szerette a magyarokat. Tudja? (...) Amiko1 elmentem oda előre, ő [abban] járt, hogy bújjon oda, hogy... [üssön meg] Tudod? De ingemet ezek a [Daniláék] nyomtak a zenész elé. Az kezdett bunni oda. Ecce' kiátott a Danila annak >Héj!< [Azt kiáltotta]... hogy belébújik [beleavatkozik], tudod? Mér- gibe’. Én akkor kezdtem húzódni hátro. Idegen falu, nem... [mertem a zenész előtt maradni] >Nem, nem nem! Ott táncolsz!< aszondja [Danila]. Az egy menyecskévé1 táncolt és férement és nézett onnét, [nevet] Aztá' táncoltam, aztá' ajjajaj! Úgy táncoltattam a leányokat, hogy! /Aztán nem volt baj?/ Nem. Há' ültem vaj három, négy pár táncnál. < ”62 Ha senki nem állította fel az idegen legényt, akkor az egy rövid idő után eltávozott, sokáig ülni a táncon szégyen lett volna. Vendégnek számítottak azok a házasemberek is, akik estefelé ellátogattak a táncra. Ilyenkor a kezes adott nekik egy pár táncot, amikor a házasemberek a számukra felkért lányokkal egyedül táncolhattak. A fiatalság ekkor nem táncolt, hanem szabad helyet biztosított a házas embereknek. A visszaemlékezések szerint ez jó alkalom volt arra, hogy a fiatalok egy-egy figurát ellessenek az idősebb, jó táncosoktól. A kezesnek kellett ilyenkor kezelnie azt a helyzetet is, ha az esetleg ittas vendég beleforrósodott a mulatságba, és többet is akart táncolni. Ezt nyáron még elnézték neki, hiszen a csűrben volt elég hely, de a táncos ház ban már szűkösen fértek el. A határozottabb kezes ilyenkor kitessékelte a vendéget, vagy pedig pénzt kért tőle. Az ismertetett szokások a Mezőségen kb. az 1960-as évek közepéig-végéig, a hagyományos hétvégi táncok megszűnéséig éltek. Kivételt képez ebben az esetben is Szék, ahol a cigányzenével kimuzsikált hétvégi táncház 1991 -ben zárta be a kapuit. Összefoglalás A táncosok mozgásának térbeli határait a táncos ház vagy csűr (mint részben kötött tér) falai, illetve az azok mellé letett padok jelentik. A részben kötött teret az egymás közötti távolságok, tehát a kötetlen tér szabályozásával igyekeznek a legoptimálisabban hasznosítani, úgy, hogy ezt az egyes tánctípusok térrajza, illetve társadalmi viszonyok is befolyásolják. Mindezzel összefüggésben elmondhatjuk, hogy a részben kötött és a kötetlen tér proxe- mikája befolyásolja a táncalkotás folyamatát, sőt egyes motívumok formai megjelenésére is hatással van. A rendelkezésünkre álló adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a táncház és udvara az ott táncoló fiatalság független területének volt tekinthető, ahol a térhatárok, illetve a tér használatára vonatkozó szabályok szimbolizálták a mulatságot rendező közösség szuverenitását, önállóságát, elhatárolódását más csoportoktól. Ez esetben ide belépni csak fontos feltételek teljesítése után lehet. Itt a kapu és a küszöb elhatároló tényezőként értelmezhető. A táncházba történő befogadást (vendég a táncon), illetve eltávolítást (kimuzsikálás) átmeneti rítusként is értelmezhetjük, melynek során a közösség rituálisan befogad vagy kiutasít - ezt a proxemikai jelek is egyértelműsítik.63 Ezeket a rituálékat a közösség vezetője, a kezes irányítja, illetve felügyeli, ezzel szavatolja a közösségi tér szuverenitását. A befogadó rítus egyik legfontosabb mozzanata a felállítás volt, melynek során a kezdeti pozíció sokatmondó: a táncosztó kezes áll, a vendég pedig ül (vertikális szintkülönbség van közöttük), a táncos közösség aktív, a vendég pedig passzív.64 A vendégek befelé haladása a minőségi társadalmi átalakulásukat is jelzi: ennek során a telekre vezető kaputól egészen a zenész előtti helyig, tehát a liminális helyzetből a táncos rítus központjáig jutnak el, a tétlen passzivitásból a résztvevő és táncos tudásukat reprezentáló aktivitásba kerülnek át fokozatosan.65 A rituális befogadásnak fontos társadalmi funkciója is volt: az idegen legény vendéglátása a helyi kis- lakosságú falvak esetében az endogám tendenciákat enyhítette, hiszen a tánc volt az egyetlen olyan közösségi esemény, ahol a fiatalok ismerkedhettek egymással. A térben elfoglalt pozíció, pl. a bámulok, maradékok ültetése, a zenész előtti tér használata belső társadalmi és a rituális hierarchiát jelez.66 A mezőségi példákat elemezve látjuk, hogy a helyi táncos proxemika megmutatja, és ezáltal tudatosítja, rögzíti az etnikai, nemi különbözőségeket, a korcsoportok szerinti elkülönülést, társadalmi életben betöltött pozíciókat, ugyanakkor a közösségi kohézió egyik fontos eszközeként is működik, hiszen viselkedési előírások mellett a térhasználati szabályok betartatásával emeli a táncház mint társadalmi intézmény tekintélyét. 62 Elmondta TIMÁNDI Samu Gyéresi (1918, Mezőgyéres-2002, Visa), 2000. 08. 14-én, Visában. 63 Az átmeneti rítusok térhasználatához lásd MAKOVICS Erika Anna 2004. 64 Vö. BALÁZS Lajos 1995. I 18. 65 Vö. BALÁZS Lajos 1995. I 15. 66 Vö. BALÁZS Lajos 1995. I 16. 97
