Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
BOKONICS-KRAMLIK MÁRTA: A Fekete-Körös völgye az Erdély épületegyüttesben
4. kép Gyulai ’Ágháb’ Erzsébet a melegházban, Köröstárkány 24. (BOKONICS-KRAMLIK Márta felvétele, Köröstárkány, 2015.) A 19. század első feléig hangsúlyos szerepet töltött be a megélhetésben a szarvasmarhatenyésztés, erre elsősorban az erdők pusztulása árán megnövelt legelőterület adott lehetőséget. A 20. században egyre inkább előtérbe került a földművelés és a kerti növények termelése, jelentős volt a szőlőművelés és pálinkafőzés is. Mára a melegházakban termelt zöldségek eladása az egyik fő bevételi forrása a tárkányiaknak. A lakóépületeket típusfejlődés szempontjából vizsgálva, láthatjuk, hogy a kétosztatú, még erdélyi háztípushoz tartozó épületek helyét az 1800-as évekre szinte teljesen átveszi a háromosztatú, majd az 1930-as évektől fokozatosan terjed a vinklis, más néven görbeház (ez a típus már az alföldi hatásokat tükrözi). Az 1960-70-es évektől egyre több helyen új építésű saroktornyos házakat emelnek. Kiindulópont Számomra a kiindulópont 2013. október vége volt - ekkor kapcsolódtam be a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épületegyüttesének munkálataiba, mint a Fekete-Körös völgyének tájegységi felelőse. Kutatásaimmal az OTKA K/105556 számú (Tradíció és modernizáció Erdély néprajzi képének változásában a 19-21. században) pályázatához tudtam csatlakozni. Mivel múzeumpedagógusként dolgozom, ezért természetesen már a projektbe való bekapcsolódáskor fontos szempont volt, hogy a későbbi ismeretátadási hasznosítás érdekében minél átfogóbb kutatást végezzek. Ezt megelőzően könyvtári, levéltári és adattári kutatást végeztem, majd a települések kiválasztására került sor. Ennél elsődleges szempont volt, hogy a Fekete- Körös völgyének felső-folyásában fekvő helységeket kutassunk, hiszen az alsó-folyás vizsgálatát az Alföld túlzott hatása (mind építészeti, mind kulturális szempontból nézve) kizárta. A felső-folyás régióját hét településre szűkítettem: azok a falvak kerültek kiválasztásra, ahol viszonylag magas a magyar népszaporulat, így mintegy etnikai szigetet képeznek a Partium román többségű népességében, de fontos volt, hogy a tervezett terepbejárás során román kontrolltelepülések is legyenek. A terepen való gyűjtés megkezdése előtt feladatom volt a bemutatásra kerülő időmetszet meghatározása is. Mivel az 1900-as éveket megelőző berendezés terepen való gyűjtését nem lehetett megvalósítani, csak rekonstrukcióban készülhetett volna el, ezért egy közelebbi időpont kiválasztása mindenképp szükséges volt. A bejárás alkalmával felmért, a terepről még gyűjthető tárgyak ismeretében az 1940-50-es éveket választottam ki. Az első, 2013. október végi terepbejárás21 tájékozódó jellegű volt, az Erdély épületegyüttes két projektvezetőjével, VASS Erikával és BÚZÁS Miklóssal közösen jártuk be az alábbi falvakat: Köröstárkány (Tärcaia), Vá- rasfenes (Fini§), Kisnyégerfalva (Grádinari), Körösjános- falva (loani§), Belényessonkolyos (§uncui§), Magyarremete (Remetea), Tárkányka (Tárcáiba).22 23 A terepbejárás során két épülettípus került kiválasztásra, mint a Múzeumba való bekerülésre alkalmas lakóház típusa. Az egyik egy háromosztatú (szoba-konyha- szoba) lakóépület, a másik az alföldi hatást tükröző, ún. görbe- vagy vinklis ház. Ezekről a háztípusokról készített leírást és rajzokat GYÖRFFY/ ' majd KÓS24 is. Mindkét típus általánosan elterjedt a vizsgált településeken, a háromosztatú egy korábbi (a múlt századforduló körül épült típus) míg a görbeház egy későbbi (1930-as évektől elterjedt) típust képvisel. Terepmunkám megkezdése elején felvettem a kapcsolatot a helyi református lelkésszel, Szakács Zoltánnal, aki maga is végzett helytörténeti kutatásokat, tárgyi- és folklórgyűjtést egyaránt. O további kulcs-adatközlőkhöz irányított. A falu egyik megbecsült, központi alakja a tisz21 A bejárások és a későbbi terepmunkák alkalmával készült (beleltározott) fotódokumentáció a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Adattárában hozzáférhető. SZNM MNÉA-F 22 Két utóbbi mint kontrolltelepülés szerepelt a további kutatásaim alkalmával is (Tárkányka színromán lakosságú, Magyarremete pedig erősen elrománosodó település). 23 GYÖRFFY István 1915b. 104-1 14. 24 KÓS Károly 1976. 20-36. 39
