Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
BOKONICS-KRAMLIK MÁRTA: A Fekete-Körös völgye az Erdély épületegyüttesben
Bokonics-Kramlik Márta A FEKETE-KÖRÖS VÖLGYE AZ ERDÉLY ÉPÜLETEGYÜTTESBEN Az Erdély épületegyüttes A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban megvalósuló Erdély épületegyüttes koncepcióját VASS Erika néprajzkutató, muzeológus és BÚZÁS Miklós főépítész dolgozta ki 2006-ban. A koncepcióban szereplő tervek szerint a Múzeumban a porták mellett unitárius templomot, vízgépeket és esztenát is felépítünk majd. A Múzeum többi tájegységéhez hasonlóan az Erdély épületegyüttesbe bekerült porták és épületek meghatározásakor is döntő szerepet játszott, hogy azok egymással komplex egészet alkotva reprezentálják Erdélyt, bemutassák annak társadalmi, gazdasági és vallási sokszínűségét. Mivel maga Erdély több néprajzi csoportból áll, „ezért a tájegységeket csupán egy-egy porta reprezentálja”1 majd. Az eredeti, 2006-os telepítési tervben a partiumi és bánsági területek bemutatása a már meglévő Alföld tájegység bővítésével történt volna, hiszen ezen területek egyes részei építészetileg és nyelvhasználatukban is sok esetben az Alföldhöz kötődnek.1 2 A 2006-ban kidolgozott tervekhez képest bővült az Erdély épületegyüttesben megjeleníteni kívánt porták sora, mivel 2013 telén a Fekete-Körös völgye is bekerült a telepítési koncepcióba, egyrészt az Alföldtől elkülönülő földrajzi és néprajzi sajátosságai, másrészt a Partiumnak a tájegységben kevéssé reprezentált volta miatt. A porta bekerülésével GYÖRFFY István itt folyt kutatásaira is reflektálhatunk a bemutatással. A Fekete-Körös völgye - Erdély, Partium vagy Alföld? A Partiumban fekvő Fekete-Körös völgye nem a történelmi Erdély része, sem közigazgatásilag, sem földrajzilag, de épp ugyanígy elkülönül az Alföldtől is, létrejötte szorosan összefügg a török hódoltság következtében Magyarország három részre szakadásával. Közigazgatási helyzete és területe folyamatosan változott 1526 és 1876 között. A Partium nagy része a trinanoni békeszerződés következtében Romániához került, ma a magyar-román határ és a Királyhágó között észak-déli irányban elnyúló terület tartozik ide, központja Nagyvárad. „Az egykori Zaránd, Közép-Szolnok és Kraszna vármegyék, valamint a Kővár-vidék, melyek a 16-17. sz. folyamán Erdélyhez való csatolás nélkül az erdélyi fejedelmek birtokába jutottak. A Partiumot az erdélyi fejedelmek mint „Magyar- ország részeinek urai” bírták, azzal a kikötéssel, hogy haláluk után az a magyar királysághoz visszatér. A visszacsatolás 1693-ban megtörtént, de az 1733-ban kelt királyi rendelet ismét különválasztotta a Partiumot. Az újabb visszacsatolásról az 1741., 1792., 1836., majd az 1848-as években kelt törvények intézkedtek. A Partiumot (közigazgatásilag) végleg 1876-ban szüntették meg azzal, hogy Zaránd megyét Hunyad és Arad; Közép-Szolnok és Kraszna megyét Szilágy; Kővár-vidéket részben Szolnok- Doboka, részben Szatmár megyéhez csatolták. A Partium tájnévként is élt. Nemcsak a közigazgatásilag hozzátartozó területeket, hanem általában Erdély és az Alföld határvidékét értették rajta.” A Magyar Néprajzi Lexikon szerint jelentősége halványulóban van, leginkább az élő irodalmi nyelv őrzi.3 Jóllehet az alföldi részek nagy hatást gyakoroltak a Partium népének életére és kultúrájára (főként a vasút elterjedésével), mégis a Fekete-Körös völgyének felső folyása sokáig megőrizte sajátságos, a többitől eltérő kultúráját mind építkezésében, mind viseletében és nyelv- használatában. „Mivel az Alsóvölgy az Alföld felé ennyire nyitva volt s ma már a vasút által még jobban nyitva van, az Alföld hatása, éspedig elsősorban a délbihari hajdútelepeké szembetűnően meglátszik úgy a magyarság, mint az oláhság néprajzi megjelenésén, a Felsővölgy ősi mivoltában maradt meg mind a mai napig." - írta róla GYÖRFFY István.4 Kutatások a Fekete-Körös völgyében A Fekete-Körös völgyi magyarság kutatása az 1900- as években indult meg. Sajátos nyelvjárásukkal a múlt század elején BÖSZÖRMÉNYI Géza,5 majd az 1950-es években KUN József6 foglalkozott. Az itt gyűjtött tájszólás bizonyos esetekben az érmelléki és mezőségi nyelv1 VASS Erika-BUZÁS Miklós 2007. 227. A tanulmány a K 105556. Tradíció és modernizáció Erdély néprajzi képének változásában a 19-21. században. Alapkutatás folytatása a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épületegyütteséhez című OTKA projekt keretében készült. 2 A telepítési koncepcióról bővebben: VASS Erika-BUZÁS Miklós 2007. 227-268. 3 Magyar Néprajzi Lexikon 1981. 201. 4 GYÖRFFY István 1942. 265-266. 5 BÖSZÖRMÉNYI Géza 1906. 6 KUN József 1993. 35
