Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
BÚZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: Gyimes népi építészete és lakáskultúrája a Szabadtéri Néprajzi Múzeum felmérő táborának tükrében
sával gravitációs rendszerű vízvezeték hálózatot alakítottak ki, melyre a következő évben a lakosság egy része rákapcsolódott. A szegényebb családok azonban nem tudtak csatlakozni, ők továbbra is vödörrel viszik be a házba a vizet, és az udvari árnyékszéket használják. A most épülő házaknak természetesen része a fürdőszoba, ugyanakkor a modernizáció folyamatát tükrözik azok az esetek is, amikor hamarabb vásárolnak a fiatalok számítógépet és internetet, minthogy fürdőszobát alakítanának ki a régi házban. Az internet és a facebook használata az utóbbi években szintén általános lett a fiatalok körében. A vezetékes telefont 1985-ben Hidegségben csak az iskoláig vezették el. További bővítés az 1990-es években valósult meg, de a drasztikus változás a 2000-es években a mobiltelefonok elterjedésével következett be. A csík- somlyói búcsúban 2003-ban még újdonságnak számított ez az eszköz a helyiek körében, napjainkra azonban szerves részévé vált a kommunikációnak. 1994-ben kezdődött el a tanulás Gyimesfelsőlokon az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnáziumban, ami a gyi- mesi és moldvai gyerekeknek is lehetőséget nyújt a középfokú ismeretek megszerzésére. A továbbtanulás azonban sokak számára nehézségbe ütközik, mert az érettségi tantárgyai közül gondot jelent a román nyelv elsajátítása, és így nem tudják megszerezni az érettségi bizonyítványt. Munkalehetőségeik, megélhetési stratégiáik így nem mutatnak jelentős változást elődeikhez képest. 56. kép. Leányszoba részlete Gyimesfelsőlokon (VASS Erika felvétele, 2012.) Összegzés Tanulmányunkban a 201 I. évi gyimesi évi felmérő tábor eredményeit foglaltuk össze, melynek során a Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársai építész hallgatók bevonásával egyrészt építészeti felméréseket készítettek, másrészt néprajzi és etnobotanikai kutatást végeztek. A gyimesi építészetben három alaprajzi rendszert dokumentáltunk. Az egyik az az archaikus szerkezet, amikor a kemence még a házban kapott helyet. Elterjedésében a Moldvából érkezett lakosoknak volt szerepe. Ennek továbbfejlesztett változata a Csíkból betelepült lakosok hatására megjelent oldalkamrás háztípus. A harmadik változat a kéthelyiséges, két külön bejárattal rendelkező lakóház, melynek gyergyói kapcsolatai vannak, elterjedésében pedig az 1897-ben megépült vasútnak lehetett szerepe. Ismertettük a moldvai eredetű, korai tüzelőberendezéseket, melyeket a 19-20. század fordulóján az érckályhák váltottak fel. Kitértünk a puliszka jelentős szerepére, és arra, hogy a kenyér megjelenése összefügg a 20. század első felében elterjedt sütőkemencékkel. Idős adatközlőink még elmesélték, hogy felmenőik az erdőben irtásokkal alakították ki a házhelyeket. Az archaikus életmódban a 19-20. század fordulóján a vasút és a fakitermelésre épülő fafeldolgozás hozott változást. A korábbi magashegyi legelők időszakosan itt élt lakossága helyére idővel állandó lakosság került. A hűvös éghajlat miatt a fő foglalkozást az erdőgazdálkodás és az állattartás jelentette. Erre épült a kalibák rendszere is: tavasztól őszig a lakóháztól távol lévő kalibákban tartották az állatokat, a munkaidő jelentős részét pedig a télire szükséges széna kaszálása töltötte ki. A tanulmány második részében bemutattuk, hogy a 20. század második felében az életmód változásával hogyan módosult a lakóházak térhasználata és tárgykészlete. Végezetül a napjainkban zajló modernizációs folyamatokat ismertettük. A Gyimesek építészeti képe mára már csak nyomaiban emlékeztet a száz évvel ezelőtti állapotokra. A 2021. század fordulóján bekövetkezett gazdasági-társadalmi változások az építészetre is kihatottak. A gyimesi völgyeket járva egyre gyakrabban látni harsány színű (lila, zöld, bordó, rózsaszín) házakat, melyek városi mintákat követnek a helyi hagyományok figyelmen kívül hagyásával. A hagyományos gyimesi építészet utolsó házainak jelentős része magyarországiak tulajdonába került, akik nyaralóként használják az épületeket. Ismerünk olyan gyimesi épületeket is, melyeket Magyarországra szállítottak, és Budapest környéki településeken építették fel újra lakóházaknak. Gyimes az új tulajdonosok szemében egyfajta „szent hely”, amely magába sűríti az ősi, romlatlan létet. Véleményük szerint a faanyag Magyarországra történő elhozatala ezt az életszemléletet terjeszti ki az új lakóházakra és a bennük élőkre is. A csűrök nagyobb értéket jelentenek a gazdálkodással foglalkozó helybeli lakosságnak. Több olyan csűrt is 30
