Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)

BÚZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: Gyimes népi építészete és lakáskultúrája a Szabadtéri Néprajzi Múzeum felmérő táborának tükrében

miatt nem lehetett összevonni az alkalmas területeket. Ez a gazdálkodás szempontjából a korábbi rend megmaradását segítette elő. Az egyenetlen talajviszonyok miatt jelentős gépesítésre sem került sor, a belső, ún. lokhelyek kivételével csak kézi művelés lehetséges. Az utóbbi időben is csak néhány személy rendelkezik traktorral, akiknek több belsőségük van, ahol krumplit termelnek.

A Ceau§escu-korszakban a gazdálkodásból élők egyrészt úgy juthattak nagyobb jövedelemhez, hogy borjúk felnevelésére szerződtek. Ezeket jó áron tudták eladni (egyik adatközlőnk szerint 6 állat felneveléséért két év után annyi pénz járt, amiből Dacia típusú személygépkocsit lehetett vásárolni), ráadásul a neveléshez előzetesen gabonát, kukoricát is kaptak a gazdák, ami az addigi élet- körülményeken is változtatott. Másrészt az 1960-as évektől sokan novétózni, azaz ingázni kezdtek Csíkszeredái gyárakba (például fonoda, varroda, traktorgyár). Helyben nem sok munkalehetőség adódott, aki tehette, a vasútnál helyezkedett el. A napi 90 km-nyi ingázás sok időt vett el, hiszen a legtöbben gyalog tették meg az állomásig az akár több km-es utat, de ezt teljesen természetesnek vették: „Meg kellett mozdulni, úgy mondták a régi öregek, meg kellett mozdulni ahhoz, hogy az ember valamit meg tudjon valósítani s lehessen élni, hát szép itt a vidék, csak nehéz az élet. Hát, amíg gyárak voltak, nem volt ennyire nehéz, mert szívesen elnavétáztak az emberek Szeredába, Középlokra. ”

Az 1990-es években a gyáripar és így a munkahelyek nagyrészt megszűntek. Sokan az otthoni gazdálkodásban próbálkoztak továbblépni a szüleiktől látott mintát követve, ez azonban sok buktatót rejtett és rejt magában. Változó, hogy a tejet és az állatokat el lehet-e adni, és ha igen, akkor milyen áron. Kérdéses, hogy megtérül-e majd a befektetett energia. Ezért sokan nosztalgiával gondolnak vissza a korábbi időre, amikor - ahogy említettem - előzetes szerződés alapján biztonságosabban tudtak tervezni. (A mezőgazdasági megélhetést napjainkban az uniós támogatások teszik valamelyest kiszámíthatóbbá. A támogatási rendszer hétéves ciklusra előirányozza a várható követelményeket és jövedelmet. Ennek is megvannak azonban a maga árnyoldalai, de ez egy következő tanulmány témája lehet.)

Biztosabb jövedelemnek számít a külföldi mezőgazdasági munkavállalása. Napjainkban a legnépszerűbbek a már említett vaskúti és németországi munkahelyek. Ez többnyire nem a falu végleges elhagyását jelenti, hanem évente néhány hónapos távollétet. Ezen idő alatt annyi pénzt keresnek az ott dolgozók, amiből itthon a saját földek művelése mellett meg tudnak élni egész évben. Tapasztalatunk szerint a keresetet többnyire otthonaik modernizálására fordítják, vagy autót vásárolnak. Persze vannak olyanok is, akik a jobb megélhetés miatt véglegesen külföldre költöznek. Helyben a fűrészüzemek, a pékségek és a gyimesfelsőloki gimnázium jelentik a fontosabb munkahelyeket. Sok család kisbolt nyitásával próbálkozik, és a magyarországi turisták hoznak bevételt, különösen a csíksomlyói búcsú idején és nyáron.

A nehézségek ellenére összességében az utóbbi években a külföldi munkahelyek és a földalapú uniós támogatások hatására nagymértékben megváltozott a gyimesiek tárgyi környezete. Mielőtt azonban erre kitérnénk, visz- szatérünk az 1970-es évekhez, hogy jobban érthető legyen a folyamat. Akkor már felső hatásra megváltozott a lakóházak beosztása, jellemzővé vált a négyzet alakú alaprajz, az épület falazata azonban továbbra is fűrészelt, farkasfogas boronából készült, melyet már bevakoltak. Fürdőszobát ekkor még csak egy-két családnál alakítottak ki. Azokban a vizet fatüzelésű bojlerben melegítették. A házakban legalább egy helyiséget tisztaszobának rendeztek be. A korábbi életformához képest annyi változás mindenképp történt, hogy a gyerekek külön szobát kaptak.

Az 1970-es években Gyimesközéplokon bútorgyárat is létesítettek, ami az 1989. évi fordulat után tönkrement. Napjainkban Csíkszeredában, illetve a palánkai vásárban lehet bútort vásárolni. Az utóbbiak olcsóbbak, de élet- tartalmuk rövidebb. A palánkai vásárban minden egyéb lakberendezési cikk, ruhanemű és élelmiszer is kapható, a termékek többsége Ázsiából származik.

51. kép. A palánkai vásárban kapható bútorok (VASS Erika felvétele, 201 I.)

A nyári konyhák napjainkig lényegesek maradtak. Ahonnan a gyermekek már elköltöztek, ott gyakran az egész házat csak reprezentációs céllal tartják fent, és az idős házaspár hátul, a nyári konyhában él. Nemcsak itt főznek, hanem itt fogadják a hétköznapi vendégeiket és itt is alszanak. Ahol éjszakára felmennek a hálószobába, ott két televízió található: egy a nyári konyhában és egy a fenti részben.

Korábban a húsfüstölés a padláson történt, a tűzhelyből a kéményen át kiszálló füstnél. Habár sokak szerint ez volt az ízletesebb, mégis hatósági utasításra ezt tűzveszélyességi okok miatt megszüntették, és az udvaron füstölgőt, azaz füstölőt építettek, abban füstölik a levágott disznó húsát.

A villanyáramot az 1970-es években vezették be Gyi- mesbe. Ez nagyban hozzájárult a későbbi változásokhoz. Az anyagiak függvényében idővel megjelentek a háztar27