Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)

BÚZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: Gyimes népi építészete és lakáskultúrája a Szabadtéri Néprajzi Múzeum felmérő táborának tükrében

46. kép. A sajtkészítés helyszíne egy hidegségi kalibában (VASS Erika felvétele, 2011.)

47. kép. A kalibák szűkössége miatt a tisztálkodás és mosogatás tárgyai kikerültek az udvarra (VASS Erika felvétele, 201 I.)

Míg régebben a legalább háromgenerációs, sokgyermekes családokban mindig megoldották, hogy valaki (többnyire az idősek) a kalibánál lakjon, addig napjainkban a távoli munkahelyek miatt a kalibák inkább csak szénacsi- nálás idején kapnak szerepet, illetve ott tárolják a lekaszált szénát, de az állatokat a benti háznál tartják. A kaliba bútorainak egy része még a szülőktől marad meg, más részét pedig a falusi házból hozzák ide, amikor helyükre újak kerülnek.

201 I -ben az egyik kalibánál a munka nagy része az asszonyra hárult, akinek - sok gyimesi asszonyhoz hasonlóan - nem volt más munkahelye. (A háztartásbeli státusz Gyimesben még bevett gyakorlat.) Férje ugyanis tavasz- szal és ősszel is külföldön vállalt jobban fizető mezőgazdasági idénymunkát, csak a szénacsinálás idején tartózkodott otthon. Április l-jétől június 10-ig a Baja melletti Vaskúton spárgát szedett, ősszel pedig Németországba utazott zöldséget szedni. (Vaskút Gyimesközéplok testvér- települése, a németországi munkát pedig egy székelyudvarhelyi iroda közvetíti.) A nagyobb gyermekük egy helyi panzióban dolgozott, a kisebb pedig Csíkszeredában tanult középiskolában, ott is lakott kollégiumban. így a családtagok csak az iskola- és munkaszünet idején tudtak segíteni az asszonynak.

Az asszony általában minden nap hazajár a faluba, mert ott van a vetemény (krumpli, hagyma, sárgarépa, káposzta), és ott kényelmesebb körülmények között élhet (fürdőszoba, áram is van), de szénacsinálás idején, amikor a munka a kaliba körül összpontosul, hosszabb időt kint töltenek. 201 I -ben összesen hat tehén volt a kalibánál, ebből három az asszony testvéréé volt, akinek a tehenek után sajtot adott.

Az asszony reggel 4 órakor kel, kb. 7.30-ra végez a kinti munkákkal, akkor kerékpárral megy haza a faluba, és estére jön vissza. A tehenek fejése határozza meg a napirendet: reggel és este kerül erre sor, a reggeli fejés után pedig a sajtkészítés következik. A sajt mellett lényeges az első savóból kifőzött orda, az utána megmaradt savót pedig a disznókkal etették meg. A mélyhűtők megjelenésével annyi változás történt, hogy az orda és a

sajt egy részét télire lefagyasztják, míg régebben csak úgy tudták tartósítani, hogy a sajtot túrónak ledarálták, 10 kg-hoz 10 kanál (30 dkg) sót tettek, és faedényben (fabu- dé) tárolták. Ezzel az eljárással azonban nem lehetett eredeti ízvilágában sokáig eltartani a túrót. A tejfeldolgozás hagyományos eszközei mellett megjelentek a műanyag edények is. A helyi tudás alapján elkészített faedények helyett egyre gyakrabban ezeket vásárolják.

Egykor kenyérsütő kemence is volt a kalibánál, amikor még az asszony szülei költöztek ki nyárra, de azt nem újították meg, mert a kenyeret ma már üzletben vásárolják. A kalibánál a maguk főzte szappant használják, amit a disznóvágáskor félretett zsiradékból, bélhájból készítenek: zsiradékhoz üzletben vásárolt marószódát és 3 marék durva sót tettek, ezeket legalább három órán keresztül kavarás közben összefőzték.

A kalibánál csak petróleumlámpával világítanak, de vannak olyan családok, akik benzinnel működő generátort vásároltak, ami nemcsak a világítást oldja meg, hanem a tehenek gépi fejését is. Az áram hiánya miatt csak elemes rádiót tudnak hallgatni, így több idő jut imádkozásra, amihez imakönyvek és a szülőktől tanult imák mellett másoktól megismert, kézzel lemásolt imádságokat használnak. Ezek azért is fontosak, mert amíg a férj az imakönyvet magával viszi külföldre, addig az itthon maradók az előbbiekből imádkoznak. A kalibázás májustól októberig vagy novemberig, az első hó megérkezéséig zajlik.

A kalibákhoz kötődő szénacsinálással kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy azt egykor a rokonok, barátok kalákában végezték, ez a munka a közösségi összetartozás egyik példája volt. A 2000-es években azonban a kaszálógépek elterjedésével változás következett be, ezek vásárlásához európai uniós támogatást is igénybe vehettek a gazdák (akinek legalább három tehene volt, az a gép árának csak 30%-át fizette meg, a többit a pályázatból kapta). Az Európai Unió által nyújtott területalapú támogatás sok mindenben változást hozott a hagyományos gazdálkodás terén, de ennek ismertetése meghaladná a jelen tanulmány kereteit.

25