Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)

BÚZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: Gyimes népi építészete és lakáskultúrája a Szabadtéri Néprajzi Múzeum felmérő táborának tükrében

41. kép. A tisztaszoba az 1962-ből származó hozomány egy részével (VASS Erika felvétele, 2012.)

42. kép. Vetett ágy részlete (VASS Erika felvétele, 2012.)

A ruhaneműt ládában vagy a pad ülőfelülete alatti részben tárolták, illetve a falba vert szögekre, fogasokra akasztották. Lakásdíszítés céljából a szobában függő rúdra rudi lepedőket, azaz díszesen szőtt anyagokat terítettek. Ilyeneket ma is őriznek az idős asszonyok, illetve nyugdíj-kiegészítésként értékesítik azokat sok más használaton kívüli tárgyhoz hasonlóan a Gyimesbe érkező turisták körében.

Egy 1945-ben Gyimesközéplokon született asszony a saját kelengyéjével kapcsolatban elmesélte, hogy 1962- ben már nem kapott ládát hozományba, helyettük szekrényeket használtak. Szüleitől két szekrényt, ágyat, asztalt, székeket és egy konyhaszekrényt vitt magával új otthonába, továbbá földet, marhát adtak neki szülei. Bútorkészítő asztalosok Közép- és Felsőlokon is éltek.

A hozomány összetétele a család vagyoni helyzetétől is függött, a módosabbaknál „...sokat kellett adjon a szülő: csebret, tekenyőt, osztovátát [szövőszéket], mindent, ami kell egy asszonynak. Kevertes sétárt, akkor még nem voltak ilyen nájlon kondérok, úgy csináltatták a szülők. Én ajándékba kaptam egy fasétárt az egyik bátyámtól. Disznóknak abba csináltuk az ételt. A mód hordozta, kinek ahogy kellett. ”

A lepedőket az édesanyja szőtte. „Aki jó módos volt, az tízet kapott, tizenötöt es, a másik egyet vagy kettőt. Nekem vót 10 darab. Fiatal vótam, s nem vót még idő többet csinálni. 16 évesen férjhez mentem, nehogy lemaradjak. Aztán utána csinált eleget, annyit adott, amennyi kellett. ” A fonalat otthon festették meg színesre, a sárgát gálic- kővel. A kék és piros színekhez üzletben vettek ruhafestéket. Akinek volt pénze, üzletben vásárolt színes fonalat. Hétköznapi használatra kenderből vagy fele-fele arányban kenderből és pamutból (ezt gyapotnak nevezték) készült a lepedő, az ünnepiekhez Királyné nevű gyapotcérnát vettek. Ehhez a kendert vékonyra fonták meg, hogy ne legyen durva. Kendert az 1970-es évekig vetettek, még a lányai hozományába is dolgoztak vele. Az asz- szony nem, de anyósa lent is vetett, azzal többet kellett dolgozni.

A csergét eredetileg télen vagy nyáron hűvös időben takaróként használták. Jobb időben pedig vékonyabb pokróccal takaróztak. „Aztán később kerültek az ágyneműk elé. Jött a világ, modernizálódott, divatosodott. Most a divatos világban kezdtek a csergőre es huzatot rakni, de régen nem raktak. ” 1962-ben az asszony kapott csergét és üzletben készen vásárolt paplant is. Legalább három csergét és három paplant illett összegyűjteni, de a módosabbak többet is magukkal vittek új otthonukba. A párna „lehetőség szerint ment. Kinek 6 vót vagy 8 vót, az már jómódú leán vót. S akinek 2 vót, vaj I vót, attól es eltőt a világ. ”

A világítást petróleumlámpával oldották meg, de azt csak akkor gyújtották meg, amikor besötétedett: „Nem sokat lehetett vele látni, megszokta a szeme mindenkinek, hogy jól láttunk a lámpától is. Annál szőttek, annál fontak, annál csináltak mindent. ”

A tisztálkodás eszköze eredetileg egy fatekenyő volt, ahol naponta derékig mosakodtak. Teljesen csak hetente egyszer fürödtek meg.

Házilag szőtt szőnyegek csak a módos helyeken voltak, ott is inkább csak a tisztaszobában. A deszkapadlót szombatonként súrolták fel. Ehhez, illetve a ruhák mosásához hamuból lúgot főztek: „előtte való nap főzött egy nagy üst lúgot, azt leszűrte egy edénybe, hogy legyen szép tiszta, s azt melegítette, meleg lúgval súroltuk fel a padlót. .. vót anyósomnak egy nagy szapuló üst, abba betétettünk egy véka hammat, feltőtöttük vízzel. S tüzet alája, jól meglobogtattuk, mikor meglobogott jól, akkor kialítottuk [aludjon ki] a parazsat, leszállóit, olyan lett, mint a sárga olaj... A bikkfalúgot úgy kerestük, mint a kenyeret, hogy hol kapunk, avval jobban kelt a ruha. Leveles fának olyan a ham- ma, mint az égedelmes tűz, olyan erős."

A katolikus gyimesiek házaik tetejére keresztet tettek védelmező funkciója miatt. Ez a szokás napjainkig megmaradt, az új lakóházak építésekor is ügyelnek erre. Gyimest járva nemcsak fából, hanem vasból készült kereszteket is gyakran látni, melyek változatos díszítésűek.

A puliszka szerepéről már szóltunk. Az üstben főtt puliszkát többnyire együtt fogyasztotta el a család. Mi23