Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
BALÁZS-LEGEZA BORBÁLA: „Hát abba’ az időbe lehetett boldogulni”. A kiszámítható megélhetés. Stratégiák a szocialista korszak magyarországi falvaiban
ként. Mennyiségileg nem vezettek nagy háztáji-gazdaságot, a legnagyobb keresetük a két-három tehén tejéből volt: vettek fejőgépet, és a tejet hordták a tejcsarnokba. „Abba' az időbe a három tehénből amit mi fejtünk, igaz, hogy nagyon jó fejősök voltak, a csarnokba’ több pénzt kaptunk, mint a kettőnk fizetése volt.” Emellett pedig a többi lehetőségből kisebb mennyiségeket vállaltak: egy-két hízót neveltek leadásra, ritkán egy-két bikát, „És akkor még ugye mi is minden évben I -2 bikát, vagy amilyet ellett, üszőt eladtunk, vót amikor kocát tartottunk kettőt is, akkor eladtunk egy évbe 20 malacot, az is. Hát abba' az időbe lehetett boldogulni, pláne, ha több családod volt, és több munkaerő. " Az ő véleményük szerint tehát a család létszáma is meghatározta azt, hogy mekkora gazdaságot tudtak fenntartani, mennyi munkát vállalni, elmondásuk szerint náluk a két gyermek nem tudott annyi plusz munkaerőt jelenteni, hogy ennél többet vállaljanak. így tehát inkább a háztáji-lehetőségeknek azzal a részével foglalkoztak, ami nem igényelt olyan nagy munkaerő-létszámot. A házuk építéséhez azonban össze tudták takarékoskodni a pénzt, nem kellett hitelhez folyamodniuk. A két gyermeküket elindították a pályájukon, közülük az egyiket rendszeresen tudták támogatni. „Ok is építkeztek, jócskán beszálltunk," „Hát a bútort is, nem azt mondom, hogy az összes lakást, de azt is mi rendeztük be főleg. ”87 2. HB - tsz-beli sofőr - „Hát üszőt meg bikát. Attól függ mit ellett. Meg hát a malacok." 1967-ben lépett be a tsz-be, és sofőrként dolgozott végig. A felesége a tsz-iroda gazdasági részén volt könyvelő. Ok az elbeszélésük alapján valószínűleg nem tartottak olyan kiterjedt háztáji gazdaságot, mint amit más példáknál lehet látni, eladásra nem annyira, inkább saját fogyasztásra termeltek. „Hát tehenek voltak. Akkor koca vót, malaccal, hizó volt, külön, malacokat eladtuk, abbul megint kaptunk pénzt. Hát az aprójószág az volt. Hát amit kell. ” Többnyire náluk is a borjú nevelés és a tejleadás volt a fő tevékenység (mint Milotán általánosan), emellett anyakocát tartottak, aminek a malacait a falubeliek között adták el, maguknak pedig neveltek két-három hízót saját fogyasztásra. Anyagi helyzetüket mutathatja, hogy az építkezésük során kellett valamennyi hitelt felvenniük, illetve autójuk is csak jóval a rendszerváltás után, kb. 10 éve lett először. Ennek ellenére véleményük szerint nagyon sokat számított a háztáji bevétel. „Hát olyan jó kiegészítés volt, például téli tüzelőiül kezdve mindig tudtunk letenni egy kis pénzt, abból építkeztünk. Most? Hát most nem tudnánk megtenni. ”88 Ok tehát ha szerény keretek között is, de foglalkoztak az otthoni gazdasággal, és fontos bevételi forrás volt a háztartás fenntartásában. 3. NYL tsz-dolgozó, agglegény „hát egyik évbe’ ezt, másik évbe' azt...” Nem nősült meg, gyermekei, családja nincsen. A tsz- ben dolgozott élete során, melynek indulásával ő maga sem értett teljesen egyet. Nem képvisel teljesen ellenséges álláspontot, a közösségben rejlő erőt elismeri, de a kollektivizálással nem ért egyet. „Hát jó, hát mondjuk sok előnye volt, mert közös vót, és mondjuk egységben az erő. Csak azér’, hát úgy vót vele jómagam is, hogy mondjuk én sose szerettem, pedig, hát úgy mondom, hogy akkor sokkal több minden volt (...) után, mer’ hát most az ember nem tud magába’ arrébb tenni egy darab fát. Ott meg mán akár reggel, vagy este, segítettünk egymásnak. A közösség, ugye ez volt az előnye. ” Annak ellenére, hogy nem szerette a tsz-t, mégis inkább ott maradt, mert Milotán ez volt az egyetlen lehetőség. Fiatalkorában, 18 évesen egy barátjával szerencsét próbáltak Tatabányán a bányában, de rájöttek, hogy nem éri meg a föld alá menni, inkább hazamentek Milotára, és visszakerültek a tsz-be. Foglalkozott ő is kis otthoni gazdasággal, az építkezésekhez is ebből lehetett félretenni. „Akkor jött divatba [ti. az 1970-es években - LB.j, hogy felneveltük a bikaborjúkat, ilyen, hát öt és fél, hat mázsás. Ha az ember egyet leadott, akkor már aszongya, hogy, hát durván mondok egy számot, öt bikából fel lehetett építeni ezt az épületet. ” A lakóházát fokozatosan bővítgette, javítgatta több évig, mindig, ahogy a második gazdaságból félre tudott tenni valamennyit. „Hát igen, igen, apránként, úgy hát ösz- szejött, igen. Hát akkor úgy a faanyagot előre megvettük, megvettük a palát előtte évekre, hát egyik évbe ’ ezt, másik évbe’ azt..."89 Valószínűleg az ő helyzete azért is más, mert nem volt családja, gyerekei, akikről gondoskodnia kellett volna, az édesanyjával élt annak haláláig. A háza építése hitel nélkül zajlott, sok mindent újra felhasználva a régi, lebontott házból. Lassan, fokozatosan haladt az építkezés, sietnie sem kellett a család és gyerekek miatt. Az aprójószágon, baromfin kívül (amit csak maguknak tartottak az édesanyjával) még sertéshizlalással és bikaneveléssel foglalkoztak, de a saját fogyasztáson kívül csak egy-két jószágot tartottak eladásra. Saját gyerekek híján pedig a nővére gyerekeiről szokott gondoskodni (például a mai napig disznóvágás után nekik is küld valamit). Tiszaigar I. LJ - irodai dolgozó ....én nem nagyon.” A z 1949-es első tsz-alakulásnál ő is alapító tagja volt a szövetkezetnek, mert édesapja a második világháborúban meghalt, az édesanyja már idős volt, a testvérei szétszéledtek - így nem láttak más kiutat, mint a tíz hold földdel belépni a termelőszövetkezetbe. O is a mező- gazdasági munkákat végezte a többi taggal, kezdetben kézimunka-erővel. Később elküldték egy továbbképzésre, és az irodára került könyvelőként, majd egészen nyugdíjazásáig meg is maradt ebben a munkakörben. 87 Az interjúrészietek az AJ-val való beszélgetésből származnak. Milota, 2012. 88 Az idézetek a HB-vel és feleségével készített interjúból valók. Milota, 2012. 89 Részlet az NYL-lel készített interjúból. Milota, 2011. 216
