Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)

BALÁZS-LEGEZA BORBÁLA: „Hát abba’ az időbe lehetett boldogulni”. A kiszámítható megélhetés. Stratégiák a szocialista korszak magyarországi falvaiban

Az 1937-es, első nagy társadalomtudományi kutatás néhány beszámolójából ismerhetjük meg a település akkori foglalkozási szerkezetét, társadalmi tagoltságát. Ekkor a mezőgazdaság nem nyújtott egységes megélhetést a falu lakóinak, a birtokmegoszlás erősen egyenetlen volt, a mezőgazdasági megélhetési formák között a gyümölcstermesztést és a rideg állattartást találjuk ekkoriban - nem volt kiforrott mezőgazdasági művelés, helyette paraszti vállalkozásként elterjedt volt a szén-, illetve mészégetés.7 Már ekkoriban is folytak előzetes kutatások a falu alatt húzódó feketeszén feltárására vonatkozóan, a bánya azonban később, csak 1947-ben nyílt meg - erre az időszakra esik a kommunista hatalomátvétel is, melynek egyik első következményeként megindult a nehézipar fejlesztése. Az ezzel párhuzamosan meginduló kol- lektivizálási folyamat Dudaron nem sok eredményt hozott: sokan a mezőgazdaságtól való teljes elfordulást választották, hiszen a beszolgáltatások mellett a mezőgazdaságból élők súlyos létbizonytalansággal küzdöttek, az agrár-keresetek is messze elmaradtak az ipariak mellett8, így legtöbben az iparban kerestek megélhetést.

A dudari termelőszövetkezetnek munkaerőhiánnyal és a rossz termőföld kínálta lehetőségekkel kellett megküzdenie, így összevonásra került sor a bakonyszentkirá- lyi Váralja Mezőgazdasági Szövetkezettel. Ekkor a dudari tsz tagságában a 137 tagból csupán 15 volt férfi, 8 nő, a többi pedig nyugdíjas vagy járadékos. Ez az arány is mutatja, hogy a tsz milyen csekély népszerűségnek örvendett az iparos faluban.9 Dudar életét a szocialista korban tehát döntő többségben az ipar határozta meg (még az önállóan működő tsz-nek is Jó Szerencsét! termelő- szövetkezet volt a neve), az 1947-ben megnyíló bánya, melynek fejlődése az 1980-as évek végéig, a rendszer- váltásig töretlen volt. A rendszerváltással pedig bezárt a bánya, megszűnt a termelőszövetkezet, így a falubeliek döntő többsége ma a környező városokba ingázik a munkahelyére.

Változások a társadalomban, gazdaságban a szocialista korszak idején

A mezőgazdaság helyzete a második világháború után

A falusi parasztság életében fontos tényező volt a kollektivizálást megelőző földreformrendelet, melynek célja a földnélküliek földhöz juttatása volt a nagybirtokok felosztásával. 1945. március 17-én lépett életbe az intézkedés, melynek során minden 1000 hold feletti birtokot teljes egészében kisajátítottak, az ez alatti területtel rendelkező úri birtokosok 100 holdat, a paraszti birtokosok pedig 200 holdat tarthattak meg. Az így nyert 5,6 millió holdból 3,2 milliót osztottak szét az igénylők között, a maradék 2,4 millió hold területen pedig állami gazdaságok létesültek.10 * 12 Az életbe lépő reform értelmében a kis- és törpebirtokosok, földnélküliek 3-15 hold földet kaptak, az addig birtokolt föld mértékétől függően. Ezáltal megerősödött a magántulajdonosi tudat a parasztságban, mely egyébként is meghatározó szereppel bírt a paraszti mentalitásban - a föld társadalmi rangot, presztízst jelentett." Agitátorok, plakátok, s az újságok a földosztásról szóltak, s érlelték a lelkekben a magyar paraszt ezeréves álmát, saját földön kis piros cserepes, akácos tanyát..."'2

A parasztság régi vágyának teljesülése után érthető módon a jelentkező kollektivizálás igen csekély népszerűségnek örvendett. így az első szövetkezetesítési hullám idején elsősorban a továbbra is földnélküli cselédekből, mezőgazdasági munkásokból és az önálló gazdálkodással megbirkózni nem tudó gazdákból alakultak a szövetkezetek. Az így kialakuló alacsony létszám miatt megindultak az erőszakosabb agitációk, melyek végül a fizikai erőszakon túl a büntetőjog alkalmazásáig terjedtek.13 A parasztságra kirótt terhek miatt egyre gyakoribb jelenséggé vált a földtől, a mezőgazdaságból való menekülés, és sokan inkább az iparban igyekeztek munkát találni. Enyhülést mutatott Nagy Imre minisztersége, majd az 1956-os események utáni intézkedések. Ekkor még nem következett be a hagyományos paraszti életmód, életforma teljes megszűnése, a megindult folyamatok még nem voltak visszafordíthatatlanok. A forradalomnak átmeneti haszonélvezője lett a parasztság, a Kádár-kormány ugya-nis számos forradalmi követelést teljesíteni látszott az érdekükben.14 Önkéntesen lehetett választani a tsz- tagságot, ki lehetett lépni, és a bevitt földeket is ki lehetett vinni a szövetkezetekből. Ekkoriban a tsz-ek 62%-a felbomlott. Annak köszönhetően, hogy korlátozott mértékben folyhatott a földek adás-vétele, 1957 közepén Magyarország szántóterületének 3/t-e újra egyéni gazdaságok kezében volt. Az 1956-os forradalom azonban mégis csak lassította a paraszti társadalom felbomlását, mert 1959 és 1961 között újra megkezdődött a totális kollektivizálás.15 Számokkal kifejezve az 1958-1959-1960-as évek során a szövetkezeti tagok száma 140.000-ből 548.000, majd I millió lett.16 A korábbi fizikai erőszakot alkalmazó agitálás helyett inkább a lelki-szellemi ráha7 BOROSS István- MÁRKUSNÉ VÖRÖS Hajnalka 2000. 100-105.

8 1955-ben az állami mezőgazdasági dolgozók havi átlagbére 890 forint volt, míg a bányászatban 1507 forint volt az átlagbér. PETŐ Iván-SZAKÁCS Sándor 1985. 222-223.

9 TÚRÁI Lajos 1990. 17-20.

10 ROMSICS Ignác 2007. 313.

I I VALUCH Tibor 2001. 189-190.

12 HAJA István 1997. 122.

13 VALUCH Tibor 2001. 191-192.

14 VALUCH Tibor 2001. 195.

15 VALUCH Tibor 2006a. 129-130.

16 HARCSA István-KOVÁCH Imre-SZELÉNYI Iván 1994. 17.

205