Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
BÁLI JÁNOS: A „Kentaur-ház” - A falusi lakóház atipikus változata Magyarországon, a 20. század második felében
mondta, hogy az újonnan építendő házában kisipari tevékenységet szeretne végezni, kikötötték, hogy az épület kizárólag „őzbarna" színű lehet. Az engedélyt az ötödik próbálkozásra kapta meg, miután már ötféle árnyalatú őzbarna színre lefestett fa, Illetve vakolatmintát hozott, melyből az illetékes hivatal kiválaszthatta a neki tetszőt.10 Hiába azonban a központi törekvés a falukép uniformizálására, még a kockaházak esetében is lehetőség volt az egyéni ízlés, a család presztízsének kifejezésére. Az elkülönülni akarás azonban csak az olyan terepeken nyilvánulhatott meg, mint például a vakolatdísz, a csúcsdíszek, a ház- vagy kerítés-lábazat. A kerítés kialakításában az egyéni lelemény, a fantázia és a korabeli művészeti irányzatok mellett egyfajta utóparaszti minta is meghatározó volt. A kerítés nyersanyagának beszerzésében, mely során a cél a költségtakarékosság volt, sajátosan keveredtek a legális, a féllegális és az illegális gyakorlatok. Saját tapasztalataim alapján tudok a következőkről beszámolni: Az állami építkezéseken dolgozó munkások „előszeretettel” lopták el és adták le a közeli MEH-nek a fémanyagokat. A MEH-telepeken ezután bárki rendkívül olcsón juthatott hozzá, így például a betonacélhoz. A hetési lakóház külső tere: a lakóudvar és tartozékai A 2010-es hetési kutatás legfontosabb tanulsága az volt, hogy a lakóudvar a hagyományos paraszti portákhoz viszonyított funkcionális - és esztétikai átalakulása ellenére, a legfontosabb tényezőt tekintve változatlan maradt, éspedig hogy fontos szerepe maradt a termelő- tevékenységnek, a profit-növelő és a kiadás-csökkentő tevékenységeknek egyaránt. Más szóval, a hetési falvak lakóházai, és az azokhoz tartozó privát terek nem váltak kertvárosiassá, sokkal inkább megőrizték hagyományos, parasztiasan falusi karakterüket. Továbbra is alapvetően a funkcionális térszemlélet határozza meg használatukat, így megmaradtak a gazdasági funkciójú építmények is. Mindamellett, a lakóudvarok tipikusan „Janus-arcúak”. Az utca felé kertvárosias arcukat mutatják, elsősorban esztétikai értékük, rendezettségük mutatkozik meg. Hátsó részükben viszont csak minimális mértékben érvényesülnek esztétikai szempontok, a termelő, feldolgozó, javító-szerelő és raktározó funkciók kerülnek előtérbe. A lakóudvar hármas szerkezete Hetésen, akárcsak az ország más, szabályos, utcás elrendezésű település-területein, jellemzőek a hosszú, vékony, úgymond nadrágszíj-forma szalagtelkek. A vizsgált települések e tekintetben némiképp eltérő képet mutatnak, hiszen minél jellemzőbb a halmazosodás (például Nemesnép esetén), annál kevesebb a szabályos, az utcafrontra merőleges szalagtelek. Ezeknek a vékony, ámde nagyon hosszú telkeknek a felépítése a következő: a házak az utcafrontra néznek, általában a kerítés nem közvetlenül a házzal egyvonalban van, hanem néhány méterrel beljebb található, a ház a kerítéshez viszonyítva elő- kerttel rendelkezik. A főépülethez közvetlenül hozzáépítve találjuk a kamrát (kamrákat), ólakat, istállót és a különféle egyéb építményeket. A telek első részén található az utcai kerítés, majd a lakóház és udvar, és szinte mindenhol azt láttuk, hogy egy következő kerítéssel választják el a gazdasági udvart a lakóháztól és az első udvartól. Majd a gazdasági udvart és minden építményét követően szintén egy kerítés következik, amely elhatárolja a telek legutolsó és általában legnagyobb területű részét, magát a kertet, mely a földművelés különféle kisüzemi ágainak biztosít teret, így megállapítható az is, hogy az emberek attól függően, hogy mire használják a teret, nem csak képzeletbeli határokat húznak, hanem kerítéseket is felállítanak. így a telek különböző funkciójú részei jól elkülönülnek egymástól. Ezeket a kerítéseket általában a háziak maguk készítik, jellemző a fakeretes drótkerítés. A telkek nagysága átlagosan 800-1600 négyszögöl. A lakóudvar első (utcafronti) harmada: a lakóház elő- és oldalkertje A porta első részét képezi az utcafront, ami leginkább a női világot reprezentálja, hiszen itt található az élőkért, a virágoskert vagy a díszkert. A virágok gondozása hagyományosan a női munkák részét képezte, s képezi döntően ma is. Ezek a virággal beültetett kertrészek korábban kisebb konyhakertek voltak, amelyekbe répát, hagymát, krumplit vagy egyéb zöldséget ültettek. Küllemét tekintve a lakóudvar e része változott a leginkább az elmúlt fél évszázadban. Ma már szinte kivétel nélkül esztétikai szempontok szerint hasznosítják az utcafrontról is jól belátható elő- és oldal kerteket. Ezzel ösz- szefüggésben a kerítések és a kapuk a belátást elősegítik, így teremtve meg a lakóudvar első részének esztétikai és reprezentációs szerepét. A virágok mellett fontos szerepet kapnak a gondosan nyírt örökzöldek, a terméskövekből rakott „sziklakért” vagy virágágyás. Ha formálisan nem is, de tartalmában feltétlenül ide tartozik az ablak- párkányok külső díszítése, jellegzetes a futómuskátlik sora. Az első udvarrész két területre bontható: az elő- és az oldalkertre. Míg az előkertek kizárólag reprezentációs szerepűek, az oldalkertek (a lakóház és az attól távolabb húzódó portahatár által közrefogott terület) többfunkciósak is lehetnek, jellemzően biztosítaniuk kell a személyek és a járművek áthaladását is. Általában fűvel vannak bevetve, melyet nagy figyelemmel gondoznak. 10 NYOLCAS Erika néprajz szakos hallgató jászsági gyűjtése alapján. 182
