Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)

SZABAD BOGLÁRKA: A lakótér és a lakberendezés szakrális vonatkozásai egy görögkatolikus közösségben

gyertya), valamint az ezek tárolására (Szűz Máriás szen­teltvíztartó) használatos tárgyak, illetve a dekorációs cé­lokat fölülmúló, szakrális ábrázolásmódú használati tár­gyak, például foszforeszkáló Szent-családos óra, csíkso- molyói naptár, Szűz Máriás olvasótartó stb. HOFER Tamás a különböző tárgyi világok megisme­résében és kutatásában az egyik legfontosabb szempont­ként a társadalmi rétegek és korszakok közötti eltérése­ket, különbségeket jelöli meg. Nem csak az életszínvo­nal különbségeire céloz, hanem arra, hogy emberek más és más csoportjai különböző mértékben használnak fel tárgyakat, és tárgyállományuk különböző szektorait el­térő mértékben dolgozzák ki.20 Ezzel teljes mértékben egyetértek, az általam vizsgált közösség nagyszerű példa erre a különbözőségre, s arra is, hogy a lakberendezés szakrális vonatkozásai még egyazon közösségen belül is igen eltérőek lehetnek. Bár az „alapkészlet” ugyanaz, a tárgyak, amelyektől szentté, vagy egyszerűen csak a val­lásos ember számára komfortossá válhat egy bizonyos tér, nagyon hasonlítanak egymáshoz. Fontos megjegyez­ni, hogy rengeteg különbség lehet ház és ház, nappali és nappali, fiatal és öreg, nő és férfi személyes terének hasz­nálata között. Míg egy mai fiatal például szívesen tesz strasszköves keresztet a tolltartójába is, addig ez egy idősebb asszony számára nem bevett gyakorlat (és nem csak azért, mert nincs tolltartója). A lényeg tehát, a for­mai különbségeken és a mennyiségi tényezőkben van. Az intenzitásban (hány darab kereszt van egy lakásban) és a külső megjelenésben (milyen nagy az a kereszt, vagy hová kerül) vannak különbségek, de az eltérések ellené­re az egész egyházközség azonos alapkészletből merít. Ilyen alapkészlet az ikonok fontossága, a liturgikus színek jelentősége, vagy a szent kereszt konstans jelenléte. A funk­ció (közvetett vagy közvetlen) annál inkább mérvadó vizs­gálati szempont lehet. Érdemes elgondolkodni VARGHA Zsuzsa megállapításán, miszerint a paraszti használatú képek és szobrok kezdettől fogva funkcionális szerepet látnak el, és nem dekoratív vagy artisztikus értékűek, de annál inkább hagyományhűek.21 A dekoratív érték eszté­tikai minőségre utal, az pedig, mint tudjuk, mindig szub­jektív. A vizsgált lakásokban járva nem egyszer kérdezték tőlem az idős nők egy szentkép előtt állva: Ugye milyen szép? Funkciónak minősülhet a tényleges, tehát a direkt hasz­nálat, mint az olvasóval történő imádkozás, vagy a szen­teltvíztartóba való szenteltvíz töltés és tárolás is. Egy rej­tett, vagy inkább indirekt funkció lehet a vallásos „rend” megteremtése az otthonban, és talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy ilyen aspektusból már nem is olyan nagy a távolság az esztétika, a dekoratív érték, a hagyo­mányhűség, illetve a tényleges funkció között. Az bizo­nyos, hogy az ópályi görögkatolikusok igyekeznek a val­lásos ember esztétikai igénye szerint szakrális tárgyakkal berendezni lakóházaikat, ez által teremtve meg a min­dennapi élethez szükséges vallásos „rendet”. Az adatközlők tulajdonában lévő tárgyak mások, ám mégis egyfajta rendszerbe illeszkednek (mind a haszná­lat, mind az elhelyezés, darabszám, stb. szempontjából), valamint jól és sokféleképpen csoportosíthatók. Fontos kiemelni a tárgyakhoz való ragaszkodást, valamint az egyes darabok történetének (adatközlők általi) számon­tartását, az eredettől kezdve a hozzájuk kapcsolódó em­lékekig. A vizsgált tárgyak, az emberi kultúrákban előfor­duló tárgyakhoz hasonlóan a velük együtt létező és hoz­zájuk köthető emlékektől, történetektől válnak teljes egésszé. Gyakran nem is a tárgy külleme, sokkal inkább annak származási helye (búcsújáró központok), vagy pél­dául az ajándékozó személye teszi értékessé, kedvessé a használó és/vagy tulajdonos számára. 2010-ben az akko­ri lelkész a Szentföldön tett látogatásáról egy ajándékot, egy rózsafüzért hozott az egyik ópályi asszonynak. Az ajándékozó személye és a tárgy származási helye is hoz­zátartozik ahhoz a bizonyos olvasóhoz, így válik megkü­lönböztetett szerepűvé, és így kerül majd kiemelt helyre a lakóházon belül. Az egyes tárgytípusok migrációja, az emberek között való „terjedése" is jelentős, mondhatni egyfajta lokális divatot jelenthet. Az egyik asszony vett például egy szent­képet, melyet egy környékbeli festő készített. Ez az asz- szony legközelebbi útjáról már több rózsafüzéresnek ho­zott az illető műveiből ajándékba. Az ópályiak közül so­kan szervezett utak keretében vesznek részt a csíksom- lyói búcsún. Innen rendszeresen hoznak egymásnak vagy maguknak ajándékokat vagy emléket (a fent említett tár­gyak közül leggyakrabban gyertyát és olvasót). A mária- pócsi nagybúcsún (Nagyboldogasszony) szinte mindenki rendszeresen részt vesz, így nem véletlen, hogy Mária- pócsról származó tárgyak nagy számmal vannak jelen az ópályi görögkatolikus lakásokban. A könnyező kegykép másolata akár nyomtatványban, akár szentképen, akár szen­teltvíztartó hátoldalán stb. mondhatni majdnem minden vizsgált háztartásban meg található volt. A különböző val­lási központok, búcsújáróhelyek hatásai tehát a vizsgált közösséget sem hagyták érintetlenül. 20 HOFER Tamás 1983. 55. 21 VARGA Zsuzsa 1980. 455. 175

Next

/
Thumbnails
Contents