Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
SIPOS JÓZSEF: Vallásos jellegű kenyérpecsételők
16. kép is (16. kép). A hit szerint hidat képez a halott lelke számára, az ég felé vezető úton. A fenyőfa szimbólum számos változatát ismerjük, amelyben felismerhető a mitikus töltetű szándék, a közvetlen kapcsolatteremtés a Fenn- vo/óval, azaz az Istennel. Ilyen értelemben találkozunk az oszlopra vagy obeliszkre emlékeztető formákkal is (17. kép). Nem ritka a pagodaszerű ábrázolásmód, amely az égbe menő lépcsőt szimbolizálja (18. kép). A napkultusz és a keresztény hit szinkretizmusaként fogható fel, amikor az oszlopszerű nyél csúcsán korong vagy rozetta foglal helyet (19. kép). 19. kép A pecsételők nagy családját képezik az antropomorf formák, amelyek szintén erősen stilizáltak. Ilyenkor a figurát egy geometrizált séma uralja. A kereszt lehet absztrakt emberi alak, amelyben felismerhetők az esszenciális részek, a törzs és a végtagok (20. kép). A keresztre feszítés jelenetét is megörökítették egyes pecsétnyomókon, közvetlenül utalva az eucharisztiára (21. kép). Külön kategóriát képeznek a szigorúan a felhasználást szolgáló formák, nélkülözve minden szimbolikus külsőt 18. kép 20. kép 21. kép (22. kép). Ebbe a csoportba tartozik a legtöbb kőből készült pecsételő is. Meg kell emlékeznünk a kifejezetten geometrikus formákról, amelyek főleg a tájegység délkeleti részén (Láposi-medence) fordulnak elő. Ezek újabb keletűek, és az átlagnál rendszerint nagyobb méretűek. Jellemző rájuk a forma és díszítmény harmonikus egysége. Kimunkált küllemük folytán az iparművészet irányába mutatnak (23. kép). A pecsételők díszítése kiegészíti a formák szimbolikáját. Híven tükrözi alkotójának képzeletvilágát, ornamen- tális adottságait, egyben a technikai lehetőségeket is. A díszítményt uralják a geometrikus megoldások, főleg a háromszögek, farkasfogak, párhuzamos vonalkák, pon165 17. kép
